Woody Allen legújabb filmje az ’50-es évekbe kalauzolja a nézőt, egyenesen Coney Island nyüzsgő forgatagába. Minden adott egy jó kis rock and roll retró-utazáshoz, ám a vidámpark díszletei mögött igazi dráma bontakozik ki.
A Wonder Wheel története öt ember sorsát követi nyomon: adott a labilis idegzetű Ginny, az egykori színésznő, aki most pincérnőként kénytelen dolgozni, aztán ott a férje, az alkoholista Humpty, aki egy körhintát üzemeltet, és velük él a nő első házasságából született, piromániás kisfia is. Van egy jóképű, nőcsábász életmentő, Mickey, aki azzal kábítja a hölgyeket, hogy egyszer híres író válik majd belőle. A bonyodalmak beindítója pedig Humpty lánya, Carolina, aki gengszterek elől menekülve kénytelen meghúzni magát Coney Islanden. Woody Allen munkásságát ismerve nem is érdemes többet elárulni a cselekményről, hiszen már ennyiből is kitűnik, hogy ezek a jellegzetes karakterek minden bizonnyal jól összekuszálják az amúgy sem túl csomómentes szálakat.
A leginkább New Yorkban forgató Woody Allen nem először választotta forgatása helyszínéül Coney Islandet. Elmondása szerint gyermekkorában sok időt töltött a híres vidámpark és strand környékén, számtalan vidám és kellemes emléke származik innen, mindig is lenyűgözte az élettel teli, színes forgatag, a felhőtlen szórakozás számtalan formája. Ugyanakkor felnőttként meglátta a hely atmoszférájában rejlő drámaiság lehetőségét is. A Wonder Wheel sem véletlenül játszódik eme bazári környezetben, és a címadás sem holmi cirkuszi fogás: „Habár csodálatos a kilátás az óriáskerékről, igazából sehová sem jutsz el vele. Romantikus, káprázatos, de valójában céltalan” – nyilatkozta a rendező. Woody Allen műveiben rendszeresen visszatérő elem a görög és orosz dráma fonalára felfűzött cselekmény, a konfliktusok, kritikus helyzetek, a szenvedés, a fájdalom, a mély és intenzív emberi érzések és pillanatok. Mindehhez pedig óriási kontrasztot biztosít a csillogó-villogó vidámpark.
A rendező a film fő mondandóját Ginny neurotikus, migréntől szenvedő karakterébe fogalmazta bele. A derékba tört karrier, boldogtalan házasság, lecsúszott egzisztencia, szenvedélybetegség, kalandvágy nélküli sóvárgás és mérhetetlen fásultság jellemzi a nőt, akinek érzelmi világát tökéletesen reprezentálja a legszebb napjain már túllépő, rozsdásodó óriáskerék, ami állandóan látszik is Ginny otthonának ablakából. Amikor pedig az asszonyt teljes letargiájából felrázza az ifjúság vakmerősége, szépsége, tudásvágya, önbizalma és lelkesedése, akkor bontakozik csak ki az igazi dráma.
A Wonder Wheel kezdőkockáival igen magasra teszi a lécet, teljesen elvarázsol a látvánnyal, a zenével, a hangulattal. Szinte a lehetőségek tárházának érezzük, olyan remek érzékkel mutatkozik meg a helyszín, a korszak. És ha már a csodás színtér adott, megjelennek a karakterek, akik remek katalizátorok egy kis bonyodalomhoz. A pattogó párbeszédek és az éles viták csipetnyi humorral fűszerezve remekül állnak a színészeknek. Az is beszédes, ahogy a színekkel érzékeltetik a szereplők aktuális lelkiállapotát: a boldogság, remény, biztonság és szeretet a narancssárgaként mutatkozik meg, míg a szomorúság, kételyek és gyötrelmek színe a kék, az óriáskerék véletlen színváltozása pedig harmonizál dramaturgiával és a hullámzó érzelmekkel. Maga az egész alkotás határozottan színpadias, hiszen maguk a szereplők is a világot jelentő deszkákra vágynak. Egy idő után olyan érzésünk támadhat, mintha színházban lennénk, a legtöbb jelenet zárt térben játszódik, a vidámparki díszlet előtt. Ráadásul mintha maga a film is azt sugallná, hogy milyen jó is lenne ezt élőben, egy patinás teátrumban megnézni.
Woody Allen korábbi munkái alapján nem okoz meglepetést, hogy a kibontakozó romantikus szálak elég elbaltázottak és hihetetlenek. A problémát inkább az okozza, hogy hiába érdekesek a karakterek és jók a színészek, valahogy senki sem szerethető a filmben. Mindenki szenved valami miatt: saját nyomorúságától, mások önzőségétől, féltékenységtől, becsvágytól, függőségtől vagy szimplán ostobaságtól – de senkit sem lehet sajnálni. Mindenki saját szerencsétlenségének kovácsa, saját hibáik miatt rohannak a vesztükbe, és még feloldozást sem kapnak sem ők, sem a nézők.
A Wonder Wheel valóban hasonlít egy vidámparki óriáskerékre, a felszín káprázatos és mozgalmas, tele izgalmakkal, de a végére kissé lehangoló: kiderül, hogy csak körbe-körbe megy, semmi újat nem nyújt. Kicsit fáj is érte a szívünk, hogy el kell hagyni, hiszen annyira ígéretesnek tűnt. Viszont mindenképpen érdemes legalább egy körre felülni rá, ha másért nem is, csak a szenzációs Coney Island-i időutazás miatt.
Wonder Wheel – Az óriáskerék (Wonder Wheel, 2017)
amerikai dráma, 101 perc
Főszereplők: Kate Winslet, Justin Timberlake, James Belushi
Rendező: Woody Allen
