Hogyan ábrázolják a színes bőrűeket a televízióban? A Time elemzése szerint az amerikai csatornákon látható etnikai sokszínűség legalább annyira szól a toleranciáról, mint a nyereségről.
Napjainkban a tévénézés rituális, áhítatos tevékenység, ami magával vonja a televízió által közvetített értékek és világkép hatásának vizsgálatát. A televíziós értékek, tipizációk, értelmezések ismétlődése hatással van a nézőkre, alakítja attitűdjeiket és a világról alkotott elképzeléseiket. Tehát a televízió nemcsak kultúraközvetítő, hanem kultúrateremtő tényező is, amely fokozatos figyelmet érdemel – írja Antalóczy Tímea Szomszédok közt című könyvében.
A magyar származású George Gerbner a Szerepek és sorsok a televízióban című tanulmányában tíz évnyi televíziós anyagot elemez, melyben a kisebbségek médiareprezentációjáról is szó esik. Annak ellenére, hogy az emberiség többségét alkotják a színes bőrűek, az amerikai mintán végzett kutatás eredménye szerint az afro-amerikaiak a főműsorok szereplőinek kevesebb, mint tizenegy százalékát teszik ki, a latin-spanyolok egy százalékban szerepelnek, az ázsiai-óceániai és indián népesség jelentéktelen mértékben látható a képernyőn. Az alulreprezentáltság mellett még az is egyértelműen megmutatkozott, hogy a tévében látható rossz sorsra ítélt karakterek aránytalanul nagy hányada latin és afro-amerikai, illetve torz társadalmi képet állít fel róluk a média (rejtve marad az a tény, hogy az afro-amerikaiak szegénységi és munkanélküliségi aránya háromszorosa a fehérekének).
2008-ban, Obama megválasztásakor mindössze egyetlen műsor futott színes bőrű főszereplővel – írja a Time. Ráadásul ez attól is függ, mit értünk ember és színes bőrű meghatározása alatt: a Fox csatorna The Cleveland Show-ja animációs sorozat és a főszereplő afro-amerikai karakter hangját fehér férfi adta. A következő években megbizonyosodott, hogy az Obama-éra nem hozta el a megváltást a színes bőrűek számára a televíziós műsorszórásban. Azonban mutatkozik némi lehetőség a változásra: a mostani nyilatkozatok alapján az őszi szezonban helyet kapnak afro-amerikai, spanyol és ázsiai-amerikai családokról szóló komédiák, fekete nők főszereplésével készült drámasorozatok és az amerikai rasszizmust bemutató jogi sorozat a 12 év rabszolgaság forgatókönyvírójától.
Azonban amerikai televíziózás már korábban is átesett ezen a folyamaton: unalmas műsorok miatti elégedetlenség, majd egy kis ideig tartó javulás, végül visszatérés a régi tendenciához. Viszont most akad egy érv amellett, miért is lesz hosszabb életű a változás. Tulajdonképpen ez az egyetlen tényező, aminek hinni lehet Hollywoodban: a pénz.
A televíziós műsortervezetről szóló nyilatkozatok legfőbb célcsoportjai a hirdetők. A tévétársaságok felvennének a főműsoraik közé néhány kisebbségi szereplővel készült show-t, illetve biztosítanák a Madison Avenue-t (az amerikai reklámipar fellegvárát), hogy a fehér nézők nem menekülnek el a színes bőrűekkel készült műsorok láttán. A tolerancia ötlete dicséretes, de vajon megtérülne-e? A hirdetők tudják, hogy igen. Amikor a Coca Cola készített egy feltűnő Super Bowl reklámot, amelyben különböző nyelveken énekelték az „America the Beautiful”-t, azzal Amerika multikulturalizmusa mellett szavazott és a fajgyűlölet ellen. A színes bőrűek vagy meleg párok szerepeltek már Cheerios, Chevrolet, Banana Republic vagy Honey Maid reklámokban is.
A televíziózás bebizonyította, hogy a színes bőrű sztárok szerepeltetése nem egyenlő az öngyilkossággal. Például az indiai-amerikai Mindy Kaling már a harmadik évadot éli meg a The Mindy Projecttel, emellett a két legsikeresebb drámasorozatban (Botrány, Az Álmosvölgy legendája) is szerepelnek fekete nők, illetve a CBS nyári nagy durranásának szánt sci-fijében Halle Berry játszik.
Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy szappanoperák karakterei és a velük kapcsolatos eseményszálak kizárólag fikciós jellegűek, nem tévesztendők össze a valósággal. „Ahogy a valóság és a fikciós valóság sem ugyanaz, egy dráma karakterei sem valódi emberek. Számtalan drámaíró próbálja bemutatni az életet olyannak, amilyen valójában, olyan szereplőkkel benépesítve a történeteket, akikről úgy érzik, valódi emberek. Egy történetet azonban nem valódi személyek népesítenek be…” – írja Krigler Gábor (Folyt. köv.) – Hogyan írjunk tévésorozatot? című könyvében.
Bármennyire is távol álljon a szappanopera a dokumentarista műfajoktól, alapvetően valóságelemeket tartalmaz. A sorozatok olyan élethelyzeteket elevenítenek meg, amelyek reális elemeket hordoznak és a különböző társadalmak anomáliáiból épülnek fel, amelyekben mi is élünk és amelynek részesei vagyunk. Ráadásul a szappanoperák másik fontos sajátossága, hogy egyfajta erkölcsi tanulságot is szolgáltatnak a nézőiknek – vélekedik tanulmányában Antalóczy Tímea.
A fiatalabb nézők meggyőzése mindig is fontos volt – írja a Time. Az ezredforduló felnőttjeinek arányát tekintve, már több mint a negyven százalékuk nem fehér bőrű. A fiatal közönséget megcélzó ABC Family műsorai évek óta felhívják a figyelmet a különböző rasszokra, a mozgássérültekre, és az eltérő szexuális orientációkra. Az ABC vezérigazgatója, Paul Lee szerint az őszi műsorrendjük minden eddiginél színesebb: „Meglátják majd, a műsoraink a már átalakult arculatú Amerikát mutatják be” – mondta a hirdetőknek. A fiatalok sokszínűséget akarnak. A hirdetők fiatalokat akarnak. A tévétársaságok hirdetőket akarnak. Nem hangzik túl lelkesítően, viszont működik. A sokszínűség erősebbé teszi a piacot, mivel a médiabirodalmak a mindig biztos haszonra vágynak.
Mindehhez természetesen maguknak a műsoroknak is jónak kell lenniük. Például a sorozatok egyik kulcskérdése abban áll, hogy mennyire esnek egybe annak a társadalomnak a képével, amelyben játszódnak. Minden szappanopera egy-egy társadalom lekicsinyített mása, egy adott világ képviselője. A sorozat a társadalmat az egyén szemszögéből ábrázolja, a világot annak a szemével látjuk, akit figyelünk a képernyőn – írja Antalóczy Tímea. Egy sikersorozat világképe azt is megmutatja, hogy az alkotók milyennek látják és kívánják láttatni a társadalmat és a világ működését. Amennyiben a szappanopera sikeres, az azt jelzi, hogy a közönség széles rétegének eladható a kulturális termék, tehát figyelemreméltónak találják a bemutatott nézőpontot és megfelel számukra az ábrázolt világkép – olvasható Szretykó György A szappanoperák világképe című tanulmányában.
A Time szerint a nagy kérdés az, hogy az őszi műsorok mennyire adják át napjaink etnikai viszonyainak bonyolultságát. Minden néző a hitelességre vágyik, egy olyan médiavalóságra, ami az általa megismert világra hasonlít. Az új műsortervezet a kultúrát nem behatárolhatónak mutatja: egy olyan világot ábrázol, ami nem fekete és fehér, hanem annál sokkal színesebb. Azonban ehhez még van mit hozzátenni, a sztereotípiák nem tűntek el. A tévé nehezen válik tökéletessé, de elindult a jobbá válás útján.
A cikk eredeti megjelenése
