Az utóbbi években kinőtte magát egy új generáció a brit színészvilágban, akik megbízhatóan, évről évre nagyszerű alakításokat nyújtanak kasszasikerekben és művészfilmekben egyaránt, mindig ott vannak a legrangosabb díjkiosztók nomináljtai között és nem mellesleg rendkívül népes rajongótáborral rendelkeznek - habár még egyikük sincs 40 éves. Tekintsük át, hogy kikre érdemes figyelmet fordítani, hiszen pár év múlva akár az egész filmvilág meghatározó figuráivá nőhetik ki magukat!

Eddie Redmayne. Összeállításunk legsikeresebb tagjáról annyit érdemes tudni, hogy angol származású, jómódú családban nevelkedett, az Eton College-ban tanult Vilmos herceg osztálytársaként. A színészettel már gyermekkorában kacérkodott, musicalektől Shakespeare darabokig mindenben szerepelt már színpadon, mire 20 éves lett. Pár évig modellkedett is, majd a nagy áttörést A katedrális című Ken Follett regény-adaptáció hozta meg neki, aztán jött egy igazi hollywoodi álomprodukció, az Egy hét Marilynnel, majd A nyomorultak, amelyben gyönyörű énekhangját is megmutatta. Minden kétséget kizáróan eddigi pályafutása csúcspontja a Mindenség elmélete, amelyben Stephen Hawking-ot játszotta el és minden létező díjat (köztük az Oscart is) elnyerte. Redmayne ezután sem ült a babérjain, idén szintén ott volt a gálák legesélyesebbjei között A dán lány című életrajzi filmmel - véleményem szerint csak azért nem részesült akkora díjözönben, mert egy évvel korábban már mindent megkapott. Eddie karakteres színész ismertetőjegyei közé tartozik szeplős arca és kifinomult beszédstílusa - gyakran túl modorosnak tartják, habár mondhatnánk azt is, hogy tökéletesen megtestesíti egy tipikus angol úri fiú prototípusát.

Tom Hiddleston. A félig angol, félig skót színészről bőven elég annyit elárulni, hogy szintén az Etonra járt Eddie Redmayne és Vilmos herceg osztályában. Ő is jó családból származik - ősei között baronettek is találhatók - és mind megjelenésén, mind viselkedésén és beszédstílusán megérződik ez a háttér. Hiddleston Kenneth Branagh felfedezettje, egy ízig-vérig Shakespeare színész - aki a mai napig szívesen játszik a Globe színpadán. Branagh-val közös produkciója, a Thor című képregényfilm repítette a világhírnévig, utána a legnagyobb rendezőkkel dolgozott együtt: játszott Woody Allen Éjfélkor Párizsban filmjében, Steven Spielberg-féle Hadak útjában, Guillermo Del Toro Bíborhegyében, legutóbb pedig a The Night Manager című minisorozat főszerepében láthattuk egy kém szerepében - azóta azt rebesgetik, hogy az egyik legesélyesebb a következő James Bond film főszerepére. Hiddleston rendszeres résztvevője különböző irodalmi rendezvényeknek, amelyek az olvasást, az írást vagy Shakespeare műveit népszerűsítik. Ha valami gyönyörűt akarunk hallani, íme egy kis ízelítő abból, milyen fülbemászó és magával ragadó módon szokott felolvasni: https://www.youtube.com/watch?v=YWheBz-Jtok

James McAvoy. A skót színész egy ápolónő és egy buszsofőr gyermekeként látta meg a napvilágot. Már tinédzser korában felfigyeltek átlagon felüli tehetségére a színjátszókörben és gyerekfejjel megkapta az első filmszerepét. A nagy áttörést a 2007-es Vágy és vezeklés című világháborús dráma hozta meg neki, amellyel beírta nevét a szakma legjobbjai közé. Drámai vénáját talán azóta sem csillogtatta meg ilyen mélységben - viszont bekerült az X-Men franchise-ba, a fiatal Charles Xavier megformálójaként, amellyel csak még tovább növelte hírnevét, eddig már három alkalommal magára ölthette mutáns jelmezét. Emellett McAvoy további ismert filmjei közé tartozik Narnia Krónikái első része, Az utolsó skót király és Jane Austin magánélete. A mindössze 170 cm magas színész ismertetőjegye átható, kifejező tekintete és skót akcentusa.

Michael Fassbender. Német és észak-ír szülők gyermeke, Írországban nevelkedett, így kicsit kilóg a brit színészek sorából. Azonban londoni lakhelyét és életművét tekintve abszolút nem: a 12 év rabszolgaság kegyetlen földesuraként és a Steve Jobs címszerepéért Oscar-díj jelöléseket gyűjtött már be. Ő azon színészek közé tartozik, akik tehetségük révén kerültek a legnagyobbak közé: Fassbender szülei saját éttermük vezetéséből éltek, nyoma nem volt a családban, vagy környezetében művészi beállítottságú embereknek. Első figyelemre méltó szerepe az Éhség című életrajzi dráma volt, amelyben az éhségsztrájkoló elítélt hiteles megformálásáért csontsoványra fogyott – de minden áldozatot megért neki, mert ekkor keltette fel a kritikusok és a szakma érdeklődését. Ezután jött egy emlékezetes mellékszerep Quentin Tarantino azóta kultikussá vált filmjében, a Becstelen brigantykban. A Jane Eyre legújabb feldolgozásában megkapta a férfi főszerepet, azonban nemcsak a kosztümös karakterek állnak jól neki: a Prometheus című Alien filmben egy robotot játszik, melynek folytatásában is számítanak rá a közel jövőben. Illetve James McAvoy mellett ő az X-Men széria másik nagy felfedezettje, a fiatal Magneto megformálójaként szintén már három filmben ölthette magára eddig azt a bizonyos sisakot. Mindemellett tőle sem áll távol Shakespeare: tavaly debütált a filmszínházakban a Macbeth főszereplőjeként, véleményem szerint pályafutása eddigi legjobb alakítását nyújtva.

Benedict Cumberbatch. A londoni származású, furcsa nevű úriember már születésekor is erre a pályára volt predesztinálva: ugyanis szülei is színészek. Azonban a kezdettől fogva komolyan vette hivatását, a dráma és színészet művészetét egyetemi szinten sajátította el, iskolái befejezése után pedig egy évig angol nyelvet oktatott egy tibeti kolostorban. Cumberbatch hasonló pályát járt be a cikkben szereplő többi színésszel és tulajdonképpen Eddie Redmayne kivételével mindenkivel játszott közös filmben: Tom Hiddlestonnal a Hadak útjában, James McAvoy-jal a Vágy és vezeklésben, Michael Fassbenderrel a 12 év rabszolgaságban. Azonban a nagy áttörést a Sherlock Holmes BBC adaptáció hozta meg neki, emellett emlékezetes alakítást nyújtott a 2011-es Suszter, szabó, baka, kém-ben, a 2013-as Kódjátszmáért megkapta első Oscar-jelölését - és akik szinkronizálva nézték meg a Hobbit trilógiát, még ők is tisztában vannak vele, hogy Smaug, a sárkány eredeti hangját Benedict Cumberbatch adta. Rendkívül sokoldalú színész, színházban, filmekben és sorozatokban is játszik, különleges hangját hallhatjuk narrátorként dokumentumfilmekben, videójátékokban, rádiós játékműsorokban, reklámokban. És igazi angol lévén tőle sem áll távol Shakespeare, érdemes meghallgatni a következő felvételt, ha valami igazán széppel szeretnénk feldobni a napunkat: https://www.youtube.com/watch?v=hLk4rXC8YoQ

A cikk eredeti megjelenése: 2016. 06. 12. www.nembulvar.hu

Ma hajnalban adták át a filmvilág legrangosabb kitüntetéseit. A 2013-as ceremónia néhány meglepetést tartogatott, viszont a győztes névsor a papírforma alapján került ki.

Az Oscar-díjátadó magyar idő szerint hajnali fél háromkor kezdődött Los Angelesben a Kodak Theatre-ben – és csaknem negyed hétig tartott. Az idei gála házigazdája Seth MacFarlane volt, aki a hazai közönség körében kevésbé ismert: a Family Guy sorozat alkotógárdáját erősíti, tévésorozatokban tűnt fel epizódszerepekben, illetve a tavaly nagy sikert aratott Ted című vígjáték plüssmackójának kölcsönözte hangját. MacFarlane most debütált először a show házigazdájaként és elképzelhető, hogy utoljára is. Mint elmondta, ez az a megtiszteltetés, amit mindenki szeret visszautasítani. A show első felében érezhetően feszült volt és izzadtságszagú poénokkal szórakoztatta a közönséget – de amint egyre kevesebb időt kellett a színpadon eltöltenie, annál inkább felszabadultabbá vált.

A legelső díjat a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában osztották ki, amely Christoph Waltz vehetett át a Django elszabadulban nyújtott alakításáért. Waltz szekrényében már ez a második Oscar-díj és az első is Tarantino-val közös munka gyümölcse – így ezúttal sem győzött hálálkodni a nagyszerű rendezőnek.

A gála témaköre ezúttal a musical volt: a 10 éve taroló Chicago-ból is láthattunk egy részletet az akkor Oscar-díjat nyert Catherine Zeta-Jones előadásában, a hasonlóan nyertes Jennifer Hudson is énekelt egy lenyűgöző dalt a Dreamgirls-ből, melyet állótapsos ováció övezett, illetve az idén több díjra nominált A nyomorultak teljes főszereplőgárdája felvonult és énekelt. Az este folyamán A nyomorultak elnyerte a legjobb hangkeverés és a legjobb smink díját. Illetve nem meglepő módon a legjobb női mellékszereplő kategóriában Anne Hathaway is győzedelmeskedett, aki második jelölését váltotta ezúttal díjra. Köszönőbeszédében elmondta, hogy reméli, hogy az általa alakított éhező és kiszolgáltatott Fantine története a jövőben csak fikció formájában lesz ismert.

A gála másik témaköre a James Bond filmek 50. évfordulója köré csoportosult. Láthattunk egy egyveleget a film betétdalaiból, illetve Adele is előadta a Skyfall-t, amelyért egy Oscar-díjat is bezsebelt az este folyamán. Emellett a legutóbbi James Bond film elvitte a legjobb hangvágás díját is.

Az este csúcspontjához közeledve kiosztották a legjobb eredeti forgatókönyv díját, amelyet Quentin Tarantino vehetett át a Django elszabadul-ért. Tarantino bizonyult talán a legmeglepettebb, de egyben a legboldogabb nyertesnek és rendkívül jó kedélyűen köszönte meg azt. A legjobb rendezőnek ebben az évben Ang Lee bizonyult, aki a Pi életéért részesült az elismerésben.

A legjobb női főszereplő díját Jennifer Lawrence vehette át a Napos oldalban nyújtott alakításáért. A színésznő most is emlékezetes belépőt produkált: pár hete a Golden Globe-on a színpadra felfelé menet elszakadt a ruhája és elhagyta az uszályát egy pillanatra, most pedig szimplán elesett mielőtt felért volna. A 22 éves színésznőnek ez már a második jelölése volt, viszont most vehette át először az Oscar-díjat. A legjobb férfi főszereplőnek idén Daniel Day-Lewis bizonyult, aki Abraham Lincoln-t formálta meg. Rendkívül meghatottan mondott egy eléggé csapongó köszönőbeszédet, melyben saját furcsaságára is tett utalást. Day-Lewis egy filmtörténeti bravúrt is végrehajtott, mivel ő az első olyan színész, aki háromszor is elnyerte a díjat a legjobb férfi főszerepéért.

Végül a legjobb film díját is odaítélték: Jack Nicholson konferálta fel a jelölteket, viszont a borítékot a Fehér Házban bontotta fel Michelle Obama és előtte mondott pár dicsérő szót is, hogy mennyire büszke az idei felhozatalra. Az Argo-akció bizonyult 2012 legjobbjának, Ben Affleck a film rendezője, producere és főszereplője vehette át a díjat a film másik két producerével, George Clooney-val és Grant Heslovval egyetemben. A gála közben Affleck többször volt pellengérre állítva, miszerint szakállával álcázni próbálja magát, azért nem jelölték a legjobb rendező díjára mert a CIA eltitkolta, hogy ki a rendező, illetve, hogy senkit sem lepne meg, ha legközelebbi nagy visszatérésekor már Benjamin Affleck néven jelenne meg. Affleck köszönőbeszéde kissé hektikusra, viszont nagyon hosszúra sikerült.

Az idei gálán valóban rendkívül sok nagyszerű alkotást jelöltek és a díjazások is ezt bizonyítják, hogy mennyire szoros volt az állás, hiszen hasonló arányban oszlottak meg filmenként a szobrocskák és nem egyetlen alkotás vitte el az összes „nagy” díjat. A Pi élete  négy Oscart nyert, 3-3 díjat Az Argo-akció és A nyomorultak, 2-2-t a Lincoln, Skyfall és a Django elszabadul. Akik pedig ezúttal lecsúsztak az Oscar-szobrocskákról, valószínűleg nem búsulnak, mert az Akadémia egy 10 millió forint értékű ajándékcsomaggal vigasztalja őket. A vigaszdíj tartalma a következő: luxusutazás Mexikóba, Hawaii-ra és Ausztráliába, egy millió forint értékű arc lifting-kezelés, akupunktúra és személyi edző utalványok, cirkuszi artista képzés, eredeti Dan Duff-festmény, haj- és bőrápoló luxustermékek, desinger-cipő, elektromos cigaretták, egy üveg tequila, óvszerek díszcsomagolásban, takarítószerek és műanyag szösztelenítő.

Végül következzen a nyertesek teljes listája:

LEGJOBB FILM
Az Argo-akció

LEGJOBB FÉRFI FŐSZEREPLŐ
Daniel Day-Lewis (Lincoln)

LEGJOBB NŐI FŐSZEREPLŐ
Jennifer Lawrence (Napos oldal)

LEGJOBB FÉRFI MELLÉKSZEREPLŐ
Christoph Waltz (Django elszabadul)

LEGJOBB NŐI MELLÉKSZEREPLŐ
Anne Hathaway (A nyomorultak)

LEGJOBB RENDEZŐ
Ang Lee (Pi élete)

LEGJOBB EREDETI FORGATÓKÖNYV
Django elszabadul (Quentin Tarantino)

LEGJOBB ADAPTÁLT FORGATÓKÖNYV
Az Argo-akció (Chris Terrio)

LEGJOBB IDEGEN NYELVŰ FILM
Szerelem (Ausztria)

LEGJOBB ANIMÁCIÓS FILM
Merida, a bátor

LEGJOBB LÁTVÁNY
A nyomorultak

LEGJOBB FÉNYKÉPEZÉS
Pi élete (Claudio Miranda)

LEGJOBB JELMEZ
Anna Karenina

LEGJOBB VÁGÁS
Az Argo-akció

LEGJOBB SMINK
A nyomorultak

LEGJOBB ZENE
Pi élete (Mychael Danna)

LEGJOBB BETÉTDAL
007 – Skyfall (Adele, Paul Epworth: “Skyfall”)

LEGJOBB HANGKEVERÉS
A nyomorultak

LEGJOBB HANGVÁGÁS
007 – Skyfall
Zero Dark Thirty – A bin Láden-hajsza

LEGJOBB VIZUÁLIS EFFEKTEK
Pi élete

LEGJOBB DOKUMENTUMFILM
Searching for Sugar Man

LEGJOBB RÖVID DOKUMENTUMFILM
Inocente

LEGJOBB RÖVID ANIMÁCIÓS FILM
Paperman

LEGJOBB RÖVIDFILM
Curfew

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 05. 31. www.nembulvar.hu

Mi a hasonlóság A majmok bolygója: Forradalom és a Fehér Isten című filmek között? Az egyik egyértelműen blockbuster, a másik kétségtelenül művészfilm. Tehát már a célközönség is eltérő, de alapjában véve mindkét film ugyanazt az ijesztő történetet mondja el.

Homo homini lupus est. Az ember embernek farkasa. Az örökérvényű latin szállóige akár mindkét film mottója lehetne. Általában emberi mulasztás vagy felelőtlenség áll azon filmes eposzok hátterében, amelyekben apokaliptikus hangulat közepette egy bizonyos állatfaj leigázni készül az emberiséget. Számtalan ilyen típusú filmet készítettek már. Azonban, jelen esetben annyi az újdonság, hogy aktuális globális problémák is belekeverednek az utópisztikus elképzelésekbe.

Kezdjük A majmok bolygójával. Maga a film valójában nem meghökkentő abban az értelemben, hogy már 1968-ban megszületett az az ötlet, hogy az emberszabásúak leigázzák a homo sapienseket. Azóta több folytatás és feldolgozás született már A majmok bolygója témában. A legutóbbi széria 2011-ben kezdődött, amely egészen jól sikerült és megalapozta a mostani epizódot. A Forradalom azzal az utópisztikus elképzeléssel indul, hogy az előző részben kikísérletezett Alzheimer-gyógyszernek szánt gáz (amely a majmok agyműködését serkenti, de az emberre nézve halálos méreg) szinte kipusztítja a Föld lakosságát. A megmaradt maroknyi ember számtalan problémával szembesül. A legsürgetőbb, hogy kezdenek kimerülni energiaforrásaik és fontos lenne beindítani egy erőművet az áramellátás biztosításához. Csakhogy, a vízduzzasztógátnál a majmok élnek. Nekik nincs szükségük semmilyen energiára, békességben és harmóniában telnek napjaik. Egészen addig, amíg az ember be nem teszi a lábát. Utána hasonlóan gyarlóan viselkednek, mint azt velük tették emberek.

A Fehér Isten Mundruczó Kornél nagysikerű filmje, amely a Cannes-i filmfesztiválon a saját kategóriáját megnyerte és a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-jelöltek válogatójába is bekerült. A film azzal az utópisztikus gondolattal indul, hogy hazánkban össze kell írni és fizetni kell minden olyan kutya tartása után, ami nem fajtatiszta. Hagen is keverék kutya, akit kis gazdája tiltakozása ellenére is utcára dobnak, mert nem hajlandó senki sem fizetni a díjat, de menhelyre sem akarják berakni, ahol biztosan elaltatnák. Hagen az utcán a poklok poklát éli át az emberek miatt: menekül a sintér elől, jónak tűnő emberek befogadják, majd jó pénzért eladják és kiképzik kutyaviadalra. A jó lelkű és hűséges ebet minden létező módon megtörik, hogy gyilkos fenevadat csináljanak belőle. Majd mégis bekerül a menhelyre és közel már az altatás pillanata. Aztán leginkább az emberek lepődnek meg, amikor Hagen éppen úgy viselkedik, mint amire megtanították, és amit az emberektől eddig kapott. Sokat szenvedett kutyatársaival együtt tombolnak Budapest utcáin és meglátogatnak mindenkit, akik bántották őket. Az erőszak erőszakot szül. De ki is kezdte?

Így már érezhetőbb a hasonlóság, ugye? Az emberi gyarlóság áldozatai állatok lesznek, akik csak azt adják vissza, amit kaptak. És ezen leginkább az emberek lepődnek meg, akik mindenki felett állónak képzelik magukat. Az pedig kifejezetten ijesztő, hogy a készítőik hogyan is helyezik aktuális kontextusba őket. A majmok bolygójával megelevenednek a globálisan fertőző vírusok – nyilván nem szerepelt az eredeti tervek között, hogy akkor jelenik meg a film, amikor az ebola terjed. A Fehér Isten azt a témát boncolgatja, ami felett a legtöbben szemet hunynak: cserbenhagyott, kidobott, gazdátlan kutyák, állatkínzás. Az ember leghűségesebb társai miért érdemlik meg ezt? Nem mellesleg pár éve szó volt az ebadóról, ami nem valósult meg, de a chipeztetés azóta kötelező (ami senkinek sincsen ingyen) és az önkormányzatok is tarthatnak ezen felül eb-összeírást, tehát nem is olyan elvadult a film alapötlete. Az ember embernek farkasa. Ha konkrétan egymást nem is tudjuk kiirtani, de felbőszítjük annyira a természetet, hogy az pusztítson el minket. Erről szólnak ezek a filmek.

Elég kiábrándult és baljós elgondolások ezek. De az összképhez hozzátartozik, hogy mindkettőben ott van egy kis reménysugár. A majmok bolygójából kiderül, hogy nem minden ember gyarló, van, akiben még ott lakozik a jóság. A Fehér Isten arra lyukad ki, hogy bármennyi borzalom is történjen a kutyákkal, mégsem felejtik el, ha valaki jó volt hozzájuk. Tehát, az aktuális filmtrendek logikáját követve, a világbéke helyreállításához valószínűleg valami hasonló (talán kevésbé drasztikus, de hatásos) módszerre van szükség, mint amit Amerika Kapitány a legutóbbi kalandjában megakadályozott: ott létezett egy gomb, aminek megnyomásával kiirtották volna az emberiség azon részét, akik a háborúkért és kegyetlenségekért felelősek. A mai filmek szerint ennyire egyszerű. De gondoljuk csak végig! Mi megnyomnánk azt a bizonyos gombot?

A cikk eredeti megjelenése: 2014. 08. 16. www.nembulvar.hu

Lassan már egy fél évtizede hódította meg a nagyvilágot a Gravitáció, és újra divatba hozta a sci-fi műfaját. Azóta sorra jönnek ki a látványosabbnál látványosabb tudományos, fantasztikus témakörű műalkotások a legprofibb CGI technika felhasználásával, akár egész franchise-t építve egy kasszasiker köré. A 2017-es eddigi termésből 5 filmet gyűjtöttünk egy csokorba, amelyeket szíves megtekintésre is ajánlunk az InterCom forgalmazásában.

Alien – Covenant. Ridley Scott  rendező visszatért abba a világba, amit A nyolcadik utas: a Halállal ő maga teremtett. A mozi egyik legismertebb, legsikeresebb sci-fi sorozatának előzménye, a Prometheus folytatása idén megkapta következő részét, amely ezúttal sokkal ijesztőbb és látványosabb, mint az eddigiek. A történet szerint a galaxis egyik távoli bolygója felé tartó űrhajó, a Covenant legénysége egy csodás planétát fedez fel. Ám a Paradicsomnak tűnő új világ igazából sötét és veszélyes, és a telepesek hamarosan olyan ellenféllel szembesülnek, amelynek kegyetlensége felülmúlja minden képzeletüket. Ridley Scott az első pillanattól vért akart. „Azt hiszem, ez volt számára a legfontosabb – mondta az Alien: Covenant producere, Mark Huffam. – A legelső beszélgetésünkön közölte, hogy most egy nagyon, nagyon durva, korhatáros filmet fogunk csinálni, amiben patakokban ömlik a piros festék. Olyat, amitől mindenkiben megáll az ütő!” Michael Fassbendernek ez volt a harmadik közös munkája a rendezővel, és egyértelműen a legemlékezetesebb alakítását nyújtotta. „Michael csodálatos színész, akit remek humorérzékkel áldott meg a sors – dicséri Fassbendert a direktor. – A forgatáson ezt a kaján humorát igyekeztem felpiszkálni.” „A nevetéstől a néző ellazul – mondta Fassbender –, így a rémisztés még hatásosabb.”

Élet. Habár az előzőekben is említett Ridley Scott „egy jól megcsinált, B-kategóriás moziként” hivatkozik a legendás, 1979-es Nyolcadik utas: a Halálra, mivel szerinte „a sztorija faék egyszerűségű: hét ember, bezárva egy sötét, öreg házba, a legtöbben meghalnak, egy megmenekül” – mégis ez az ötlet a mai napig sok inspirációt ad a műfajnak. Az Élet is ugyanerre a kaptafára épült fel, viszont a kor technológiájának megfelelően látványos, és olyan atmoszférát teremtettek a készítői, hogy az ismerős sztori ellenére is végig feszültséggel teli a mozi – ráadásul még meglepetések is érhetik a nézőt a végkicsengést illetően. A történet szerint egy űrhajóscsapat a Mars-kutatás eddigi legnagyobb áttörését éri el: élet jeleire találnak a vörös bolygón. Ám a siker megrészegíti és felelőtlenné teszi őket: az idegen életet egy tárolóedényben magukkal viszik. Olyasmi kerülhet a Földre, ami nem odavaló. Valami elkeveredik a földi életformával, ami addig egészen másképp élt, és másképp gondolkodott. A működése ismeretlen, a céljai kideríthetetlenek. A Föld még sosem volt ekkora veszélyben. És ami a bajt hozza rá, az maga élet… A filmben Deadpool írópárosa és Ryan Reynolds újra együtt dolgozott, továbbá a buliba bevonták Jake Gyllenhaalt és a legutóbbi Mission: Impossible női főszereplőjét, Rebeca Fergusont is.

Kong: Koponya-sziget. A mozitörténet egyik legnépszerűbb, legrégebbi sztárja, a hatalmas, legyőzhetetlenül erős majom, King Kong most egy teljesen új történetben tért vissza, ami rengeteg szokatlanul látványos trükköt, hihetetlenül izgalmas és szórakoztató kalandokat mutat be zseniális színészcsapat előadásában. A sztori szerint a Csendes-óceán egy távoli, feltérképezetlen szigetére különös expedíció érkezik, kutatók, természettudósok, üzletemberek és katonák is vannak köztük, de mindannyian a sziget belsejét szeretnék jobban megismerni. Az erdő ősi, háborítatlan Paradicsomnak látszik, ám a látszat csal. A sűrűben egyre mélyebbre jutók nem tudják, hogy átléptek egy határt, és már a legendás Kong területén járnak – aki nem is a legveszélyesebb lakója a szigetnek. A főszerepekben Tom Hiddleston, Samuel L. Jackson, John Goodman mellett az Oscar-díjas Brie Larsont is láthatjuk. Amennyiben nem számítunk komoly, mély tartalmú filmre, ami az újdonság erejével hatna, hanem inkább két órás kikapcsolódást keresünk, akkor nem fogunk csalódni az óriási majom legújabb kalandjában. Új, minden ízében friss élménnyel akartuk megörvendeztetni a közönséget – mondja Thomas Tull producer. – Mi magunk is King Kong rajongói vagyunk, ezért személyes ügyünk volt, hogy az elődökhöz méltó filmet csináljunk, ami egyszerre szórakoztató, látványos és akciódús.”

A majmok bolygója – Háború. Mivel majmokból sosem elég, így idén King Kong mellett egy bolygónyi intelligens emberszabású is visszatért a mozivászonra. Jelen film már a harmadik része annak az emblematikus filmeposznak, amelyet Matt Reeves rendező vitt sikerre szerte a világon. A történet maga, vagyis a harc a világ ellenőrzéséért a majmok és az emberek között, telitalálat, hiszen híven tükrözi az emberiség félelmét, hogy elveszíti a dolgok feletti irányítást.  A mostani film nemcsak egy tragikus eseménysort mutat be, de a történetben központi szerepet kap a majmok nemeslelkű vezérének, Cézárnak a személyiségfejlődése is. Ő sokáig hitt a békés egymás mellett élés lehetőségében, és mindent meg is tett azért, hogy ezt elérje. De végül mégis kitört a háború, és Cézár szembekerült nemcsak az emberi fajjal, de saját mélyen gyökerező elveivel is. Ez az „emberi” konfliktus elmélyíti a film mondanivalóját, megmenti a sztorit attól, hogy sekélyessé, sematikussá váljon. Végül pedig óriási dilemma elé állítja a főszereplőt, aki – miközben kétségbeesetten keresi a káoszból és a kollektív pusztulásból kivezető utat – kénytelen okos hadvezérré is válni. Peter Chernin producer elmondta, hogy „minden korábbinál mélyebben átgondolt, komplettebb filmet hozhattunk létre, amihez hasonlót – bátran állíthatjuk – a nézők még sosem láttak. Ettől nem csupán látványosabb, de egyben jóval hitelesebb is lett a történet, amely ennél fogva a korábbinál sokkal mélyebben érint mindenkit.” Dylan Clark, a másik producer annyit tett hozzá, hogy irigyli mindazokat, akik csak ezután fogják a moziban látni ezt a filmet, amely nemcsak A majmok bolygója trilógia legfényesebb csillaga, de a filmkészítés történetében is mérföldkő lehet.

Logan – Farkas. Az X-Men legkedveltebb figurája, Farkas eddig két önálló filmmel bizonyította, hogy milyen veszélyes és különleges. Hugh Jackman a 2000-es X-Men – A kívülállókban bújt először Logan bőrébe, és ezután még hétszer kölcsönözte tehetségét és karizmatikus egyéniségét a világ legnépszerűbb mutánsának. „Meglepő, friss és emberi történetet akartunk – mondta Jackman. – Számomra Farkas igazi ereje nem a szuperképességeiben, hanem az emberségében rejlik. És most, amikor utoljára játszottam el ezt a szerepet, még inkább erre figyeltem. Nem a karmai érdekeltek, hanem a szíve. Nekem ez az egész az életről és a halálról szólt. Tudom, hogy drámaian hangzik, de ez az igazság.” Így Jackman mindent bevetett, ami látványban, kalandban, feszültségben elképzelhető, ráadásul ez lett az X-Men-széria első erőteljesen korhatáros darabja. „Az új film Farkasa az egyik legsötétebb, legbonyolultabb figura a képregények univerzumában – mondta Jackman. – Kicsit aggódtunk is, hogy nem eresztettük-e túlságosan is szabadjára.”A korhatáros jelleg felvállalása lehetőséget adott James Mangold rendezőnek, hogy súlyosabb témákat is megpendítsen, és az emberi gyarlóságról, a halandóságról, és a családtagokat összekötő kapcsolatokról beszéljen. „Nem akartam olyan filmet, amiben még több az öncélú erőszak – árulta el Mangold – Felnőttekhez akartam szólni, nem gyerekekhez. Ez a film a családról, a hűségről és a szeretetről szól, legfőképp pedig egy Logan nevű fura fazonról, aki egész hosszú élete során menekült minden valódi érzéstől és meghitt emberi kapcsolattól, hogy a végén mégis megtalálja mindezt.”

A cikk eredeti megjelenése: 2016. 06. 12. www.nembulvar.hu

Divatossá vált a klasszikus szépirodalom remekeit újra leforgatni. Az idei év egyik legjobban várt feldolgozása minden kétséget kizáróan az Anna Karenina lesz, viszont előtte a francia realizmus egyik gyöngyszemét is megnézhetjük, amelyet nem máshol, mint Budapesten forgattak.

Guy de Maupassant A szépfiú című regénye 1885-ben jelent. Főhőse Georges Duroy, egy paraszti sorból származó katona, aki jelentéktelen beosztásban szerez állást Párizsban egy lapnál miután leszerelt. Azonban kihasználja jóképűségét, sármját és a kor zavaros, erkölcstelen, korrupt társadalmi viszonyait, így a társadalmi ranglétrán egyre feljebb menetel. Georges gazdag és befolyásos nőket csábít el mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül, így rangra és vagyonra tesz szert. A férfi gátlástalansága révén szerelmi kalandjai egyre veszélyesebbé válnak. A nők csak Szépfiúként emlegetik,viszont a férjeknek ő válik a legnagyobb ellenségévé. Amíg a pár évtizeddel korábban íródott Vörös és fekete hasonló ambíciókkal bíró főhőse csúfos bukással végezte, ebben a történetben a törtető fiatal megdicsőül a társadalom abszolút egyetértése mellett.

A 2012-es filmadaptáció hűen követi a regény cselekményét. Ezek után ésszerűnek tűnik a kérdés, hogy mégis mi újat tud adni a nézőknek egy film, hiszen akár el is olvashatják, netán már meg is tették. A kulcs a színészekben és a helyszínekben rejlik. Előbbieket tekintve igazi sztárparádéval dicsekedhet a film. A főszerepet az a Robert Pattinson játssza, aki a köztudatban még mindig az Alkonyat vérszívó vámpírjaként él, pedig már régen kinőtte a tini karaktereket. Ezt bizonyítja Georges Duroy figurája is, melynek megformálásával Pattinson talán élete eddigi legjobb alakítását nyújtja. Partnernői között találjuk a szintén tinifilmekből feltört Christina Riccit, a valóságos dámaként tündöklő Uma Thurmant és a nagyszerű Kristin Scott Thomast.

A 19. századi Párizs illusztrálásának legideálisabb helyszínét Budapesten találták meg. Pár évvel korábban óriási szenzációnak mutatkozott, hogy a tinilányok bálványa hazánkban forgat és az Andrássy út környékét ellepték a rajongók. A Bel Ami megtekintése közben nem kell a nézőnek túl szemfülesnek lennie ahhoz, hogy ráismerjen a fővárosi utcákra és épületekre (például az Operaházra). Figyelemre méltóak a belső helyszínek is, rendkívül igényes színvilággal rendelkezik a film és árad belőle a párizsi elegancia.

Azonban a film összességében mégis kicsit felszínesre sikeredett. Pedig minden adott volt hozzá, hogy ebből valami nagyszerű és emlékezetes süljön ki, akárcsak megtörtént már ez a Veszedelmes viszonyok esetében is, ahol John Malkovich olyan hölgyek mellett űzte cselszövéseit, mint Glenn Close, Michelle Pfeiffer és szintén Uma Thurman. A Bel Ami ezzel szemben kissé összecsapottnak tűnik, amelynek oka valószínűleg a forgatókönyvben keresendő. Mindenesetre senki nem veszít semmit, ha megnézi a filmet – már csak Budapest miatt is. Továbbá az sem kétséges, hogy a film üzenete egyértelműen átszűrődik a nézőhöz és biztosan megállapítja majd a moziból kifelé jövet, hogy Maupassant kora óta nem is változott akkorát a világ.

Bel Ami

Rendező: Nick Ormerod, Declan Donnellan

Főszereplők: Robert Pattinson, Christina Ricci, Uma Thurman, Kristin Scott Thomas

Forgalmazó: Ristretto Distribution Kft.

A cikk eredeti megjelenése: 2012. 08. 16. www.nembulvar.hu

Amikor kijön egy film az Alkonyat filmek sztárjának, Robert Pattinsonnak a főszereplésével, valószínűleg számtalan fiatal, nőnemű vámpírrajongó szállja meg a mozikat. Pedig lassan a Twilight Saga is véget ér, akárcsak Robert Pattinson tinibálvány korszaka a mozivásznon.

Robert Pattinson remek példája annak az esetnek, miszerint van élet a tinifilmek után – mitöbb, azok mellett is. Már a 2010-es Emlékezz rám című drámában is kikristályosodott, hogy nem csupán egy szépfiúról van szó, hanem egy tehetséges színészről is. A hazánkban csak DVD-n kiadott Vizet az elefántnak is megerősítette az iménti megállapítást – és ezen a ponton el is jutottunk a következő állomáshoz, amely a Cosmopolis címet viseli. A történet gyakorlatilag egy erős karakterre épít, aki utazása közben találkozik különböző emberekkel. A film rendezője David Cronenberg, akinek nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint a Veszélyes vágy, Erőszakos múlt, Eastern Promises – Gyilkos ígéretek, Pók, Existenz – Az élet játék. A felsorolt listából olyan rendezői profil rajzolódik ki, amely az emberi természetet két megközelítésből igyekszik ábrázolni: egyrészt érdekelik a múltban történt események hatásai a jelenben, másrészt valamiféle víziót próbál felállítani a jövőről. Ezek tükrében a Cosmopolis tekinthető a rendező mesterművének, amelyben ötvöződik mindkét irányvonal.

Nem véletlen, hogy a Cosmopolis nem kapott magyar fordítású címet, mivel ennél frappánsabban nem lehet körülhatárolni azt a képzeletbeli nagyvárost, amely akár a közeljövő helyszínét testesíthetné meg. Ebben a városban él főhősünk, aki fiatalkora ellenére rendkívüli vagyonra tett szert, becsvágyó, hiú és önző ember benyomását kelti, akit sajátmagán kívül senki más nem érdekel. A gazdasági helyzet fordulópontjához érkezve egyetlen problémája annyi, hogy limuzinjával végre eljuthasson fodrászához a város másik végébe, aminek megvalósításában utcai zavargások akadályozzák. A film 24 óra eseményeit dolgozza fel, amelyek sorsfordítónak bizonyulnak főhősünk életében.

Eredendően Colin Farrell nevét rebesgették a film főszerepe kapcsán, ám végül Robert Pattinsonnak adták, aki nagyobb közönségeket vonzhat – tartották a rossz nyelvű pletykák. Akármiért is lett az angol színészé a főszerepet, semmiképpen sem mondható el a végeredmény alapján, hogy érdemtelenül kapta volna meg. Robert Pattinsonból alapjáratban árad valamiféle felsőbbrendűség és egyben unottság illúziója, így a film jelentős részében komolyabb színészi bravúr nélkül hozni tudja a karaktert. Ám egy idő után, amikor főhősünkben kezd változni valami, akkor a nézőknek is feltűnik, hogy talán mégis csak volt munka a korábbiakban is, hiszen mégsem csak önmagát adja. Ráadásul a karakter még a maga fásultságában is érdekesnek tűnik, a későbbiekben pedig még inkább – amely egyértelműen annak köszönhető, hogy a feladatra leginkább megérett színész kapta meg a szerepet.

A Cosmopolis semmi esetre sem egy könnyen emészthető alkotás. A frappáns párbeszédeken alapszik a film, amelyeket a néző pihentségének függvényében több-kevesebb sikerrel sajátíthat el. A film legszembetűnőbb szintjén egy férfi sorsfordító napját és jellemének változását láthatjuk. Továbbhaladva rájöhetünk, hogy a külvilág által gyakorolt (például gazdasági, politikai vagy kulturális) hatások mennyire megváltoztathatják egy embernek az életét. Még alaposabban ízeire szaggatva a filmet egy jövővízió rajzolódhat ki a néző előtt, amely egyáltalán nem hat utópisztikusnak – és pozitívnak sem. Viszont a Cosmopolis végkicsengése mégis a nézőre bízza a döntést a jövő megítélésével kapcsolatban, így a bizonytalanság illúziójával lehetünk gazdagabbak általa.

Cosmopolis

Rendező: David Cronenberg

Főszereplők: Robert Pattinson, Samantha Morton, Juliette Binoche

Forgalmazó: Budapest Film

A cikk eredeti megjelenése: 2012. 06. 23. www.nembulvar.hu

Az Egyesült Államokban csak a tévében sugárzott életrajzi dráma igazi botrányfilm, amely bepillantást enged az amerikai szórakoztatóipar kulisszái mögé, és egy nem mindennapi affért mutat be (Michael Douglas és Matt Damon interpretálásában).

A Túl a csillogáson cím valószínűsíthetően a Túl a barátságon-ra hajaz, mivel mindkét film két férfi szerelmét mutatja be. Viszont az is igaz, hogy az eredeti címet (Behind the Candelabra – A gyertyatartó mögött) sem torzítja annyira: arra utal, hogy a főszereplő zongorista mindig gyertyákkal vette körül magát a színpadon, a film pedig a magánéletéről szól. Mindenesetre a film készítőinek nem állt szándékában párhuzamot vonni a Túl a barátságon-nal, (annak eredeti címe Brokeback Mountain), aki látta mindkettőt, tudhatja, hogy mind hangulatában, mind mondandójában ég és föld a különbség köztük.

A Túl a csillogáson Lee Liberace nevű zongoristáról szól, aki az ötvenes évektől Amerika egyik legjobban fizetett és legnépszerűbb sztárja volt. Hazánkban jóformán ismeretlen – viszont ez közel sem jelenti azt, hogy nem érti meg a magyar néző a filmet előismeretek nélkül. Ráadásul a történetbe egy olyan személyen keresztül kapcsolódhatunk be, aki éppen akkor találkozik először Liberace-val (Michael Douglas), így tényleg nem szükség korábbról ismernünk a munkásságát. Az akkor már nagymenő sztár és a fiatal, szegény sofőr (Matt Damon) között szerelmi viszony szövődik, amely mindkettejük életét megváltoztatja. Egyrészt láthatjuk, hogy a színpadi csillogásért mi mindenre képes egy sztár, másrészt szemtanúi lehetünk, hogyan hat mindez egy egyszerű emberre. A film érdekessége, hogy Scott Thorson könyvén alapul (akit a filmben Matt Damon játszik), így igazából csak az egyik oldalról ismerjük meg kapcsolatukat.

Állítólag azért nem vállalta be egyik amerikai filmforgalmazó vállalat sem, hogy moziba viszi a Túl a csillogáson-t, mert még az Egyesült Államoknak is túlságosan „melegnek” bizonyult a film. Európának már nem. Valójában a filmben ötvöződik minden olyan meleg-sztereotípia, amely nem feltétlenül jellemző a hétköznapokban: láthatunk csillogó és feltűnő ruhákat, erőteljes sminket, festett hajat vagy parókát, affektálást hallhatunk, plasztikai műtétekbe nyerhetünk bepillantást. Valószínűleg az európai néző rájön, hogy a film lényege nem a túláradó melegségben rejlik, hanem abban, hogy a sztárság mennyire eltorzíthat egy embert, hogy a csillogás csak egy látszatvilág és semmi köze a valósághoz.

Mivel az HBO forgalmazza a filmet eredendően, így csak tévéfilm kategóriában indulhat a díjkiosztókon. A tévés Oscarnak nevezett Emmy-díj gálán a Túl a csillogáson nem kevesebb, mint 11 díjat zsebelt be: köztük legjobb látványtervezés, kosztüm, smink, frizura, zene, rendezés, főszerep. Illetve a Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálma jelölést hozott az Oscar-díjas Steven Soderbergh rendezőnek. (Akinek állítólag ez az utolsó filmje és visszavonul. Eddigi legismertebb rendezései: Szex, hazugság, video, Erin Brockovich – Zűrös természet, Traffic, Ocean’s Eleven/Twelve/Thirteen, Mellékhatások, Magic Mike, Solaris, Mint a kámfor). Michael Douglas alakítása felejthetetlen ebben a filmben, a kritikusok szerint ilyenért Oscar-díjat szoktak adni – ha nem tévéfilm lenne. Akármennyire is köti le a néző figyelmét a film tartalma, az biztos, hogy Douglast öröm nézni, mennyire élvezi ezt a karaktert játszani. Matt Damon játéka is érdekes lenne, de kicsit elhalványul Douglas mellett. Mindenesetre nagyszerű és emlékezetes párost alakítanak, valószínűleg sokáig fognak még róluk beszélni.

A Túl a csillogáson legerősebb része az utolsó tíz perc, amikor szemtanúi lehetünk, mivé is lett a nagy sztár, aki most AIDS-ben haldoklik. Halhatunk egy monológot is, amely Liberace ars-poeticája: „Álmodni a lehetetlent. Jobb lenni, mint ami vagy. Próbálkozni végtelenül elcsigázottan. Hogy elérjük az elérhetetlent. Ez az én utam: követni a csillagokat. Nem számít mennyire reménytelen. Nem számít, milyen messze van. Hogy adhassak, amikor már nincs mit. Hogy halálom után a becsület és az igazság tovább élhessen. És tudom, ha egyedül is maradok dicső utamon, a szívem nyugalomra lel, ha eljön a pihenés ideje.”

Túl a csillogáson (Behind the Candelabra, 2013)

amerikai életrajzi dráma, 118 perc

Főszereplők: Michael Douglas, Matt Damon

Rendező: Steven Soderbergh

Forgalmazó: Budapest Film

A cikk eredeti megjelenése: 2013. 11. 07. www.nembulvar.hu

Habár a tél véget ért és lassan beköszönt a legforróbb évszak, mégis nyugodt szívvel ajánljuk ezt a szívmelengető alkotást a kellemes nyári estékre – azoknak, akik még hisznek a csodák létezésében.

A Téli mese különös világában minden megtörténhet. New York nem az a város, amit ismerünk: lakói másképp öltöznek, másképp viselkednek, más szabályok szerint élnek – és mindig készen állnak a csodákra. Peter (Colin Farrell) bevándorlók gyermekeként érkezett ide: nem engedélyezték neki és szüleinek, hogy partra lépjen, így egy csöpp hajón ért partot kisbabaként. Azóta szakképzett betörő vált belőle, ám a nem túl kifizetődő foglalkozása révén szökevény lett és menekülni kényszerül. Menet közben egy újabb betörés során a fiatalember beleszeret egy rejtélyes, titokzatos lányba – aki viszont halálos beteg. Azonban üldözői nem sok nyugtot hagynak neki, végül az elkerülhetetlen összecsapáskor Petert és fehér lovát titokzatos felhő nyeli el. Amikor évtizedekkel később újra előbukkan, már minden egésze más, mint addig volt, és ő sem emlékszik semmire… És ez még csak a csodás kalandok kezdete.

Akiva Goldsman Hollywood egyik legkeresettebb, Oscar-díjas forgatókönyv-írója, egy igazi legenda: A Da Vinci-kód-tól a Legenda vagyok-ig csupa klasszikus fűződik a nevéhez. Ő azonban túl az ötvenen úgy döntött, új életet kezd. Az elmúlt pár évet azzal töltötte, hogy előkészítsen egy filmet, amelynek a rendezője lehet. Így született meg a Valentin napon bemutatott Téli mese. Goldsman első rendezésében lenyűgöző fantáziával megírt, szemkápráztató és romantikus mesét vitt filmre, amely kedvenc regényének adaptációja. „A történet a valóságos világ és a megmagyarázhatatlan létezésének keveredéséből jött létre. Egy egyszerű érzelmes sztori, amelyben a hétköznapokban csodák történnek és az emberek évszázadokig élnek” – meséli Goldsman.

A Téli mese Mark Helprin azonos című regényéből készült. „Amikor a nyolcvanas évek derekán először elolvastam a könyvet, egyszerűen beleszerettem. Sok mindent nehéz elengedni, amit annyira szeret az ember és ami úgy megmozgatja a fantáziámat, ahogyan ez a regény tette.” – nyilatkozta Goldsman, akinek igazi kihívás volt Helprin művének megfilmesítése. Több évet töltött vele, hogy mit és hogyan vigyen vászonra a 800 oldalas alkotásból. Nyilván a forgatókönyv nem térhetett ki minden apró részletre, de a rendező megpróbált mindent átemelni belőle, amely eddigi munkásságával és elképzeléseivel összecsengett.

Majd a megvalósítást sem bízta a véletlenre és igazi sztároknak ajánlotta fel a főbb szerepeket. A mester hívásának egyik színész sem tudott nemet mondani, hiszen mindannyian dolgoztak már vele korábban. A romantikus fantasynek így igazán első-osztályú a szereplőgárdája: Colin Farrell, Russell Crowe, Jennifer Connelly (ő speciel egy Goldsman-filmért nyerte az Oscar-díját), William Hurt, és Will Smith is köztük van. Ritkaság ilyen filmet látni, amelyben mindegyik színész ekkora élvezettel játssza saját karakterét. Colin Farrell hosszú idő óta most kapott újra lehetőséget egy film főszerepében és nagy elragadtatással beszél a Téli meséről: „Ha arról kérdeznek, hogy szerintem mitől is jó egy szerelmes történet, akkor azt mondom, hogy attól, amikor a szerelmesek elvesznek egymásban, és az első pillanattól megtalálják önmagukat és létezésüknek értelmét a másikban. És éppen ez történik Peterrel, amikor megismeri Beverly-t. Rögtön, az első pillanatban. Egymás iránti érzelmeik pedig átlépik az idő korlátait.”

A rendező is nagyon elégedett az elkészült filmmel, de azt nyilatkozta: igazából nem akar pályát módosítani. Rájött, a rendezés nagyon fáradtságos munka; amint lehet, visszatér az íróasztala mellé, és újra forgatókönyvekkel akar foglalkozni. Mindenesetre mostani munkája rendkívül jól sikerült, pozitív érzésekkel tölti fel a nézőket, ráadásul látványos és magával ragadó. Néhol kicsit kuszának és bonyolultnak hat, ám a végére minden kitisztul és nem maradnak kérdések bennünk. A Téli mese nemcsak a romantikus filmek rajongóinak ajánlott, hanem akárkinek, aki a rohanó hétköznapjaiban egy kis varázslatra és csodára vágyik. 

Téli mese (Winter’s Tale)

Amerikai romantikus fantasy, 120 perc

Főszereplők: Colin Farrell, Jessica Brown Findlay, Russell Crowe, Jennifer Connelly

Rendező: Akiva Goldsman

Forgalmazó: InterCom

A cikk eredeti megjelenése: 2014. 05. 10. www.nembulvar.hu

Minden kétséget kizáróan a Másnaposok széria az újévezred eddigi legsikeresebb vígjáték-vállalkozása. És végre itt a várva várt folytatás: a farkasfalka utolsó kalandja visszavisz a kezdetekhez, azaz Las Vegasba.

A Másnaposok 3. több szempontból különbözik a korábbi részektől. Kezdjük ott, hogy maga a cím is becsapós, mivel itt senki sem lesz másnapos (pontosabban – minden poén lelövése nélkül – nem ez okozza a fő kalamajkát, mint ahogy azt megszokhattuk). Nincsen legénybúcsú. Se Mike Tyson. Ráadásul a stáb tagjai nem győzik hangsúlyozni nyilatkozataikban, hogy ez most más, mint a korábbiak – több akcióval és még gyilkossággal is. Mi több, vitát nem tűrően kijelentették, hogy ezzel vége, nem lesz több rész. Tulajdonképpen a búcsúzás jegyében zajlik az egész film, viszont annak megadják a módját.

A történet két évvel a második rész után kezdődik. Alan (Zach Galifianakis) élete zátonyra fut és barátai, Phil (Bradley Cooper) és Stu (Ed Helms) segítségére sietnek, megszerveznek neki egy utazást, hogy regenerálódhasson. Azonban útközben bonyodalmak adódnak és indul a megszokott őrült hajsza a legképtelenebb helyzetkomikumokkal. A tetőpont pedig Las Vegasban éri utol a jóformán végsőket rúgó farkasfalkát – méghozzá a film legeszméletlenebb kalandja abban a hotelben várja őket, ahol minden elkezdődött 2009-ben. Annak ellenére, hogy egy elég elvetemült vígjátékról beszélünk, ami a szórakoztatásról szól, azért felbukkan pár általános érvényű érték: például egyik részben sem jött át ennyire, hogy mit is jelent a barátság. A történet pedig egy érdekes fordulattal zárul, ami további fontos üzenetet közvetít a nézők felé: megtudhatjuk, mi is az, ami a féktelen bulizásnál is többet ér.

Összességében elmondható, hogy a befejező rész elég megosztóra sikeredett. A rajongók egy része szerint ez a legjobb epizód, a többiek szerint a legrosszabb, aminek nem is lett volna szabad elkészülnie. Szerintem ennyire sarkalatosan azért nem kellene fogalmazni, de tény, hogy a korábbi részeken többet lehetett nevetni. A Másnaposok 3. első harminc percében egymást követik az abszurdabbnál abszurdabb poénok, amiket egészséges lelkületű ember biztosan nem talál viccesnek. Viszont amint visszazökken a film a megszokott kerékvágásba és összeáll a farkasfalka, minden a helyére billen. Pontosabban még a második részhez képest is sikerül fokozni a bevált sémákat: például még több állat bukkan fel, még képtelenebb szituációkban és erőszakosabb jelenetekben. Mr. Chow, a kínai drogdíler a korábbinál nagyobb szerepeket kap, amely mondhatni előnyére is válik a filmnek, hiszen ő szolgáltatja a poénok jelentős részét. Illetve Alan is kitesz magáért ezúttal is.

Mindenképpen pozitívumként értékelhető, hogy sikerült összeverbuválni minden színészt, aki az előző részekben játszott – így senkit sem kellett helyettesíteni. A farkasfalka tagjai ezzel a filmmel futottak be, így végül is annyira nem meglepő, hogy elvállalták újra azt a karaktert, ami híressé tette őket. Az idén Oscar-díjra jelölt Bradley Coopert érték olyan kritikák, miszerint nem kellett volna ismét egy vígjátékban szerepelnie, de a színész kijelentette, hogy számára nem volt kérdés, hogy visszatérjen-e, mivel nagyon jó csapat jött össze, akikkel szeret dolgozni.

A Másnaposok trilógia a következőképpen alakul: 2009-ben bemutatnak egy újszerű vígjátékot, amely méltán világsiker, aztán jön a második rész, amely rátesz még egy lapáttal az elsőre, de valójában egy kaptafára megy, végül elkészül a befejezés, ami kicsit más felépítésű, de a szereplők változatlanok és nosztalgiázhatunk egyet, milyen jó is volt a korábbi két film. A Másnaposok rajongóit szerintem nem éri komolyabb csalódás az utolsó résszel sem, mert végül is minden megvan benne, amitől sikeresek a korábbi részek is – de azért jó tudni, hogy nem kell félnünk egy következő folytatástól, amely még inkább a megszokott minőség rovására menne.

Másnaposok 3. (The Hangover Part III, 2013)

Amerikai vígjáték, 100 perc

Főszereplők: Bradley Cooper, Ed Helms, Zach Galifianakis

Rendező: Todd Phillips

Forgalmazó: InterCom

A cikk eredeti megjelenése: 2013. 06. 12. www.nembulvar.hu

Ma ünnepli hetvenedik születésnapját a híres rendező, Francis Ford Coppola. Leghíresebb filmjeivel, mint a Keresztapa trilógia vagy az Apokalipszis most, már életében legendává vált.

Francis Ford Coppola Detroitban született 1939. április 7-én, de New York-ban nőtt fel. Édesapja zeneszerző, aki a Keresztapa első részében zongoristát alakított, de a filmzene komponálásában is részt vett. Coppola édesanyja színésznő volt. Ilyen családi háttérrel nem meglepő, hogy Coppola dráma tagozaton szerzett diplomát és a filmezés felé orientálódott.

Első önálló filmjét 1963-ban készítette Dementia 13 címmel. Hat év múlva a mai napig egyik legjobb barátjával és kollégájával, George Lucassal egy független filmgyártó céget alapított. Együttműködésükből sok film és elismerés született. Emellett közös erővel igyekeztek támogatni a fiatal tehetségeket is.

Coppola 1972-ben készítette a legendás Keresztapa trilógia első részét. A film kultuszművé vált, számtalan díjat (többek között a legjobb filmnek járó Oscar-díjat) nyert. Két évvel később pedig jött a folytatás, a Keresztapa II. Ez a produkció mind anyagilag, mind szakmailag túlszárnyalta az első rész sikerét. A film összesen hat Oscar-díjban részesült, ebből Coppola forgatókönyvíró, rendező és produceri tevékenységéért is hazavitte az arany szobrocskát.

Ezután Coppola megkezdte legnagyobbszabású filmje, az Apokalipszis most előkészületeit. Nagy fába vágta fejszéjét, mivel Coppolla anyagilag és lelkileg is majdnem belerokkant a méregdrága produkció elkészítésébe. Ugyanis az ekkor harminchat éves Martin Sheen egy jelenet közben szívrohamot kapott és újra kellett éleszteni. De pár hét múlva saját felelősségére visszatért. Marlon Brando magánéleti válsága miatt felkészületlenül és meghízva érkezett, ami ugyancsak nem könnyítette meg Coppola munkáját. Az eredendően tizenhat hetes munkából kilenc hónap lett. A forgatás viszontagságairól több könyv és egy dokumentumfilm is készült.

Az Apokalipszis most 1979-ben került mozikba és óriási siker, nemcsak lett a nézettség alapján. A Cannes-i Arany Pálmát ítélték neki a kritikusok, és Coppola karrierjének csúcspontjaként emlegetik a mai napig. A vietnami háború túlélői is elégedettek voltak, mivel véleményük szerint élethűen jeleníti meg az akkori valóságot.

Mindenesetre az Apokalipszis most annyira megviselte Coppolát, hogy innentől leginkább producerként tevékenykedett és megtört eredeti lendülete. 1986-ban a fia huszonkét évesen életét vesztette egy hajóbalesetben, amely szintén rányomta bélyegét alkotói tevékenységére. Aztán 1990-ben készítette el a Keresztapa trilógia befejező epizódját, amellyel újra megmutatott valamit korábbi kifinomult stílusából.

Coppola segítette unokaöccse, Nicolas Cage karrierjét. Lányából, Sofiából apja nyomdokaiba lépve rendező, forgatókönyvíró és producer lett. George Lucas, Steven Spielberg, Martin Scorsese mellett Francis Ford Coppola is azok közé a nagy amerikai rendezők közé tartozik, akiknek tehetsége és merészsége alapjaiban meghatározta a huszadik század második felének filmművészetét.

A cikk eredeti megjelenése: 2009. 04. 04. www.nembulvar.hu

Ma ünnepli 51. születésnapját a Golden Globe-díjas angol színész, aki hazája egyik legismertebb művésze világszerte. Nemcsak a romantikus vígjátékok félénk és bizonytalan férfi főhőseként, hanem a valóságban igazi botrányhősként is fenntartja a nézők és a sajtó érdeklődését Nagy-Britannia egyik legkapósabb agglegénye.

Hugh John Mungo Grant 1960. szeptember 9-én született Londonban egy angol tanárnő és egy skót származású szőnyegkereskedő második fiaként. Gyermekkora nyarait Skóciában töltötte a nagyapja birtokán vadászattal és céllövészettel. A középiskolában az irodalom és a művészetek iránt mutatott fogékonyságot, így az Oxfordon tanult tovább angol szakon. Művészettörténészi doktori iskola elvégzését is tervezgette, amíg nem csatlakozott az egyetemi színjátszókörhöz. Egykori csoporttársa, Anna Chancellore így emlékezett vissza: „első találkozásunk egy oxfordi bálon történt. Valami mágikus volt a kisugárzásában. Ő már akkor is egy igazi sztár volt, amikor még semmit sem ért el.”

Oxford után a színészi karrierjét kezdte építeni Londonban. Kezdetben mindenféle munkát elvállalt, hogy megélhessen: könyvajánlókat készített, a Fulham FC jegyértékesítője volt, tv-műsorokhoz írt forgatókönyvet illetve kenyér és sörreklámokhoz kölcsönözte hangját rádióhirdetésekben. Pár évig színházi színészként és drámaszerzőként tevékenykedett, majd néhány filmes mellékszerep után 1994-ben sikerült elérnie a nagy áttörést a Négy esküvő és egy temetés tesze-tosza főhőse megformálásával – amely karakterből a mai napig ritkán sikerül kibújnia. Hugh Grant e filmmel a Golden Globe és BAFTA-díja mellé jutalmul világhírnévre is szert tett és hazája legjobban kereső színészévé vált egy csapásra.

Hugh Grant 1994 óta szinte évenként feltűnik egy-egy romantikus komédiában vagy kosztümös filmben, ahol az örök gyerekként maradt, kicsit ütődött, bátortalan ráadásul balszerencsés főszereplőket alakítja. Legnépszerűbb filmjei a Változások kora, Értelem és érzelem, Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le, Áldatlan állapotban, Sztárom a párom, Bridget Jones naplója, Két hét múlva örökké, Egy fiúról, Igazából szerelem, Zene és szöveg és a Hova lettek Morganék?. Legemlékezetesebb szerepei közé tartozik a Sztárom a párom antikváriusa, a brit miniszterelnök az Igazából szerelemben, a munkanélküli örökifjú az Egy fiúról-ban, a csélcsap főnök a Bridget Jones filmekben, illetve a kiöregedett popsztár a Zene és szövegben.

Saját bevallása szerint nagy hiba őt sikeres színésznek nevezni és bízik benne, hogy a sztárság csak egy szakasza lesz az életének, amely nem tart tovább tíz évnél  (bár jelenleg lassan a huszadiknál jár, de még nem adta fel a reményt). Számára a színészet nem más, mint egy természetellenes időtöltés és emiatt egy kelletlen művésznek tartja magát, aki bár elkötelezetten és szenvedélyesen maximalista a munkájában, de legszívesebben csak a barátaival dolgozik.

Most pedig jöjjön pár érdekesség Hugh Grantről! 1995-ben az Empire Magazin beválasztotta minden idők 100 legszexisebb színésze közé és egy brit szavazáson minden idők öt legnagyszerűbb angol színésze közé sorolták. Még sosem nősült meg, jelenleg facér. Elizabeth Hurley-vel 13 évig élt együtt, akivel a mai napig jó barátok, Grant a keresztapja a színésznő gyermekének. Legutóbbi tartós kapcsolata négy éve ért véget Jemima Kahn modellel. Grantet 1995-ben letartóztatták Los Angelesben, amikor egy prostituálttal rajtakapták a színészt kocsijában a Sunset Boulevard-tól nem messze. Eredendően őt választották a Harry Potter és a Titkok kamrájában Gilderoy Lockhart szerepére, ám az utolsó pillanatban időpont-egyeztetési problémák miatt nem vállalta el. Sandra Bullockot nevezte a legkedvesebb filmbeli partnerének. Mielőtt megcsókolta Julia Roberts a Sztárom a párom forgatásán, kicsit megijedt a színésznő szájának méretétől és attól tartott, hogy minden visszhangzani fog benne. Szerinte, ha többet foglalkozna a női tömegeket megmozgató vonzerejével, akár olyan népszerűségre tehetne szert, mint Ricky Martin. Folyékonyan beszél franciául. Andrew Lloyd Webber édesanyja tanította zongorázni gyermekkorában. Golf-őrültnek nevezi magát, emellett krikettezik, focizik, teniszezik és snookerezik is. Nem hisz a szerelem első látásra elméletben. Unalmasnak tartja saját életét. Az utcában ahol él, már négy házat megvásárolt (ebből kettő teljesen üresen áll), de szeretné a többit is megvenni, mert szerinte nagyszerű lenne, ha az övé lehetne az egész utca. Négy percnél tovább nem kedveli a gyerekeket. Úgy érzi, hogy kinőtt már a jófiús filmek kategóriából, ezért vállal hűtlen és nem egyértelműen pozitív karaktereket – aki pedig továbbra is kifinomult angol szépfiúnak meri nevezni, annak legszívesebben lenyomna egy mikrofont a torkán.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 09. 05. www.nembulvar.hu

Minden kultúrának vannak sajátos mesefigurái, viszont közülük keveseknek adatik meg, hogy nemzetközi hírnévre tegyenek szert. Ám a finn Muminnak sikerült.

A leginkább fehér vízilóhoz hasonlítható, kerekded vonásokkal rendelkező Mumin sem született híresen. A karakter megálmodója Tove Jansson svéd anyanyelvű, de Finnországban élő írónő és illusztrátor. A második világháború után jelent meg először Mumin története könyvformában, az írónő rajzaival kiegészítve. Már a legelső kiadványt is óriási siker övezte, így húsz éven belül még további nyolc kötet látott napvilágot.

Az eredeti Mumin mesék különlegessége abban rejlik, hogy a családdal, a barátsággal és a társadalmi együttéléssel kapcsolatos komoly filozófiai tartalmat hordoznak, melyeket tanulságos történeteken keresztül mutat be a szerző. Jansson munkáját már a kezdet kezdetén érték olyan kritikák, miszerint saját környezetét és problémáit vetíti a különböző karakterek egyéniségébe és tetteibe. Tehát az idillinek tűnő Muminvölgy valóban létezik, a fehér vízilovak, kenguruk, vakondok, kertészek, kislányok és kisfiúk köztünk élnek. Nem meglepő módon Jansson könyvei elsősorban a felnőtt olvasórétegeket kívánják megszólítani, hiszen a kissé „sötét”, valósághű történetek nem feltétlenül kisgyermekeknek valók tündérmesék.

Mumin világhódító kalandjának első fejezete egy róla szóló képregény-sorozat, amely már a Skandináv országokon kívülre is, például Japánba eljutott. A minél több és egyre rövidebb csattanós történetek mellé sorra készültek a Mumin-illusztrációk is (1993-ig kizárólag Jansson és testvére tollából). A mesék rajzolt formában történő megszemélyesítése azt eredményezte, hogy a gyermekek körében is népszerűvé vált, szüleik is bátrabban meséltek Muminról a kedves figurák láttán.

Az igazi áttörést az 1990-es évek hozták, amikor a Walt Disney mesék térhódítására válaszul Mumin történetét is megelevenítették egy finn rajzfilmsorozat keretében (A bűbájos mumincsalád Magyarországon is látható volt). Mumin e sorozat által nőtte ki magát egyszerű mesefigurából világsztárrá – ami a Mumin-marketing beindulását eredményezte. A legelső Mumint ábrázoló termékek függöny és tapéta formájában jelentek meg, szinte minden finn kisgyermek szobáját egységessé varázsolva. Ám mára Mumin Finnország egyik jelképévé vált: Muminra szakosodott szuvenírboltok találhatók szerte az országban, Naantali-ban Moomin World (finnül Muumimaailma) nevű kalandparkot hoztak létre, Tampere-ben Mumin múzeum található, egy finn légitársaság pedig őt festi Kínába és Japánba tartó repülőgépei oldalára, ahol rendkívüli népszerűségnek örvend (mint felnőttmese).

Finnországban a gyermekek a mai napig Mumin meséken nevelkednek, őt ábrázoló játékokkal játszanak, fekszenek és kelnek. Kicsiként mindössze egy kedves és vicces mesefigurát látnak benne, ám később nagy segítségükre válik az emberi természet és a világ dolgainak megértését illetően.

 A cikk eredeti megjelenése

Száznegyven éve, 1870. szeptember 20-án törte át a pápai Róma városfalát az Itáliát egységesítő királyi sereg. Róma fővárossá kikiáltásának évfordulóját háromnapos programsorozattal ünneplik.

"Róma olasz lett. Raffaele Cadorna tábornok csapatai hajnalban áttörtek a Porta Pia városkapunál. Néhány óráig tartó ágyúzás után trikolór lobogott a Gianicolo-dombon is. A rómaiak az utcán ünnepelték az olasz sereget" - írta a Paese Sera napilap a 140 ezelőtti szeptember 20-i különkiadásában. A piemontei csapatok megdöntötték a IX. Pius vezette pápai államot, a rómaiak népszavazással csatlakoztak az egységes Itáliához, Rómát pedig a (torinói) parlament 1871 februárjában választotta meg Olaszország fővárosának.

Tíz évvel az olasz királyság hivatalos kikiáltása (1861) után megvalósult Olaszország nemzeti egysége: olasz csapatok szállták meg Rómát, az egyházi állam fővárosát, miután a francia katonákat a porosz-francia háború kitörése miatt visszavonták a katolikus világ központjából. Olaszország annektálta az egyházi államot, és Rómát az `Örök várost` a királyság fővárosává kiáltották ki. IX. Pius pápa, az új olasz nemzeti állam engesztelhetetlen ellensége visszautasított minden, a vatikáni területek biztonságára és az egyházfői funkciók zavartalan ellátásra vonatkozó garanciát és "fogolynak" nyilvánította magát a Vatikán falai mögött.

1870. szeptember 20-án az olasz királyi csapatok áttörésével vége lett a pápai uralomnak Rómában, s új korszak nyílt meg a város életében. A királyság Rómát korszerű fővárossá akarta tenni, hatalmas épületek születtek ennek jegyében. Ekkor szabályozták a Teverét is. Sok antik és középkori értéket eltűntettek, ráépítkeztek, s az értékek a föld mélyére kerültek. Egy egész városrész lebontásával a tízes évek elején épült fel a hatalmas Vittorio Emmanuel Emlékmű (Memorial), a Piazza Venezia és a Capitolium mellett, márványnál is vakítóbb fehér mészkőből. 1929-ben 1930-ra már 900 000-en laktak a városban.

A pontos évfordulóra ugyan még egy évet várni kell, Rómában mégis most ünneplik a város "felszabadítását". Szeptember 18-20. között utcák, terek, paloták, múzeumok emlékeznek az Itáliához való csatlakozásra. Szombaton a történelmi-politikai események lesznek a főszereplők, többek között a IX. Pius alakját elemző konferenciával. Vasárnap felelevenedik a Porta Piánál vívott csata pápai és olasz csapatok között. Egész Olaszországból négyezer bersagliere (különlegesen képzett gyalogos katona) érkezik Rómába. Siketfajd tollakkal díszített kalapjukban futva haladnak át az egykori pápai állam határát képző, még ma is álló falakon. Száznegyven éve először a Vatikán képviselője, Tarcisio Bertone szentszéki államtitkár is jelen lesz. Szeptember 20-án az intézmények kapnak szót: Giorgio Napolitano államfőt várják a Capitolium dombján levő városházára, ahol Róma díszpolgárává avatják.

Az évforduló alkalmából a római múzeumok, minisztériumok, a jegybank épülete, a köztársaság elnök testőrségének istállói megnyitják kapuikat ingyenes látogatásra. A városi könyvtárakban az olasz egységről és a főváros Rómáról tartanak felolvasást, olasz szokás szerint az esti tüzijáték sem marad el. Szeptember 20-án este a római operaházban koncert zárja a háromnapos ünneplést az olasz Risorgimento nevében: Giuseppe Verdi, Pino Mascagni és Gioacchino Rossini zenéjével.

A 140 éves olasz főváros rendkívüli státuszt is kap. A Rómában régóta várt önkormányzati reform átalakítja a városirányítás szerkezetét, módosítja a kerületek számát. Róma polgármesteri hivatala önállóan törvénykezhet, a polgármester ezentúl részt vesz a kormányüléseken is. "Az Örök Város örökségben és feladatokban egyedülálló nemcsak Itáliában, hanem az egész világon, ezért volt szükség szélesebb hatáskörre, önállóságra, több forrásra. Róma végre ugyanolyan státuszt élvez majd, mint Tokió vagy Washington" - mondta Gianni Alemanno főpolgármester.  Rómának új logója is lett, de nem hiányzik belőle a római farkas.

A cikk eredeti megjelenése: 2010. 09. 20. www.nembulvar.hu

Casanova neve egybeforrt a hódítással, elhíresült több száz szeretőjéről. Ám mindennek mi a valóságtartalma? Ismerkedjünk meg közelebbről Casanova igazi történetével.

Gian Giacomo Geronimo Casanova 1725. április 2-án született Velencében, komédiás szülők első gyermekeként. Apja papneveldébe adta, ahonnan botrányos viselkedése miatt hamarosan kicsapták. Nyolc éves volt, mikor apja meghalt, így a velencei suszter leányából tündöklő és tündöklésre törekvő színházi csillag anyjával Zanetta (Gianetta) Farusi-val maradt, ki Szentpétervártól Londonig mindenütt otthon volt Európában. Nem volt apa nélkül elveszett a család. Casanova egyik öccse Francesco Casanova, festő volt, ki csataképeivel nagy sikereket ért el Párizsban, s még Diderot is elismeréssel írt róla. Másik öccse Giambattista, szintén festő volt, drezdai mesterektől tanult és már nagyon fiatalon kiváló képszakértőnek tartották, később a festészeti akadémia igazgatója lett. Casanova egyik húgát a szász választófejedelem udvari zongoramestere vette feleségül. 

Anyja színésznő volt. Mivel effajta származását élete során gyakorta nem lett volna szerencsés felfedni, Casanova később családfát hamisított magának, mely késő-középkori spanyol ősökig nyúlt vissza. A társasági életbe gyámapja, egy velencei nemes vezette be, aki mind anyagi, mind szellemi gyarapodását támogatta. Ennek a kapcsolatnak akkor szakadt vége, mikor Casanova elszerette a patrícius feleségét. Botrányos életvitele miatt a velencei hatóságok szabadságvesztésre ítélték. A vádak között szerepelt a hamis kártyázás, a vallástalanság és a fekete mágia is. A Dózse-palota hírhedt ólomkamráiból végrehajtott vakmerő szökésével egész Európa figyelmét magára vonta.

A velencei születésű kalandor életpályája, amely keresztül-kasul vezette Európán, egyedülálló volt. Különböző szélhámosságokba keveredett, ezért sokszor menekült a börtön elől, jogi doktornak adta ki magát szülővárosában, bíborosi titkárnak Rómában; volt bűvész, hivatásos kártyás, álruhában a velencei csapatok tisztje, sorsjátékügynök, a francia király megbízottja, a velencei inkvizíció titkos ügynöke. Kalandos élete során megfordult Európa jelentős városaiban, többek közt Magyarországon is. Amikor Párizsban élt, ő szervezte meg a királyi lottót, mely jelentős anyagi jólétett hozott neki. Később az élet visszasodorta Velencébe ahol immár az inkvizíció oldalán kémkedett. Élete végén a Wallenstein grófok csehországi Dux kastélya könyvtárában dolgozott - ekkoriban a felvett neve Seingalt hogy ne ismerjék fel. Itt írta meg - valóságtartalmát tekintve kétes - emlékiratait, melyben azt állítja, élete során több, mint száz nővel volt intim kapcsolata.

Teljes terjedelmében hatalmas önéletrajzában ironikus, sokszor cinikus, de a legtöbbször szellemes és találó képet ad kora politikai és társadalmi életéről. A legnagyobb figyelmet azok a részek vonták magukra, amelyekben szerelmi kalandjairól ír, noha ezek csupán kis részét képezik a műnek. Nyíltan bevallja, hogy életének legfőbb tevékenysége az "érzéki gyönyörök" hajszolása volt. Önéletrajza, a Histoire de ma vie (Életem története) mindmáig olvasott mű, a 18. század társadalmának egyik alapvető forrásmunkája. Irodalmi sikerekre is pályázott, azonban a L'Icosameron (1788) c. utópisztikus regénye nem hozott neki remélt sikert. Visszaemlékezéseiben (1791-98) mintegy saját maga számára idézi fel szélhámosságokban és gáláns kalandokban gazdag ifjú éveit. "Érzek, tehát létezem" - foglalta össze a kalandor életfilozófiája lényegét egyetlen mondatban. Casanova a csehországi Dux-ban halt meg 1798. június 4-én.

A cikk eredeti megjelenése: 2010. 06. 04. www.nembulvar.hu

Az Apollo-11 űrhajósai 1969. július 20-án sikeres leszállást hajtottak végre és küldetése csúcspontjaként Neil Armstrong hagyhatta először lábnyomát a Hold felszínén.

„That's one small step for a man, one giant leap for mankind” – azaz „Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek” – hangzott el 1960. július 20-án, vasárnap este 10 óra 56 perckor ez az örökérvényű szállóige Neil Armstrong szájából, aki tulajdonképpen az első idegen égitesten járt embernek mondhatja magát. A becslések szerint mintegy ötszázmillió érdeklődő nézte a szemcsés közvetítést, melyen Armstrong fehér szkafanderben lemászik a Hold-komp létráján. Az Apollo-11 parancsnokaként, Armstrong volt az is, aki bejelentette a földi irányítóknak, hogy sikeresen landoltak: „Houston, itt a Nyugalom Bázis. A Sas leszállt”. Asztronauta társa, Buzz Aldrin is csatlakozott hozzá, és a két űrhajós két és fél órát töltött a landolási helyszín körüli felszín feltérképezésével. Armstrong úgy írta le az égitest talaját, mint ami porszerű szénnel lenne borítva: „Könnyen fel tudom zavarni az ujjammal” – mondta. 

Armstrong és társa a földinél hatszor kisebb gravitációt élvezve fotókat készített, kőzeteket és talajmintákat gyűjtött, mérőeszközöket helyezett el. Természetesen az amerikai zászló is helyet kapott a Hold felszínén, illetve egy plakett mellette az alábbi felirattal: „A Föld bolygó lakosai itt léptek először a Holdra. Az egész emberiség nevében, békével jöttünk”. Ezután az űrhajó felszállt és kapcsolódott az anyaűrhajójával. Július 24-én a Csendes-óceánon értek el a zöld bolygót és a Hold-járó hősöket az anyahajó fedélzetén Richard Nixon elnök köszöntötte. Az űrhajósok azonnal biológiai védőruhát kaptak és augusztus 12-én mehettek el, amikorra bebizonyosodott, hogy a Holdon nincs élet. Így ért véget az első Hold-expedíció.

Ki is volt Neil Armstrong? 1930. augusztus 5-én született Ohioban és egész fiatalon érdeklődni kezdett a repülés iránt. Tinédzserként már repülőtéren dolgozott, tizenöt évesen repülőórákat vett és a következő esztendőben megkapta a pilótaengedélyt. Az amerikai haditengerészet pilótájaként részt vett a koreai háborúban hetvennyolc küldetésben. Ezután az indianai egyetemen repülőmérnöki tudományokat sajátított el, majd a Dél-Kaliforniában doktori címet szerzett repülés és űrhajózás szakon. Később egy nagysebességű repülési állomás tesztpilótája lett és nagyjából ötven gépet próbálhatott ki. A NASA asztronautának választotta, így került kapcsolatba az Apollo-11 expedícióval. Armstrong 1971-ben vonult nyugdíjba a NASA-től, amiután repülés illetve űrhajózás témában tartott előadásokat a cincinnati egyetemen és számos olaj, gépkocsi-gyártó és repülési cég bizottságában részt vett.

Máig sokan kételkednek a Holdra szállásról sugárzott felvételek valóságtartalmáról és valószínűsítik, hogy egy titkos laboratóriumban készültek. Bizonyítékként a csillagok hiányát, irreális árnyékokat, a hajtóművek által hagyott nyomok hiányát hozzák fel. Armstrong természetesen tagadja ezeket a feltevéseket.

Armstrong világhírneve ellenére, nem szerette a reflektorfényt. Egy interjúban, 2005-ben elmondta, hogy nem érdemelte meg azt a figyelmet, amely az első Holdra-szállt embernek járt: „Nem arra választottak ki, hogy első legyek, csak, hogy parancsnoka legyek a missziónak. A körülmények helyeztek ebbe a különleges szerepbe”. Armstrong évtizedeken át egy másik problémával is kénytelen volt szembenézni: azt hitte, hogy elbakizta első Holdra szállási szavait úgy, hogy a kis lépés elől kihagyta a névelőt.  Ám harminchét évvel az eset után, egy ausztrál kutató azt állította, hogy a Holdról érkező statikusság által torzult felvétel korszerű elemzése során megtalálták a hiányzó névelőt.

A cikk eredeti megjelenése: 2009. 07. 20. www.nembulvar.hu