Szeptember 8. az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napja melynek megtartásáról 1965-ben döntött az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO). E napon az UNESCO kitüntetéssel jutalmazza azokat a szervezeteket, amelyek sokat tettek hazájukban az analfabetizmus felszámolásáért.
Talán meglepő, de az írástudatlanság, más néven analfabetizmus, még napjainkban is jelentős társadalmi problémát jelent világszerte. Okai különfélék lehetnek, orvoslásuk elengedhetetlen. A szakértők általában háromféle analfabétizmust különböztetnek meg: elsődlegest, másodlagost és funkcionálist. Az elsőben az illető soha nem tanult meg írni és olvasni, a másodikban megtanult ugyan, de gyakorlat híján elfelejtette azt, míg a funkcionális analfabetizmus azt jelenti, hogy valaki valamelyest tud ugyan írni és olvasni, de nem képes egy elolvasott szöveget megérteni és annak tartalmát elmondani.
Az ENSZ 1957-ben közzétett első felmérése szerint akkor az emberiség mintegy 44 százaléka bizonyult írástudatlannak. 1978-ra ez az arány 32,5, 1990-re 27, a múlt század végére pedig 16 százalékra csökkent. S bár az írástudatlanok abszolút száma évről évre nő, arányszámuk az összlakosságon belül mindenhol csökken. Az UNICEF, az ENSZ Gyermekalapja 1990 óta küzd azért, hogy a világon minden gyermek iskolába járhasson, több mint százmillió fiatal azonban még mindig nem élhet ezzel a jogával. A XXI. században az írástudatlanok legnagyobb arányban továbbra is Afrika, Ázsia és Dél-Amerika kevésbé fejlett országaiban élnek. Európában 96 százalékos az írástudók aránya a felnőtt lakosságban, azonban nagyok az eltérések, az analfabétizmus még komoly probléma Közép- és Kelet-Európában, ahol 9 millió felnőtt nem képes sem írni, sem olvasni az UNESCO felmérése szerint.
Az írástudatlanság, amelyet az ENSZ egy egyszerű üzenet megírására vagy elolvasására való képtelenségként definiál, a gazdasági élet fejlődésének is akadálya. Magyarországon a felnőtt népesség legkevesebb 6-7 százaléka funkcionális analfabéta, azaz súlyos szövegértési problémákkal küszködik, nem olvas sem újságot, sem könyvet, s mintegy száz-kétszázezren egyáltalán nem tudnak írni-olvasni. Hihetetlenül hangzik talán, de sokak számára ismeretlen káosznak tűnik a betűk világa, az írás, az olvasás, a mód, ahogyan az ember oly sok információt közölhet és fogadhat be más forrásokból. Ezek az emberek nem csak élményektől és ismeretektől esnek el írástudatlanságuk folytán, de e hiányosságuk alapvető ügyintézéseiknek is gátat vet. Felmerül a kérdés, egyáltalán lehetséges-e manapság az írás-olvasás képessége nélkül élni? Hiszen az információk (melyek jelentősége napjainkban meglehetősen felértékelődött) nagy része újságok, könyvek, levelek, feliratok, Internet útján terjed, s írással kódolt.
Mindenképpen küzdeni kell hát az analfabetizmus ellen, ennek módja pedig a megfelelő oktatásban rejlik. Az írástudatlanságnak lehetnek kulturális okai is, például amint az köztudott, egyes afrikai, ázsiai országok lakosainak (főként asszonyainak) nem adatik meg a kielégítő oktatás. Ám nem szabad megfeledkeznünk azokról az embertársainkról sem, akik, bár lehetőségük volna rá, mégsem olvasnak, vagy csak mérhetetlen nehézségek árán jutnak el egy újságcikk vagy éppen irodalmi mű utolsó soráig, egy levél megírásáig. Ezek a problémák, nehézségek gyakran a nem megfelelő módszerekkel történő írás-olvasástanításban gyökereznek, s a későbbiek folyamán már csak nehezen orvosolhatók.
Az írástudatlanság elleni küzdelem célja tehát az analfabetizmus felszámolása, melynek módja az oktatás, iskolázottság általánosabbá tétele, elérhetősége minden ember számára. Nem mindegy, hogy milyen módszerekkel, s így milyen eredménnyel tanulnak meg írni-olvasni a gyerekek, illetve, hogy esetleges tanulási nehézségeiket időben felismerik-e, hiszen csak így lesznek képesek a titokzatos kód: az írás megfejtésére, a betűkből így válnak szemük láttára szavak, képek, gondolatok, s nem utolsó sorban, így lesznek képesek lépést tartani folyamatosan fejlődő világunkkal, kultúránkkal.
Szeptember 8-án, az írástudatlanság világnapján számos díjat adnak át. Az egyik legrangosabb elismerés-csokrot az UNESCO adja át a saját szakterületükön kiemelkedőt alkotó egyének, csoportok vagy intézmények számára. Előbbivel áll kapcsolatban a The International Reading Association Literacy Award. Ezt a 15000 dollár értékű díjat 1979 óta, minden évben szeptemberben ítéli oda az UNESCO intézményeknek, szervezeteknek vagy egyéneknek, amelyek/akik kiemelkedő erőfeszítéseket tettek az írástudás terjesztésében. A díj szponzora az egyesült államokbeli International Reading Association.
A cikk eredeti megjelenése: 2010. 09. 08. www.nembulvar.hu
