Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

KultúrSokk

Christoph Waltz interjú

2019. szeptember 02. - Péntek Tünde

Christoph Waltz karrierje minden kétséget kizáróan a filmtörténet egyik legnagyobb tündérmeséje.

03_19.jpg

1956. október 4-én született Bécsben Christoph Waltz, kétszeres Oscar-, és kétszeres Golden Globe-díjas színész, aki a Becstelen brigantykban nyújtott alakításáért elnyerte a cannes-i filmfesztivál legjobb színészének járó díját – és egy csapásra a világhírnevet is. Nem mellesleg művész családból származik, szülei díszlet- és kosztümtervezéssel foglalkoztak, nagyszülei színházi színészként tevékenykedtek - és Michael Haneke neves rendezővel közös nevelőapjuk volt. Waltz magánéletéről még annyit érdemes tudni, hogy korábbi házasságából három felnőtt gyermeke van, jelenleg egy lányt nevelnek feleségével, Judith Holste jelmeztervezővel. Egyik fia ortodox zsidó, aki rabbi Izraelben.

02_20.jpgWaltz folyékonyan beszél németül, franciául és angolul – amiről a nézők is meggyőződhetnek a Becstelen brigantykban és a Django elszabadulban is. Előbbiben Landa ezredes olaszul is megszólal, ám a színész megerősítette, hogy a való életben nem beszéli a nyelvet. A német fordításokban viszont mindig leszinkronizálja magát. További érdekesség, hogy 2010 augusztusában valóságos vita támadt a médiában, mikor kiderült, hogy Waltz nem osztrák, hanem német állampolgár. Mivel édesapja német, így az ő leszármazottjaként automatikusan német állampolgárrá vált. Waltz a következőt nyilatkozta ezzel kapcsolatban: “Bécsben születtem, Bécsben nőttem fel, Bécsben jártam iskolába, Bécsben érettségiztem, Bécsben tanultam, Bécsben kezdtem el dolgozni, Bécsben játszottam először színházban, Bécsben forgattam először, és van még egy-két bécsi részlet. Mennyire szeretnének még osztrákabbá tenni?“

05_14.jpgNemrég a The Talks-ban jelent meg egy interjú a kiváló színésszel, aki többek között arról is mesélt, hogy mennyire tartja magát szenvedélyes színésznek.
 

Christoph Waltz: „Semmi köze sincs a munkához”

Készítette: Patrick Heidmann, 2019. június 19.

Mitől válik számodra érdekessé egy filmszerep?

Teljesen lényegtelen. Inkább az a fontos, hogy a közönséget mi érdekli. Természetesen sosem választok olyan szerepet, ami nem kelti fel az érdeklődésemet, vagy nem találok benne valami érdekeset magam számára. Nem szeretek erről beszélni. Ha elmész egy étterembe és kiváló vacsorát szolgálnak fel neked, nem kell tudnod arról, hogy az étel készítése közben milyen érzelmek dúltak a séfben, vagy mikor válogatta össze a zöldségeket a piacon. Kicsit olyan érzés, mintha kicsúszna a talaj a lábam alól, ha a munkám kulisszatitkairól beszélnék. A magyarázataim ellentétesek lehetnek a film elkészítésének fő céljaival (vagy a közönség élményeivel) – és ezt semmiképpen sem szeretném.

04.jpeg

De legalább az izgalmas számodra, - csak a példa kedvéért -  ha nem egy gazembert játszol el?

Nem szoktam gondolkodni rajta. Gazember vagy sem, ezt a közönség dönti el, nem én. Néha nagyon érdekes tud lenni, amikor arról mesél egy színész, hogy teljesen másként élte meg az adott szerepet, és nem érti, hogy miért gondolja bárki is azt róla, hogy gonosz.

Tehát egyáltalán nem szoktál gondolkodni a saját imidzsedről? Megengedheti ezt magának egy hollywoodi sztár?

Fogalmam sincs. Csodálatos lehet, olyan kiváltsággal élni, ami másnak nincsen. De luxus lenne ilyet megengedni magamnak.

07_15.jpg

Véleményed szerint a szenvedély is luxus?

A szenvedély alapvetően az adott pillanat szüleménye. Mindent szenvedéllyel kell csinálni - gyakran mondják is, hogy az életed minőségibbé és tartalmasabbá válik általa. De igazából ez csak szemfényvesztés. Élj a vágyaidnak. Találd meg önmagad. Nonszensz az egész.

Miért gondolod így?

Először is, nem mindenki tud szenvedélyesen élni. Másodszor, a szenvedély nem minden. Harmadszor, nincs is mindenkiben szenvedély, nincs értelme számukra. A legfontosabb, hogy senkit sem lehet kényszeríteni rá, arról nem is beszélve, hogy a vágyak megélése teljesen magánügy. Ha pedig nem végzed a munkád szenvedélyesen, nem jelenti automatikusan azt, hogy valami gond van veled.

08_15.jpg

De számodra a színjátszás szenvedély, ugye?

Egyáltalán nem. Ez a hivatásom, ami nem különbözik a többitől. Az egészségügyben például azok a legjobbak, akik nem szenvedélyesek. A túlságosan temperamentumos orvosok gyakran vétenek komoly hibákat.

Milyen hibákat követhetnél el, ha szenvedélyes színész lennél?

A legnagyobb mind közül: megpróbálnám meggyőzni az embereket, hogy mennyire szenvedélyes vagyok. Számomra viszont minden a történeten múlik. Talán szenvedélyes lesz, vagy akár nem is lehetséges megfelelni az elvárt tendenciáknak. De ennek semmi köze magához a munkához.

06_14.jpg

Átéltél már nehezebb időszakokat is: sokáig nem voltál annyira sikeres, mint most. Nem volt szükséged valamiféle szenvedélyre, hogy tovább folytasd?

Egyáltalán nem. Ami hajtani tud az a makacsság, a megélhetés és egyszerűen a kitartás. A szenvedély leginkább frusztráltsághoz vezet, nem állhatatossághoz. Tehát nem szenvedélyre van szükség, hanem kitartásra.

Szóval azért ragaszkodtál ennyire a színészethez, mert túl makacs voltál ahhoz, hogy feladd?

Pontosan ez volt az oka. Nem tudtam másképp elképzelni az életemet. Egyszerűen semmi más nem jöhetett szóba. Ugyanez a helyzet, ha munkáról, kapcsolatokról vagy akár olyan hobbiról beszélünk, amit rendkívüli élvezettel csinálsz: mindig eljön az a pont, ahol a kitartásodra is szükség lesz – nem csupán a szenvedélyre, mert az nem visz előre.

09_13.jpg

Meg lehet tanulni ezt a fajta kitartást, amiről beszélsz?

Lehetséges. Csak ragaszkodni kell hozzá. De szükséges gyakorolni. Legtöbbször nem annyira egyszerű, nem megy könnyen. De amikor már bármi áron folytatnád tovább, akkor tudod csak meg igazán, hogy mi is az igazi kitartás.

Tehát mégis csak szenvedélyes vagy valamiben?

Szenvedélyesen rajongok a jó filmekért.

10_58.jpg

Milyen filmeket láttál mostanában a sajátjaidon kívül, amiket kedveltél?

Sosem szoktam a saját filmjeimet nézni, mert már túl jól ismerem őket. Vannak bizonyos műfajok, amiket nagyon kedvelek, például a film noirt, különösképpen a régi nagy mozikat. És szeretem az ötvenes, hatvanas évek olasz komédiáit is. Nemrég több Hal Ashby filmet is néztem, mert olyan látásmódjuk van, amit nagyon hiányolok mostanság. Vannak olyan történetek, amelyek tényleg rólunk, a mi világunkról szólnak. Amikor egy film jó, akkor valóban az. És amiket én szoktam nézni, azokat akár nevezhetnéd szenvedélyesnek is.

01.jpeg

Christoph Waltz-ról további érdekességek olvashatók a blogban a Becstelen brigantyk című filmkritikában.

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr4414998392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása