8 évvel ezelőtt jártam először Skandináviában. És Finnországban. Meg úgy egyáltalán egy olyan országban, ahová a legegyszerűbb repülővel eljutni. Azóta persze engem is elkapott a gépszíj, és sokfelé utaztam repülővel, mi több, az amerikai utazásom óta már kifejezetten rövidnek tűnik Európán belül repkedni. De persze sosem felejtem el, milyen volt először a magasba szállni és azt sem, ahogy a lenyugvó nap fényében megláttam a milliónyi apró szigetecskét a mélyben, ahogy elkezdett a gépünk ereszkedni Finnországban. Már 8 éve is elhatároztam, hogy ide mindenképpen vissza kell jönnöm. A terv mostanra valósult meg, ráadásul kombinált formában: az egyhetes skandináv tartózkodásom során három napot töltöttem Finnországban - egy tallinni kirándulással megspékelve -, majd négyet pedig Norvégiában. A mostani bejegyzés a finn napokról fog szólni.
Ezúttal semmit nem láttam megcsillanni a mélyben, ugyanis finn idő szerint éjfél körül érkeztünk Helsinkibe és augusztus végén már ott is sötétek az éjszakák. Mindenesetre az egyértelmű tömegközlekedésnek és a kiváló közbiztonságnak köszönhetően nem okozott gondot a finn éjszakában felkutatni a szállásunkat. Jó volt újra itt lenni. Ebben a városban, illetve egész Skandináviában van valami furcsán kellemes dolog a magyar mindennapokhoz képest: nincsenek szomorú emberek, és egyetlen hangos szót, veszekedést sem hallani az utcán. Nem tudom, hogy csinálják, de tetszik. Illetve még az is szokatlan volt, hogy nem találkoztunk magyar turistákkal. Az egyhetes utazás alatt talán az utolsó napon, Bergenben hallottam magyar szót. Sehol máshol.
Ami viszont magyarként már kellemetlenebb dolog, hogy Skandinávia nem olcsó. Sőt. Azt mondanám, hogy Finnországban nagyjából háromszoros árak vannak az otthonihoz képest, Norvégiában inkább négyszeresek. Tehát, ha már a napi szükségletek kielégítésén nem igazán lehet spórolni, érdemes okosan megtervezni mindent előre, amit csak lehet. Helsinkiben kiváló hostelek vannak elérhető áron, ráadásul mindegyikben találhatók privát szobák is, saját fürdővel és konyhával. Norvégiában pedig az Airbnb-t választottuk, aminek nagy előnye nemcsak a kedvező ár, hanem, hogy tényleg egy olyan házban laktunk, amilyenben a helyiek élnek.
A megérkezésünk másnapjára terveztük a városnézést. Magam is meglepődtem, hogy 8 év távlatából milyen jól emlékszem az utcákra, és a látnivalókra. Véleményem szerint Helsinki turista attrakcióira bőven elég egyetlen napot szánni. Mivel a szállásunk a Sziklatemplom közelében helyezkedett el, így ott kezdtük utunkat. És egyből egy hatalmas meglepetés is ért engem: 8 évvel ezelőtt alig lézengtek páran és ránk szóltak, amikor suttogva beszéltünk egymással. Mert tilos volt megszólalni. Nos, most turista buszok és kígyózó sorok fogadtak minket a templomnál, belül pedig nemhogy volt egy nem kifejezetten halk alapduruzsolás a turistáktól, de Steinway zongorán egy művész is játszott folyamatosan. Persze maga a látvány így is különleges volt, de a néma csend további meghittséget adott neki 8 éve. Most nem éreztem azt, hogy szeretnék itt ücsörögni egy kicsit.
A Természettudományi Múzeum előkelő helyen szerepelt a városnéző listánkon, ugyanis van benne egy dinoszaurusz kiállítás – egy giganotosaurusszal, ami még a T-Rexnél is nagyobb. Sajnos előző évben New Yorkban egy halloweeni program miatt le volt zárva a híres T-Rex szobája, amikor ott jártunk – de Helsinkiben most némileg kárpótolva éreztük magunkat. Nem mellesleg aki fogékony a természettudományi kiállításokra, nagyon igényes összeállítást találhat Helsinkiben, csak ajánlani tudom.
Egyik alkalommal sem szerepelt a terveim között, hogy megnézem kívülről a finn parlamentet, de mindkétszer arra vezetett az utam.
Ezúttal pedig valami furcsaság is feltűnt: a parlamenttel szemben található a Kortárs Művészeti Múzeum, ahol egy rendkívüli installációt állítottak ki az utcára. Az Arboria egy kézzel készült alagútszerű létesítmény, amely különös fényjátékokkal és a relaxálós zenével fogadja a látogatókat. Belépés csak cipő nélkül lehetséges. Kicsit fáztunk azon az esős, 16 fok hőmérsékletű napon, amikor jóformán a hideg betonon lépkedtünk – de nyilván a helyiek ezt meg sem érzik, másrészt annyira különleges volt az egész, hogy egy idő után fel sem tűnt már.
Helsinki legjelentősebb látványossága a fehér evangélikus templom, amely már a tengerről és a város számtalan pontjáról is messziről látható. A puritán evangélikus értékeknek megfelelően belül is hasonlóan fehér és egyszerű – és meglepő módon kifejezetten kicsinek tűnik a külsejéhez képest. A templom előtt, a lépcsősor tetejéről nagyszerű kilátás nyílik a városra és a kikötőre.
Helsinki másik népszerű látványossága az ortodox templom, amely a nyugati keresztény országokban a legnagyobb a maga nemében. A díszes épületet ezúttal zárva találtuk, pedig emlékeim szerint igazán különleges belülről. (Némi vigaszként szolgált, hogy másnap Tallinnban megnézhettünk belülről egy szintén nagyszabású ortodox templomot – de erről már egy másik bejegyzés fog szólni).
Így tovább folytattuk utunkat a Katajanokka-félszigeten, aminek különlegessége, hogy régi kikötői raktárépületek és szecessziós bérházak sorakoznak egymás mellett. A gyárépületek sem üresen állnak, hanem irodaházakká és hostelekké alakították át őket. A környék annyira felkapottnak számít, hogy ez Helsinki legdrágább negyede – a rengeteg tengerre panorámás apartmanházat látva nem is meglepő. A félszigetet pedig egy tengerparti sétány öleli körbe, ahol még augusztus végén is csodaszép virágok nyílnak.
Katajanokka után a kikötői piacon sétáltunk keresztül, és itt is találkoztam újdonságokkal: egyrészt létesült egy óriáskerék, másrészt konkrétan a kikötőben lett egy strand, ahol olyan medence is van, ami az ottani tengervízből lett lekerítve. Használták.
Ezután felkerestük a hírhedt Bad Bad Boy szobrot. Inkább nem is mondanék semmit, de erről lenne szó:
Végül eljutottunk a Helsinki városi strandra is, ahol annak idején fürödtem a 25 fokos Balti-tengerben. Most kb. 16 fokos lehetett a víz, így szomorúan, de kihagytam ezt az élményt – viszont valamennyire meg is nyugodtam azt látva, hogy a két strandoló sem bírta túl sokáig. Nekem viszont jól esett a napsütötte tengerparton ücsörögni.
Nagyjából ennyi élményt gyűjtöttem Helsinkiben, viszont szorosan hozzátartozik az utazáshoz, hogy innen áthajóztunk egy napra Tallinnba. A következő bejegyzés erről fog szólni.
Amíg nem jelenik meg a folytatás, szíves figyelmedbe ajánlom korábbi utazási beszámolóimat:
