Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

KultúrSokk

A kivételes tehetségű Menuhin

2018. június 14. - Péntek Tünde

Tíz éve halt meg Yehudi Menuhin amerikai hegedűművész és karmester, aki Nagy-Britanniában ért pályafutása csúcsára és lovaggá ütötték. Ha éppen nem koncertezett, akkor könyveket írt vagy televíziós sorozatot készített.

Yehudi Menuhin 1912. április 22-én született New Yorkban egy zsidó családban. Három éves korában kezdett hegedülni és hihetetlen tempóban fejlődött. Csodagyerekként tartották számon, így támogatókat sem volt nehéz találnia. Menuhin fiatalkorában végigutazta Európát. A koncertek mellett zenei képzésre is jutott ideje és a jobbnál jobb tanítómesterekben sem szenvedett hiányt. A közönséget és a kritikusokat egyaránt megragadta kivételes zenei intelligenciája és érzékenysége.

7.png

Menuhin 1935-ben tette első világkörüli útját, aminek során tizenhárom ország hatvanhárom városában száztíz koncertet adott. A II. világháború alatt több mint ötszáz alkalommal játszott a szövetségi erők katonáinak, és Benjamin Britten angol zeneszerzővel egy koncentrációs tábor túlélőinek is zenéltek.

Mély emberségéért Menuhint több ország becsületrendjével is kitüntették, és számos lovagrend tagjává választotta. Erzsébet királynő Tiszteletbeli Lovaggá ütötte. Megkapta a Nehru Békedíjat a nemzetközi megbékélésben vállalt kiemelkedő szerepéért. 1969-ben titkos szavazással az UNESCO Nemzetközi Zenetanácsának elnökévé választották, és a későbbiekben többször is elnyerte ezt a címet.

8_7.jpg

Menuhin az új zenészgeneráció támogatásának is elkötelezettje volt. Iskolát alapított Stoke d’Abernonban, Surreyban, Gstaadban, Svájcban. Létrehozta a “Live Music Now” jótékonysági szervezetet, lehetőséget adva tehetséges fiatal zenészeknek, hogy kórházakban, iskolákban, templomokban, klubokban lépjenek fel.

1975-ben Menuhin találta ki, hogy legyen egy nap, amelynek főszereplője a zene. Mint mondta: „arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt ezen a napon. Örülnék ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói”. Így lett október 1-je a Zene Világnapja.

9_7.jpg

Menuhin idősebb korában a vezénylésnek szentelte az életét, a világ legjobb zenekarai élén megfordult. Számos új művet mutatott be, amelyet neki ajánlottak, vagy ő adott rá megbízást. Bartók Béla az ő felkérésére írta a Szonáta szólóhegedűre című művét, amelyet természetesen Menuhin mutatott be először New Yorkban, aztán Magyarországon.

Amikor nem koncertezett, akkor könyveket publikált, például önéletrajzát Unfinished Journey (Befejezetlen utazás) címmel, vagy a televíziós műsorsorozata alapján készült The Music of Man (Az ember zenéje) című művet. 1999. március 12-én, rövid betegség után hunyt el Berlinben.

A cikk eredeti megjelenése: 2009. 03. 12. www.nembulvar.hu

Az ifjabb Dumas

Egy világhírű édesapa árnyékából nehéz kitörni, ha netán a fiú is ugyanarra a mesterségre adja a fejét. Nézzük csak, a Dumas családnál mi is a helyzet!

Ami rosszat el lehet mondani egy igazán jelentős, mindig nagyon érdekes, születése után két évszázaddal is a legtöbbet olvasott író züllött életéről, azt elmondták, sőt ismételték évtizedről évtizedre az idősebb Alexandre Dumas-ról. Ám a mai napig színházi siker, ha felújítják egy-egy darabját. És bár írói nemzedékek tűnnek fel és tűnnek el, A három testőr és a Monte Cristo grófja változatlanul minden világrészen az olvasási sikerlista élén áll.

Az idősebbik Dumas-nak ifjúkorától kezdve sok szeretőjét tart számon az irodalomtörténelem. E hölgyek egyikétől harmincéves korában született egy törvénytelen fia 1824. július 27-én született Párizsban. Ifjúságát nagy szegénységben töltötte. Viszont kis Alexandre értelmesnek, sőt tehetségesnek mutatkozott, így apja örökbe fogadta. Mindent megtett, hogy fia a legjobb neveltetésben részesüljön s bevezette a párizsi művészkörökbe.

21_6.jpg

Édesanyja elvesztése nagy hatással volt az ifjabb Dumas-ra, aki sok tragikus hősnője ábrázolását innen merítette. A törvénytelen gyermek hányatott sorsához társult még, hogy fekete vér is csörgedezett az ereiben, mivel dédnagyapja Haitin élő nemesember, dédnagyanyja fekete rabszolganő volt. Gyermekkorában ezek miatt gyakran csúfolták osztálytársai, így ezek az élmények hatást gyakoroltak életére és gondolkodására és nagyban meghatározták írásainak gondolatvilágát is.

Később ez a fiú csaknem olyan híres, sőt egy időben még népszerűbb író lett, mint az apja. Nem is úgy írta a nevét könyvei élére, hogy „ifjabb Alexandre Dumas", hanem „Alexandre Dumas fia". Egészen másfajta író volt, mint az apja. Sokan tanultak tőle is, színjátékait világszerte játszották, regényeit sok nyelven olvasták, színház-esztétikai tanulmányát tankönyvnek tekintették.

20_6.jpg

1844-ben apjához költözött a Saint-Germain-en-Laye-i birtokára. Itt ismerkedett meg Marie Duplessisszel, a fiatal kurtizánnal, akinek élete ihlette A kaméliás hölgy című regényét. A regény, majd a regény alapján írt dráma hozta meg számára a világhírnevet. Népszerűségét tovább növelte, hogy a Kaméliás hölgy alapján szerezte Verdi egyik leghíresebb operáját, a Traviátát.

22_5.jpg

1864-ben feleségül vette Nadja Nariskinét, akitől egy lánya született. Hamarosan azonban elváltak, és Dumas feleségül vette Henriette Régniert. Múlhatatlanul bekerült ő is az irodalomtörténetbe, akárcsak édesapja: élete során ifj. Dumas tizenhárom regényt és számos színművet írt. Regényei közül A kaméliás hölgyön kívül kiemelkedik az 1867-ben megjelent, részben önéletrajzi ihletésű, A Clémenceau-ügy. 1874-ben beválasztották a Francia Akadémia tagjainak sorába, 1874-ben pedig megkapta a Becsületrendet. 1895-ben ezen a napon, november 27-én halt meg Marly-le-Roi-ban.

A cikk eredeti megjelenése: 2009. 11. 27. www.nembulvar.hu

Valóban élénkít a kávé?

Mindegy, hogy eszpresszóról, latte macchiato-ról vagy az automatából származó, instant porból készülő kávéról van szó, mindenki a koffeinbomba pozitív hatását keresi benne, s a legtöbben a munka előtti időszakban. A hatása viszont nem mindenkinél egyforma.

Etiópia, Kefa vagyis Kaffa tartományát tartják a kávé őshazájának, ahol mind a mai napig vadon nő a kávé. A növény nevét többnyire feltalálásának helyéről eredeztetik, mások viszont - a bor megnevezésére is használt - arab qahwah szóból származtatják. A kávészemek serkentő hatásának felfedezéséhez több legenda is fűződik. Az egyik változat szerint a kávé élénkítő hatását egy Káldi nevű etióp pásztor fedezte fel Kr. e. 300-ban, aki észrevette, hogy ha a kecskéi a piros bogyókat legelésznek, sokkal élénkebbek lesznek. Ezt elmondta a közelben élő szerzeteseknek, akik rájöttek arra, hogy ha a magokat megpörkölik, ízletes italt készíthetnek. A másik történet szerint egy Phazes nevű arab orvos i. sz. 900-ban a kávét orvosságként használta. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a kávét először a 15. században Jemenben használták élénkítő hatása miatt szufi szerzetesek. Innen került ki és vált ismertté a társadalom minden rétege számára.

13_12.jpg

A koffein szinte azonnal hat a szervezetre. Korábbi tanulmányok szerint az éberség a kávézást követő 30-45 perc múlva kezd fokozódni,  mára kiderült, hogy ez a hatás már 10 perc elteltével jelentkezik. A kutatók szerint 45 perc szükséges ahhoz, hogy a koffein maximális koncentrációt érjen el a vérkeringésben, de az 50%-os koncentráció már néhány perc múlva is jelentkezhet. A szakértők szerint a koffein hatása 2-3 órán át tart, bár a kávéivó személy egyéni érzékenységének és anyagcseréjének függvényében 4-5 óra is lehet, valamint jelentősen befolyásolja hatását az életkor is. A legújabb amerikai egyetemeken nagyszámú kontrollcsoportokon végzett kutatások kimutatták az Alzheimer-kór, Parkinson-kór, 2-es típusú diabetes, továbbá májgyulladás és sorvadás előfordulását csökkentő hatását a rendszeresen kávézók körében.

14_11.jpg

„Még soha nem vizsgálták a koffein hatásait a fogyasztó nemével összefüggésben – mondta Ana Adan. A barcelonai kutatásban 668 egyetemi diák vett részt (238 férfi és 450 nő), átlagéletkoruk 22 év volt. A méréseket a kávé elfogyasztása előtt és után (10, 20, 30 perccel) végezték, délelőtt (11 és 13 óra között) és délután (16 és 18 óra között), belekalkulálva az időtényező okozta lehetséges eltéréseket is. Mindkét nembeliek egyformán észlelték a kávé élénkítő hatását, és a résztvevők aktivitására gyakorolt hatás kimutathatóan nőtt a későbbi mérésekben. A férfiaknál tapasztalták a kiugróbb hatást. A résztvevők a koffeinmentes kávé elfogyasztását követően is érzékelték a fokozottabb éberséget, bár kisebb mértékben. A koffeinmentes kávé élénkítő hatása a gyengébb nem körében bizonyult erősebbnek.

A rendszeres kávéfogyasztóknak koffeinre van szükségük ahhoz, hogy éberségük visszatérjen a normál állapotra és ne jelentkezzenek a koffeinmegvonás jellegzetes tünetei, például a fejfájás. "Bár a koffeinfogyasztók éberebbnek érzik magukat a koffeintől, ez valójában azért van, mert éberségük a koffeinmegvonás miatti alacsonyról normál szintre tér vissza, semmivel nem lesznek éberebbek, mint a koffeint nem fogyasztók " - mondta el Peter Rogers, a brit Bristol University kísérleti pszichológia professzora. „Tanulmányunk igazolja, hogy a hosszú távon rendszeres koffeinfogyasztás nem jelent teljesítménybéli előnyöket – még akkor sem, ha a fogyasztás után élénkebbnek érzékeljük magunkat.”

15_10.jpg

Előbbiekből érzékelhető, mennyire fontos, hogy a megfelelő helyen, időben, körülmények között vegyük magunkhoz, a jó minőségű alapanyagból készülő kávéitalt. Fontos megérteni: a kávé nem a fáradtság megszüntetésére való, az a kávé hatásának elmúltával erősebben tér vissza és csak pihenéssel múlik el. A kávé feladata az, hogy az ébrenlét - a munka- és a szabadidő pillanatait tegye még intenzívebbé. Vigyünk rendszert kávéivásunkba. Döntsük el, mikor, mennyi és milyen kávét iszunk. Nem előre megalkotott kávézási tervről van szó, csupán arról, hogy belátjuk: a kávé, mint hatóanyag tartalmú szer komoly hatással van ránk. Szervezetünk működésére, szokásainkra, viselkedésünkre, sőt hosszabb távon és tágabban értelmezve a kávézásnak, kávézóba járásnak személyiséget formáló hatása is lehet!

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 05. 31. www.nembulvar.hu

A híres argentin elnök – Juan Perón

116 éve látta meg a napvilágot Juan Perón, Argentína egyik legismertebb politikusa, akinél talán csak első felesége vált kultikusabb személlyé hazájukban.

Juan Domingo Perón 1895. október 8-án született Lobosban, Buenos Aires közelében. Egy közepesen tehetős farmercsaládból származott, szülei tizenöt évvel korábban vándoroltak Olaszországból Argentínába. Tizenöt évesen katonai iskolába jelentkezett és három év múlva már alhadnagyi rangban szolgált. 1926-ban Buenos Airesban hadtörténeti professzori titulust szerzett a főiskolán és az argentin vezérkar tagjává vált. Így kezdődött el politikai pályafutása.

25_9.jpgMunkája kapcsán eljutott Olaszországba, ahol katonai attaséként szolgált. Hazatérve belemélyedt a fasizmus térhódításának tanulmányozásába, amit egyre vonzóbbnak talált. Felvette a kapcsolatot szélsőjobboldali körökkel és elkezdte kialakítani saját eszmerendszerét, ami később peronizmus néven terjedt el. A peronizmus leegyszerűsítve a gazdagok gyűlöletét és a szegények szeretetét jelentette.

Egy katonai puccs után befolyása folyamatos növekedésnek indult, már munkaügyi és népjóléti államtitkári posztot töltött be. Rendeletek, törvények egész sorát hozta létre, amely fizetésemelést, orvosi segélyt és szociális ellátást biztosított a dolgozóknak. Ezzel sikerült a munkások szimpátiáját megnyernie. 1944-ben hadügyminiszterré nevezték ki és megkapta az alelnöki posztot is. Ám sikerei csúcsán egy újabb katonai puccs kiszorította a kormányzatból, nem sokkal később letartóztatták és egy börtönszigetre szállították Perónt.

26_9.jpg

Életének ezen szakaszában szükséges megemlítenünk egy huszonöt esztendős színésznőt, akit María Eva Duartének hívtak, ő lett a későbbi Evita Perón. 1944-ben ismerkedett meg a nála huszonnégy évvel idősebb Perónnal és nemcsak hűséges támogatója volt, hanem sokat is tett sikereiért. Egy munkástüntetést szervezett, ahol több százezer ember követelte Perón szabadon bocsátását. A vezetésnek így nem volt más választása, kiengedték Perónt és kitűzték a népszavazást. Perón annak érdekében, hogy éreztesse, nem katonaként, hanem civilként indul a választásokon, lemondott tábornoki rangjáról és kilépett a hadseregből. Ez a gesztus, korábbi tettei és felesége kampánya elégnek bizonyult, hogy két egymás utáni ciklusban is Argentína elnökévé váljon.

Igaz, hogy Perón szimpatizált az olasz fasizmussal, de nem hozott létre totális diktatúrát, annak csak bizonyos elemeit vezette be. Szlogenje annyi volt: „nem az ember van a gazdaságért, hanem a gazdaság az emberért.” Szociális igazságosságot, gazdasági függetlenséget és politikai szuverenitást ígért a néptömegnek. Bevezette a nyolcórás munkaidőt, a kötelező munkahelyi biztosítást, sőt a munkahelyi tisztálkodási lehetőséget is. A külföldi tulajdonú vállalatokat államosították és a sajtót befolyásolták. Az emberek életkörülményei jelentősen javultak és Evitára szentként tekintettek, mivel neki tulajdonították a jobb lehetőségeket. A családi munkamegosztás szerint Perón felelt a politikai életért, Evita pedig a kultúra és nőkérdés felelőse volt. Az országban valóságos Evita kultusz alakult ki, bálványozták az emberek, mint a szegények felkarolóját. Bár Evita a gazdagoknál is fényűzőbb életet élt: Párizsból kapta drága szőrméit és Dior kosztümjeit.

27_10.jpg

1950-ben méhnyakrákot diagnosztizáltak Evitán és két év múlva meghalt, ami gyászba borította egész Argentínát. Innentől Perón politikai karrierje is zuhanórepülésbe kezdett: diktatórikusabbá vált, eltörölte a szólásszabadságot és az egyházzal konfliktusba keveredett. Egy sikertelen merényletet is elkövettek ellene, majd egy katonai puccs miatt kénytelen volt lemondani és Spanyolországba menekült tizennyolc évre. Politikailag ekkor is aktív maradt és tartotta a kapcsolatot híveivel.

1972. november 17-én visszatért Argentínába és újra elnök lehetett. Végleg le akart számolni a nevéhez kötődő szélsőséges mozgalommal és a gazdaságot helyrehozó programot ígért, ám a megvalósításra már nem került sor. 1974. július 1-jén súlyos szívbetegsége következtében életét vesztette.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 10. 08. www.nembulvar.hu

Philip Seymour Hoffman emlékére

Mindenki értetlenül áll a tegnap késő este nyilvánosságra hozott hírek hallatán: 46 évesen elhunyt Philip Seymour Hoffman, napjaink egyik legnagyobb színésze.

Philip Seymour Hoffman azon művészek sorába tartozott, aki az esetek döntő többségében ellenszenves figurákat formált meg, viszont azok kevesek közé sorolható, akikre minden bizonnyal sokáig emlékezni fogunk. Hoffman a 90-es évek elejétől kezdett filmekben játszani és rendkívüli tehetsége már karrierje kezdetén is megmutatkozott. Egész életpályáját áttekintve kijelenthető, hogy leginkább karakteres mellékszerepeket kapott, mintsem főszerepeket – azonban ha ez megtörtént, biztos, hogy díjkiosztókra kellett járnia miatta. 2005-ben kapta meg a legjobb színésznek járó Oscar-díjat Truman Capote megformálásáért a Capote című filmben, emellett még 3-szor jelölték (The Master, Charlie Wilson háborúja, Kétely) és magáénak mondhatja a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál legjobb férfi alakítás díját (The Master) is.

1_38.jpg

Minden kétséget kizáróan Hoffman napjaink egyik legszuggesztívebb színésze volt. Bármiben és bármilyen szerepet is játszott, biztosan emlékezünk rá. Igazi karakter-színész volt, aki egyaránt hiteles volt egy szektavezető (The Master), egy megtévedt pap (Hideghegy), egy jazz-őrült örökifjú (A tehetséges Mr. Ripley), egy transzvesztita (Hibátlanok) vagy egy minden hájjal megkent újságíró (A vörös sárkány) szerepében is. Legutóbb pedig csatlakozott Az éhezők viadala stábjához a második résztől, amelynek további epizódjai látatlanban is igazi kasszasikernek könyvelhetők el. A Futótűzben még láthattuk, napjainkban pedig éppen A kiválasztott forgatásán vett részt – állítólag még egy hete volt hátra a forgatásból. Az éhezők viadalában is kicsi, de kulcsszerepe van, hamarosan az is kiderül, hogyan megoldani Hoffman hiányából adódó problémákat.

2_34.jpg

A színész magánéletéről keveset tudni. Nem ő az egyetlen a családban, aki filmezéssel kereste a kenyeret, bátyja forgatókönyvíró. Hoffman már fiatalkorától tudatosan képezte magát, hogy színész lehessen, 1989-ben dráma tagozaton diplomázott New Yorkban. Nemcsak filmszínészként tevékenykedett, hanem sokat játszott színházban is. Hoffman elismerte, hogy fiatalkorában alkohol- és drogproblémái is voltak, azonban állítása szerint azóta egyenesbe jött és 20 éve tiszta. Sosem nősült meg, viszont barátnőjével, Mimi O’Donnellel közösen 3 gyermekük van, közülük a legidősebb is csak 11 éves még.

3_29.jpg

Halála okát még nem állapították meg biztosan, de a CNN értesülése szerint fecskendő állt ki a karjából, amikor rátaláltak a holttestére a lakásában, így valószínűsíthető, hogy heroin-túladagolás végzett a színésszel. A ma hajnali hírek azért is érthetetlenek, mivel Hoffmant folyamatosan foglalkoztatták és elismerték tehetségét. Amióta megkapta az Oscart, nem tűnt el a süllyesztőben, hanem még több arcát is megmutatta a közönségnek, az utóbbi években szinte nem is volt olyan filmes díjátadó, ahol ne jelölték volna valamiért. A filmvilág egy igazán színes egyéniséget vesztett el Philip Seymour Hoffman távozásával. Nyugodjék békében!

A cikk eredeti megjelenése: 2014. 02. 03. www.nembulvar.hu

Sasvári Sándor - Boldog születésnapot!

 

Ma ünnepli születésnapját Sasvári Sándor színművész, akivel legutóbb a szeptemberi Nemzeti Vágtán találkozhattunk.

1957. október 18-án Budapesten született Sasvári Sándor. Mindössze négy éves volt, amikor szülei felfedezték a zene iránti rendkívüli érdeklődését. Elvitték hát egy zenepedagógushoz, aki egyértelműen zenei pályára javasolta a kisfiút. Eleinte egyedül próbálkozott a gitárral, majd zenei általános iskolába került, ahol képzett tanároktól sajátíthatta el a pengetés csínját-bínját.

17_11.jpg

Sasvári Sándor eredendően zenésznek készült. Ám Kerényi Miklós Gábor (a Budapesti Operettszínház jelenlegi igazgatója) javaslatára kíváncsiságból jelentkezett 1982-ben az akkoriban induló Rock Színház társulatához. Hamar nagy lehetőséghez jutott, első szerepe a Sztárcsinálókban Juvenalis karaktere. Ezután 1993-ig sorra kapta a főszerepeket, többek között játszott az Evitában, A nyomorultakban, Miss Saigonban, Anna Kareninában és a Jézus Krisztus Szupersztárban. Utóbbi darab címszerepe igen sokat jelent Sasvári Sándornak:

„A Jézus Krisztus Szupersztár 1986-os magyarországi ősbemutatóján alakíthattam Jézus szerepét. Kiválasztottnak érzem magam, amiért ezzel a csodálatos szereppel közelebb kerülhettem Jézushoz. Ezt a szerepet még hála Istennek rengetegszer eljátszhattam, átélhettem. Jézus személye a későbbiekben a Mária Evangéliumában is rám talált, ahol egy kicsit más nézőpontból formálhattam meg. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Jézust három különböző darabban három különböző módon alakíthattam. A Sztárcsinálókban Kyprios Jézusként, a másik kettővel ellentétben egy ál-Jézust jelenítettem meg, ami mindenképpen érdekes feladat volt.” – írja hivatalos honlapján a színész.

Ezen időszakban számos darabbal vendégszerepelt külföldön, például Londonban a Dorian Gray-jel vagy Németországban, Duisburgban két éven át játszotta Jean Valjeant A nyomorultakból, az Evitával pedig Svájcban, Ausztriában és Luxemburgban is megfordult.

16_10.jpg

A Rock Színház megszűnte után az Operettszínház Elisabeth című musicalében tűnt fel Ferenc József szerepében és a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon is több karaktert formált meg, például Koppányt az István, a királyból. A Madách Színházban is kapott szerepet, a mai napig ott játszik. A Mária Evangéliuma és A nyomorultak már nincs repertoáron, de Anna Karenina Kareninjeként és Az Operaház Fantomja címszerepében most is meg lehet nézni. „A Fantom egy óriási lehetőség, amelynek énekesként, de színészileg is meg kell felelni. Én a magam részéről nagyon igyekszem, és azt hiszem, jó úton járok” – nyilatkozta a Madách Színház sikerdarabjáról.

Idén szeptember 2-án mutatták be Szigetváron a Zrínyi 1566 című rockoperát, melynek különlegessége, hogy nemcsak magyar, hanem horvát színészek is feltűnnek a darabban. „Zrínyi Miklós a magyar történelemnek egyik nem igazán helyén kezelt személyisége, úgyhogy remélem, hogy ez a darab és az én alakításom hozzájárul ahhoz, hogy nemcsak az ifjúság, hanem azok az emberek is, akik nem nagyon foglalkoztak evvel a témával, azok is megismerik.” – mondta Sasvári Sándor újdonsült szerepével kapcsolatban. A Zrínyi 1566-ban Csengeri Attila is fontos karaktert játszik, ám ezúttal nem Sasvári Sándor váltótársa (mint ahogy ez sok esetben előfordult, például a Jézus Krisztus Szupersztárban vagy Az Operaház Fantomjában). További érdekesség kettejükkel kapcsolatban, hogy Csengeri Attila is október 18-án született Budapesten, csak tíz évvel később, 1967-ben. Így a mai napon neki is boldog születésnapot kívánunk!

15_12.jpg

Sasvári Sándor a több évtizedes pályafutása során több elismerést is kapott: 1991-ben elnyerte Az év zenés színésze díjat, 1993-ban pedig a Magyar Rádió eMeRton-díjjal tüntette ki. Önálló albuma Minden szerep más címmel jelent meg, amely musical válogatást tartalmaz a színész legkedvesebb dalaiból.

Sasvári Sándor szabadidejét kitölti két lánya, Léna és Emília nevelése, illetve szenvedélye: a lovaglás. „Már gyerekkoromtól vonzódom az állatokhoz, különösen a lovakhoz. A Mester utcában laktunk, amikor még lovas kocsik jártak arrafelé. Amikor meghallottam a lovak közeledését, ugráltam a kiságyamban és kiabáltam, hogy: "Gyorsan, pacihoz!", és akkor azonnal ki kellett venni a kiságyból, és oda kellett vinni az ablakhoz... 20 éve aktívan veszek részt díjugrató versenyeken. Az volt az álmom, hogy olyan helyen élhessek, ahol az állataim vesznek körül. Ezt pár évvel ezelőtt sikerült is megvalósítanom. Vásároltunk egy nagy telket testvéremmel közösen, ahol először az istálló épült fel, majd a két ház: nővéremé és a miénk. Itt élek családommal és a rengeteg kutyával, macskával és lóval körülvéve.”

Vajon hogy lehet a színházat, a családot és lovaglást összeegyeztetni és ennyi energiával bírni? Sasvári Sándor válasza igen egyszerű: „őrültnek kell lenni és nagyon kell szeretni, amit csinálok.”

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 10. 18. www.nembulvar.hu

Simone de Beauvoir, a feminizmus anyja

„Senki nem születik nőnek, azzá lesz.” A huszadik század második felének egyik legnagyobb francia gondolkodója, Simone de Beauvoir huszonöt éve e napon halt meg.

Simone Lucie-Ernestine-Marie-Bertrand de Beauvoir 1908. január 9-én született Párizsban, szigorú katolikus családban. (Húga, Hélène de Beauvoir (Poupette) festőnőként vált később ismertté.)  Beauvoir nehezen viselte vallásos neveltetését, fiatalkori küzdelmeiről és lázadásairól az 1958-ban megjelent Egy jó házból való úrilány emlékei című művében számolt be. Tanulmányait az École Normale Supérieure iskolában kezdte, ahol matematikát és irodalmat tanult. 1926-ban filozófiát hallgatott a Sorbonne-on, és mint az évfolyam második tanulója Jean-Paul Sartre után, három évvel később letette a mesterfokozati vizsgáját.  Ezután Marseille-ben, Rouen-ben, majd a párizsi Moliére Lycee-ben tanított.

35_4.jpg

 Az irodalmi áttörést A vendég (1943) és A mások vére (1945) című művei hozzák meg, ettől kezdve az irodalomnak élt. Még Sorbonne-i tanulmányai alatt ismerkedett meg az egzisztencialista filozófussal, későbbi élettársával Sartre-ral. Kapcsolatukra tökéletesen illett a nyílt házasság kifejezés, hiszen megegyeztek: addig lesznek együtt, ameddig mindketten megadják a másiknak a szabadságot, hogy másnak is el lehessenek szexuálisan és érzelmileg kötelezve. Mindaddig nem élhetett ellenvetéssel egyik fél sem, amíg mindenről beszámolnak a másiknak.

1949-ben jelent meg Beauvoir világhírű könyve, a feminizmus alapműve, A második nem. Beauvoir maga vallja önmagát, (a filozófus Sartre mellett), elsősorban írónak, filozófiai munkásságát pedig másodrangúnak ítéli. Ugyanakkor a A második nemről egyértelműen elmondható, hogy kiemelkedő és elsőrangú filozófiai mű. A második nem, a feministák bibliája, mely számos feminista alapfogalmat először definiál és megalapozója több későbbi gender-kutatásnak is. Beauvoir könyvének jelentősége és óriási hatása abból fakadt, hogy nemcsak hogy összefoglalja a nők történetét és veszi górcső alá a nő alárendelt helyzetét, de több szempontból is tárgyalja elnyomásukat eleget téve mind az objektívebb, történeti-tudományos, mind a belső, szubjektív, fenomenológiai igényeknek. Könyve élvezetes, szellemes, higgadt stílusa miatt mind a mai napig igen olvasott.

36_4.jpg

1950-ben Beauvoir hosszú utazásba kezdett egész Európában, Észak-, Közép- és Dél-Amerikában, Közel- és Távol-Keleten, Szovjetunióban és Kínában. Élményeit útinaplójában és riportkönyveiben rögzítette: a Mandarinok című művéért 1954-ben megkapja a Goncourt-nagydíjat. Sartre-ral együtt tiltakozott a vietnami és algériai háborúk ellen, aktív békeharcos. Beauvoir szerkesztője volt a Les temps modernes (Modern idők) című lapnak és a ’70-es évektől a feminista mozgalmak vezetőjeként tevékenykedett, elsőként száll síkra az abortusz büntetlensége mellett. Érdeklődése középpontjában az egzisztencialista nézőpontból felvetett morális kérdések, és a női sors, a nők szabadságharca állt. Biszexualitását nyíltan vállalta, de Sartre ápolója volt egészen élettársa haláláig, 1980-ig. A következő évben jelent meg A búcsúzás ceremóniája című írása, melyben Sartre utolsó éveiről írt. Beauvoir pár esztendővel később, 1986. április 14-én halt meg a francia fővárosban. Sírja a párizsi Cimetière du Montparnasse-on található.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 04. 14. www.nembulvar.hu

A messze földön híres Rost Andrea

Nincs szinte olyan jelentős operaház a föld kerekén, ahol ne énekelt volna már Rost Andrea. A világhírű szoprán operaénekesnőnk a napokban ünnepelte születésnapját.

Rost Andrea 1962. június 15-én született Budapesten. Csepelen járt általános iskolába, ám ekkor esze ágába sem jutott, hogy énekeljen, még zenét sem tanult. Csak gimnáziumban ismerkedett meg közelebbről az énekléssel, ekkor azonban úgy beleszeretett, hogy iskola után szinte minden délutánját a zenetanulás töltötte ki. A gimnázium végére elhatározta: énekesnő lesz. Érettségi után jelentkezett a Színház és Filmművészeti Főiskola musical szakára. Nagy csalódásként érte, mikor a többlépcsős felvételi utolsó fordulójában kiesett. Ekkor elhatározta, hogy más utakon próbálkozik, és a musical műfaja helyett az operaéneklés felé fordult. A következő évben megpróbálkozott a Zeneakadémia felvételijével, de nem vették fel. Nem adta fel: háromszor futott neki - mindháromszor sikertelenül. Ám ezek a kudarcok csak megerősítették elhatározásában, és tovább készült, tanult, gyakorolt. Jelentkezett az akkori népszerű tehetségkutató műsorba, a "Ki mit tud?"-ba is. Itt sem nyert, de ekkor már nem szomorkodott, hiszen közben - sokadik próbálkozásra - végül felvették a Zeneakadémiára.

7_16.jpg

Itt keményen tanult tovább, úgy érezte, zeneelméletben van mit behoznia a társaihoz képest. A tanulás azonban nem vette el minden idejét - ekkor, diákéveiben köszöntött rá az a nagy szerelem, amiből házasság lett. Hamarosan kislánya született és kihagyott egy évet a főiskolán - a karrierje azonban nem tört meg emiatt. Még főiskolára járt, amikor a budapesti Operaház ösztöndíjasaként elénekelte Júlia szerepét Gounod: Rómeó és Júlia című operájában. Két évvel később, 1991-ben a bécsi Staatsoper magánénekese lett, ahol összes fontos szerepében megismerhette a bécsi közönség: Don Giovanni Zerlinájától kezdve, a Szerelmi bájital Adináján és a Figaro házasságának Susannáján keresztül Lammermoori Luciáig, valamint a Traviata Violettájának parádés szerepalakítása mellett számos koncerten is hallhatta őt Bécs zeneértő közönsége. A Milánói Scala 1994-es Rigoletto bemutatóján, átütő nemzetközi sikert aratott, s azóta a Scala állandó visszatérő vendége. 1995-ben, a Scala évadnyitó Varázsfuvola premierjén már ünnepelt sztárként lépett színpadra. Ezután Salzburg, Párizs, London, Chicago, New York, Washington, Los Angeles, Tokio, Brüsszel következett, de a lista korán sem teljes. Rost Andrea a mai napig többször ellátogat Budapestre is, ahol kedvenc szerepeiben (Verdi darabjaiban, mint Rigoletto Gildája és a Traviata Violettája) tündököl az Operaházban.

Időközben megszületett második gyermeke is, akire azonban már sokkal kevesebb ideje maradt - mikor kisfia fél éves lett, újra munkába állt és folytatta az éneklést. . Mindig elegáns, alakjára tornázással és úszással vigyáz - mint mondja: "Megtisztelem a közönséget azzal, hogy ne kelljen egy színpadon föl-alá guruló Gildát, vagy Violettát hallgatniuk."  Rost Andrea jelenleg Berlinben él második férjével és gyermekeivel. Gyakran látogat Magyarországra, tavaly például a Szegedi Szabadtéri Játékokon életében először játszhatta el Puccini Turandotjának Liuját.

8_17.jpg

Számos CD és DVD felvétele látott már napvilágot, a legnagyobb sikert a Mozart áriákat tartalmazó hanganyaga és a Bánk bán film hozta eladás tekintetében. Rost Andrea művészetét a következő díjakkal ismerték el eddig: Liszt-díj (1997), Örökös Tag a Halhatatlanok Társulatában (1998), Érdemes művész (1999), Obersovszky-emlékplakett (2003), Prima Primissima díj (2003), Kossuth-díj (2004), Special Achievement Award (2005), Bartók Béla-emlékdíj (2006). Legutóbb az Európa Kulturális Fővárosa program keretében tűnt fel Pécsett, ahol népzene, klezmer és cigánydalokból álló koncertműsorát mutatta be – ugyanezzel a programmal nyitotta meg a kecskeméti Kodály Fesztivált. Nyáron a Haydn Fesztivál keretében Fertődön az Esterházy-kastélyban ad koncertet.

Rost Andreát valószínűleg leánya is követi a pályán. „Nehéz neki, tehertétel számára, hogy én vagyok az édesanyja, az édesapja pedig zongorista. Könnyebb volt nekem, még csak zenész sem volt a családban. Szerencsére a lányom muzikális, tehetséges, szép színű a hangja, a tanára szerint igazi koloratúrszoprán. Lehet, hogy teljesül az az álmom, hogy a színpadon a lányom játssza az anyámat, azaz A varázsfuvolában ő az Éj királynőjét énekeli, én pedig Paminát.”

A cikk eredeti megjelenése: 2010. 06. 17. www.nembulvar.hu

Mellékhatások

Úgy tűnik, megint virágkorukat élik Hollywoodban azok a filmek, amelyek mentális betegségekről szólnak. Az igazi sztárparádét felvonultató Soderbergh-thrillerben ezúttal a depressziós és szuicid hajlamokkal bíró főhősnő félre gyógyszerezését követhetjük nyomon.

Korábbi mentális betegségeket bemutató sikerfilmek közé sorolható a klasszikus Száll a kakukk fészkére Jack Nicholsonnal vagy az Észvesztő Angelina Jolie-val: mindkét film elmegyógyintézetben játszódik és az említett színészek minden nagyobb filmes díjat besöpörtek alakításaikkal. Pár éve a Fekete hattyú skizofrén főhősnőjét alakító Natalie Portman szintén tarolt. Emellett még külön kiemelendő A bárányok hallgatnak, amely habár inkább krimi, viszont főszereplője, Dr. Hannibal Lecter, egy elmebeteg, sorozatgyilkos pszichológus. Lecter figurájának első megjelenése szintén Oscart hozott a megtestesítője, azaz Sir Anthony Hopkins konyhájára. Ráadásul azóta három további film is készült Lecter doktor elő- és utóéletéről (megjelenés sorrendjében: Hannibal, A vörös sárkány, Hannibal ébredése)és idén kezdték sugározni a Hannibal című tévésorozatot Dr. Lecter rémtetteivel főszerepben, amely hallatlan sikereket ért el a tengerentúlon és hazánkban is. Az idei Oscar-gála nagy esélyesei között találhattuk a Napos oldalt (amely egy bipoláris férfi mindennapjait mutatja be) és a The Master-t (melynek főszereplője poszttraumás stressz betegségtől szenved).

10_14.jpg

Mindezek után napjaink egyik legmenőbb rendezője is ehhez a témakörhöz nyúlt (illetve észlelte, hogy szuicid hajlamok hiánycikknek számítanak mostanában a filmes piacon). Steven Soderbergh (Ocean’s  Eleven / Twelve /Thirteen, Erin Brockovich, Traffic, Magic Mike) önmagát nem meghazudtolva ismét összecsődített egy kisebb-fajta sztárparádét filmjéhez: főszerepben Rooney Mara (aki A tetovált lányban tavalyelőtt már játszott egy elmegyógyintézetből szabadult antiszociális személyiségzavaros karaktert), mellette Jude Law (aki egy pszichiáter bőrében tetszeleg), Catherine Zeta-Jones (szintén hitelesnek tűnő pszichiáter) és a kigyúrt testű Chaning Tatum (aki ezúttal nem kockás hasizmait mutogatja, hanem áldozattá válik).

11_18.jpg

A Mellékhatások egész érdekes, ám de kissé érthetetlenül indul. Adott egy 28 éves hölgy (Rooney Mara), akinek férje(Chaning Tatum) 5 évig ült börtönben és éppen szabadul. Azonban a depresszióra hajlamos nő nemhogy örülne a szabadlábra helyezésnek, hanem még mélyebb depresszióba zuhan, majd öngyilkosságot kísérel meg. Ekkor kerül a képbe egy pszichiáter (Jude Law), aki először gyengébb gyógyszerekkel kísérletezik rajta. Majd páciense kérésére és a nő előző pszichiátere (Catherine Zeta-Jones) tanácsára kipróbálják a frissen piacra dobott csodaszert, amelytől alvajáróvá válik a korábban inszomniás beteg, viszont érezhetően visszatér tőle az életkedve. Azonban teljesen váratlanul alvajárás közben erőszakos lesz és megöli férjét.  Innentől egy igazi krimi bontakozik ki (a betegség mikéntje és drámai alakítások helyett), melynek középpontjában a felelősségvállalás kérdése áll, aztán egy idő után érdekes fordulatot vesz a film és teljesen más kicsengése lesz, mint amire bárki is számítana az előzetes információk alapján. Viszont az érthetetlen és kérdéses szálak kétségtelenül elvarródnak.

12_16.jpg

Soderbergh előző filmje, a Magic Mike is hasonló olyan szempontból, hogy a néző teljesen mást kap, mint amit elvárna a trailerek vagy a reklámok alapján. Ez egyrészt meglepő, másrészt zavaró. Úgy tűnik, most már ez is a Soderbergh-féle bevált recepthez tartozik, hogy megvezeti a nézőit. Továbbá a színészekből sem tudta kihozni a maximumot. A tetovált lánnyal berobbant Rooney Mara csak haloványabb koppintása Lisbeth Salanderként nyújtott alakításának, amelyért Oscar-díjra is jelölték anno. A többi szereplővel pedig már dolgozott Soderbergh korábban Jude Law-val a Fertőzésben, Catherine Zeta-Jones-szal az Ocean’s filmekben és a Trafficban, Chaning Tatummal a Magic Mike-ban. Valószínűleg a sok sztár inkább hátrányára, mintsem előnyére vált a produkciónak, mivel mindenki többet várt volna tőlük. Illetve a filmtől is. Összességében azonban elmondható, hogy jobban sikerült mint az előző Soderbergh-film, a Magic Mike – de azért nem egészen hozza azt a színvonalat, mint a kilencvenes években. Azonban akinek felkelti érdeklődését a mentális betegséges témakör és valami fordulatosra vágyik, ismert arcokkal a főszerepekben, nyugodtan megnézheti, hiszen egy átlagos mozifilmnél még így is többet tud. A Mellékhatások egy olyan alkotás, amitől valószínűleg egyetlen néző sem szenved el majd mellékhatásokat.

 13_15.jpg

Mellékhatások (Side Effects, 2013)

Amerikai thriller, 106 perc

Főszereplők: Rooney Mara, Jude Law, Catherine Zeta-Jones, Channing Tatum

Rendező: Steven Soderbergh

Forgalmazó: Pro Video Filme & Distribution Kft.

A cikk eredeti megjelenése: 2013. 05. 21. www.nembulvar.hu

Magic Mike

Az idei nyár egyik nagy dobásának ígérkezik a Magic Mike, melynek bemutatója elsősorban a hölgyeket célozza meg, hiszen számtalan kigyúrt, kockás hasú férfi vetkőző show-jából láthatunk részleteket. Mindez akkor válik kicsit gyanússá, ha meghalljuk a film rendezőjének nevét.

Még tavasszal láttam a Magic Mike trailer-ét, és már akkor megjegyeztem magamban, hogy minden bizonnyal rengeteg női nézőt fog vonzani ez a film – a félmeztelen Channing Tatum és Matthew McConaughey esztétikus látványa mellett csak úgy hemzsegett a vicces szituációktól és poénoktól a pár perces bemutató. Így abba a hibába estem, hogy elkönyveltem magamban holmi kortárs szépfiúk főszereplésével készült vígjátéknak, amely egy agyzsibbasztó estére majd jó szórakozás lehet. A film megnézésekor azonban meglepetés ért, mivel ez egyáltalán nem az volt, amire számítottam.

7_18.jpg

Kezdjük ott, hogy a film rendezője Steven Soderbergh. Róla azt kell tudni, hogy az Ocean’s Eleven, Twelve és Thirteen igazi sztárdömpingjét felmutató fekete komédiáin kívül egykor olyan filmeket is rendezett, mint a Szex, hazugság, videó, Traffic, Solaris vagy az Erin Brokovich – Zűrös természet. Bizonyos szempontból meglepő volt a Magic Mike, mivel maga a szereposztás abszolút nem vall Soderbergh utóbbi időkben bevált receptjére: mindössze csak kettő jól csengő nevet szerződtetett filmjére és kimaradtak az olyan megszokott nagyágyúk, mint George Clooney, Julia Roberts, Catherine Zeta-Jones, Brad Pitt vagy Matt Damon. Továbbá különös volt olyan tekintetben is, hogy ez a vígjáték bizony nem vígjáték volt, hanem valami egészen más.

9_17.jpg

Az alaptörténet szerint Mike (Channing Tatum) egy vállalkozó, kinek tehetsége több téren is megmutatkozik: a sármos férfi azzal tölti mindennapjait, hogy napközben tetőkkel és autókkal dolgozik vagy bútorokat tervez, éjszakánként pedig Magic Mike-ként vetkőzik a Club Xquisite színpadán, ahol lehengerli a közönséget. Minél sikeresebben adja elő show-ját, annál több lesz a klub bevétele, melynek a tulajdonos (Matthew McConaughey) csak örülni tud. Mi több, Mike fantáziát lát egy tizenkilenc éves fiúban (Alex Pettyfer), akit bevezet a tánc, a bulik, a csajozás és a laza pénzszerzés világába. Adam rövid idő alatt számtalan rajongóra tesz szert – ám egy idő után a fagylalt visszanyal… Az eddig tipikus, mondhatni közhelyes romantikus vígjátéknak tűnő film innentől kezdve drámai fordulatot vesz és hirtelen drogdílerek között találja magát a néző, ahol már korántsem olyan egyszerű és csillogó az élet, mint a színpadon.

8_19.jpg

A Magic Mike-ból újra megismerhetjük a korábban már gyakran elregélt – ám valószínűleg sosem elégszer – kábítószeres témakört, hogy egy ártatlan fiatal életét mennyire tönkre tudja tenni a drog és milyen mélyre zuhanhat általa. A végkicsengés, miszerint „azért vannak a jóbarátok…”, szintén elég közhelyesre sikerült, de mégis megmaradt a film az álomvilág talaján és nem egy társadalmi drámaként zárul le. Ugyanis akkor még zavarosabb lett volna a film. Még ennél is. A fő probléma a film marketingjével volt: ezt mindenhol egy üdítő, csajoknak szóló nyári limonádéként reklámozták, melyben sok félmeztelen férfiban lehet gyönyörködni. Aki ilyen szándékkal ült be a filmre, nyilván csalódás érte. Nem azért, mert nem dicséretes, hogy némi mélységet is kapott a néző, az utolsónak nem nevezhető látvány mellé. Hanem azért, mert túlságosan kusza lett: vígjátéknak bizonyos szempontból túl komoly, drámának meg mégsem nevezhető, mivel túlságosan hollywoodi és rózsaszín a tanulsága. Nyilván maga a téma sem könnyű: hogyan beszéljünk úgy a vetkőző show-k társadalmi nehézségeiről, hogy egyrészt sok nézőt csábítson, mégse csak a kidolgozott felsőtestekkel kösse le a nézőt. Véleményem szerint Soderbergh eléggé félrenyúlt ezzel a filmjével, mindenesetre egyszer meg lehet nézni – a kockás hasakkal semmi probléma sincsen…

 

Magic Mike

Rendező: Steven Soderbergh

Főszereplők: Channing Tatum, Alex Pettyfer, Matthew McConaughey

Forgalmazó: Big Bang Media

A cikk eredeti megjelenése: 2012. 08. 31. www.nembulvar.hu

Transz

„Nagyon ritka filmen, hogy a szavak határozzák meg a történet vizuális szótárát.  A Transz ilyen film.” Danny Boyle a Gettómilliomos után igazi thrillert rendezett. Számtalan meghökkentő fordulat, elképesztő ötlet és kitalálhatatlan befejezés teszi a filmet kihagyhatatlanná.

Állítólag műtárgyat lopni könnyű. Aki elég bevállalós, elég ötletes, és tényleg nagyon akarja a pénzt, annak sikerülni fog. Simon (James McAvoy) egy aukciós ház alkalmazottja, és bebizonyítja: ő is meg tud lovasítani egy értékes festményt. A bajok ott kezdődnek, hogy átmenetileg szövetkezni volt kénytelen egy műkincsrabló bandával, részben az, hogy akció közben nagyon beütötte a fejét: így aztán teljesen elfelejtette, hova rejtette el a milliókat érő képet. A banda főnöke (Vincent Cassel) mindent megpróbál, hogy emlékeztesse őt, de a kínzás sem segít. Így aztán felbérelnek egy hipnózissal foglalkozó pszichológust (Rosario Dawson), hogy vezesse be őket szövetségesük titkos gondolatai közé. Minél mélyebbre merülnek Simon tudatalattijába, annál több titokra bukkannak. Vágy, valóság és hipnotikus álom összekeveredik, a határok elmosódnak… pedig a festménynek lennie kell valahol.

33_4.jpg

„A Gettómilliomos után új közös munka után néztünk Christian Colson producerrel – mondja Danny Boyle rendező. – Egyik régi ötletem az Aron Ralston-sztori volt – ebből lett a 127 óra –, a másik pedig ez az őrült thriller.” „Megértettem, hogy Danny az emberi viselkedés végleteiről akar mesélni – mondja John Hodge forgatókönyvíró. – A három főszereplő a túlzott vágyakat, az erőszakos viselkedés, az elszánt önfenntartás és a kapzsiság végleteit szemlélteti. Mi, akik Dannyvel dolgozunk, tudjuk, hogy ötleteivel szereti a határokat feszegetni, és íróként ezt nagyon izgalmasnak találom.”

„Amikor először olvastam a forgatókönyvet, teljesen lenyűgözött ez a műfajokat vegyítő, az elmével játszó, pszichológiai, bűnügyi sztori – mondja McAvoy. – A forgatókönyv nagyon bonyolult. Danny már a meghallgatáson hihetetlen volt, ritkán fordul elő, hogy egy meghallgatás ennyire izgalmas. Ha nem kaptam volna meg a szerepet, akkor is úgy éreztem volna, már az megérte, mert fantasztikus munka volt. Szerencsére rám esett a választás. Danny minden filmje merész és kockázatos vállalkozás. Amikor egy műfajon belül dolgozik, akkor is azon igyekszik, hogy feszegesse a határokat és időnként átvált más műfajokba is.”

32_4.jpg

Boyle úgy gondolta, McAvoy kissé fiatal a szerephez, „de amikor találkoztunk és beszélgettünk, érdekes dolog történt, mert a szerep valahogy idősebbnek mutatta őt. Fantasztikus volt, ahogy belenőtt a szerepbe, mondtam is neki a forgatáson, hogy idősebbnek néz ki, mint ahogy korábban láttam őt a vásznon. Ilyen bókot ritkán kapnak a színészek, mert rosszul is elsülhet. Azt általában szeretik hallani, hogy tapasztaltak és érettek, de azt nem, ha idősebbnek néznek ki. Szerettem volna, ha James megtartja a skót akcentusát, és erre is azt mondta, hogy nem sűrűn kérnek tőle ilyet. Egyébként teljesen McAvoy-függővé váltam, olyan csodálatos munkát végzett.”

Rosario Dawson a felkészülés során részt vett hipnózis-előadásokon és elolvasott számos pszichológiai szakkönyvet. Fontos volt számára, hogy megfigyelje a terapeuta és a páciens közötti kapcsolatot, hiszen szerepének legfontosabb része az volt, hogy megteremtse a terapeutákra jellemző irányítást és nyugodt légkört, és képes legyen hitelessé tenni az elmélyült foglalkozásokat Simonnal. „Találkoztam néhány hipnoterapeutával, és engem is hipnotizáltak – meséli Dawson. – A próbák során is jött egy szakember, így mindenki gyűjthetett erről tapasztalatot. Azok a terapeuták, akikkel találkoztam, mind olyan magabiztosságot mutattak, amivel nem lehet találkozni bármelyik szakmában. Bár a megközelítési módjaik és módszereik nagyon eltértek, ez a magabiztosság mindegyikükben megvolt.”

34_5.jpg

A stáb David Oakley professzort, a University College London klinikai pszichológusát és kutatóját kérte fel szakértő tanácsadónak. „A hipnózis a gyakorlatban egy hipnotikus állapoton, egy transzszerű állapoton alapul, ami a figyelem fókuszálásáról szól, a gondolatok és elképzelések befogadásáról. Ez egy éber állapot. Semmi köze az alváshoz, és nem szükségszerűen relaxált állapot. Az emberek gyakran összekeverik a hipnózist a relaxációval. A relaxáció nem szükségszerű hipnózisban, bár el lehet érni közben erős ellazulást. A hipnózis sokkal inkább hasonlít az álmodozásra, vagy arra az állapotra, amibe egy jó könyv olvastán, vagy filmnézés közben kerülünk. A film nagy része az emlékek kutatásával foglalkozik, és azzal az elképzeléssel, hogy hipnózisban megjeleníthetsz egy emléket, mint egy csomagot, felkutathatod és biztonságosan kinyithatod.”

 

Transz (Trance, 2013)

Angol thriller, 101 perc

Főszereplők: James McAvoy, Rosario Dawson, Vincent Cassel

Rendező: Danny Boyle

Forgalmazó: InterCom

A cikk eredeti megjelenése: 2013. 06. 11. www.nembulvar.hu

Európa nagymamája: Viktória királynő

A brit királynők már több ízben megmutatták az egész világnak, hogy egy asszony is lehet sikeres és elismert uralkodó – akiről akár egy egész történelmi korszakot neveznek el. 1837. június 20-án került trónra minden idők leghosszabban uralkodó angol királynője, Viktória.

Edward kenti herceg már 50 éves volt, amikor feleségül vette az özvegy Viktória szász–coburg–saalfeldi hercegnőt. Kettőjük egyetlen gyermeke, Alexandrina Viktória 1819. május 24-én született a Kensington Palotában és ötödik volt a trón várományosainak sorában. A „konkurencia” azonban hamar eltűnt a kis Viktória útjából: apja rákban elhunyt, majd meghalt nagyapja, III. György király is. A következő király, IV. György gyermektelenül halt meg, IV. Vilmos uralkodónak nem voltak törvényes gyermekei, így a kis Viktória a trón örököseként lépett elő. Állítólag mikor nevelőnőjétől, Louise Lehzen bárónőtől megtudta, hogy ő lesz Anglia következő uralkodója, azt mondta: „Nagyon jó leszek.” A visszaemlékezések szerint a kis Viktória kedves játékos, gyermek volt, aki egy szinte csak nőkből álló háztartásban nőtt fel. Édesanyja Lehzen bárónő segítségével poroszos nevelést biztosított a számára, és nagy hangsúlyt fektetett a vallásoktatásra is. A család szoros kapcsolatot ápolt a coburgi rokonokkal, így ismerte meg Viktória 1836-ban az unokatestvérét, és későbbi férjét, Albert herceget, akit szinte rögtön szimpatikusnak talált.

21_11.jpg

Viktória 1837 májusában betöltötte a 18. évét, így már nem lehetett szükség egy régens segítségére, ha trónra kerül. Alig egy hónappal később, 1837. június 20-án éjjel Viktóriát anyja ébresztette a hírrel: IV. Vilmos szívinfarktusban elhunyt, és Canterbury érseke a fogadószobában immár térdet hajtva üdvözölte Anglia új királynőjét. A koronázást 1837.június 28-án tartották. Az ifjú királynő uralkodását whig kormányzat alatt kezdte, melynek vezére Lord Melbourne volt. A lord hamar Viktória mentora lett, nagyban befolyásolta politikai és társadalmi gondolkodását, véleményét a királynő nélkülözhetetlennek érezte.

Viktória uralkodása alatt Anglia a világ egyik meghatározó nagyhatalmává vált, elsősorban az ún. „egyensúly politika” sikeres alkalmazása miatt. A Krími háborúban sikerült Oroszország befolyását visszaszorítania. Uralkodása alatt jött létre Olaszország és Németország is. Az ő segítségével sikerült több balkáni államnak függetlenednie Törökországtól (Románia, Szerbia, Bulgária). Viktória öregkorára a brit nagyság jelképévé vált, főként azt követően, hogy India császárnőjévé kiáltották ki. Kulturálisan is sokat fejlődött az ország, hála elsősorban Albert herceg tevékenységének, aki a tudomány és a művészet kérdéseit mindig a szívén viselte. Az ő szervezésében rendezték meg 1851-ben a nagy londoni világkiállítást, amelyen számos ország vett részt, és több ezer tudományos, művészeti, és kulturális tárgy került bemutatásra.

22_11.jpg

Albertet mentora, Stockmar báró (akit Európa egyik legjobb politikusának is tartottak) tudatosan készítette az angol társuralkodói posztra, Viktóriára gyakorolt befolyása révén igyekezett hatni Európa politikájára. Albert szorgalmas, poroszos mentalitású ember volt, érdekelte a tudomány és az irodalom. Nem kereste a kalandokat, a házasságában hűséges és elkötelezett férj volt, nem szeretett vadászni és nem ivott, így eléggé kilógott az angol úri társaságból. Talán ezek a tulajdonságai nyűgözték le Viktóriát is; bár az a tény sem volt elhanyagolható, hogy Albert rendkívül jóképű férfinak számított.

A pár 1840. február 10-én házasodott össze, és ettől a naptól kezdve Viktória élete is gyökeresen megváltozott: leste férje minden kívánságát. Albert nem szimpatizált Lehzen bárónő udvari befolyásával és Lord Melbourne politikai elképzelésével, így az egykori nevelőnőnek és a miniszterelnöknek mennie kellett. A nyugalmat kedvelő Albert leszoktatta Viktóriát a szüntelen bálokba járásról: ők ketten sokat ültek otthon, könyvekből olvastak fel, vagy sétáltak a parkban. A házasságból kilenc gyermekük született. 1861. december 14-én váratlanul elhunyt Albert. A királynő teljesen összetört, hónapokig nem jelent meg a nyilvánosság előtt, és ettől kezdve élete végéig gyászruhát hordott. Haláláig őrizte a férje emlékét, és rengeteget tett annak érdekében, hogy Albertet méltó módon megőrizze az angol emlékezet: háromezer emlékművet emeltetett neki, s az ő nevét viseli a londoni Royal Albert Hall.

23_11.jpg

A csapás ellenére politikailag és a magánéletben is aktív maradt: vasszigorral irányította gyermekei minden lépését, beleszólt még a legszemélyesebb ügyeikbe is. Kilenc gyermeke révén, akiket királyi vagy hercegi házakba házasított ki, Európa szinte valamennyi királyi családjával rokonságba került, ezért nevezték „Európa nagymamájának” is. (Halálakor 37 unokája élt világszerte). Az 1900-as évben azonban ereje rohamosan hanyatlott, végül 1901. január 22-én halt meg agyvérzés következtében 82 esztendős korában. Temetése egy egész korszak záróakkordja volt, vele búcsúzott a 19. század is.

Viktória volt eddig a leghosszabb ideig uralkodó brit királynő. 63 évnyi és 7 hónapos uralkodása alatt Nagy-Britannia gyarmatbirodalma megháromszorozódott: ekkor brit zászló lobogott Kanada, Ausztrália, Dél-Afrika, Új-Zéland, valamint rengeteg afrikai, ázsiai és dél-amerikai ország felett, ráadásul a királynő egyben India császárnője is volt. Amikor híre ment halálának, nem akadt olyan kontinens, ahol ne gyászolták volna. Az ő uralkodásának idejét nevezik viktoriánus korszaknak, amelyet az angol történészek Nagy-Britannia fénykorának tekintenek.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 06. 20. www.nembulvar.hu

I. Erzsébet, a szűz királynő

1558. november 17-én lépett trónra Anglia talán legnagyobb uralkodója, I. Erzsébet királynő. Életének minden momentumát már számtalan formában feldolgozták, hol több, hol kevesebb figyelmet fordítva a történelmi valóság visszaadására.

VIII. Henrik és Boleyn Anna házasságából született Erzsébet 1533. szeptember 7-én Greenwich-ben. Mint ismeretes, VIII. Henrik elvált és létrehozta az anglikán egyházat, hogy Boleyn Anna hivatalosan is a hitvese legyen. Ám miután nem született fiú trónörökös, a király számára érdektelenné vált a kapcsolat és koholt vádakkal bíróság elé állítatta, majd lefejeztette feleségét. Erzsébetet pedig fattyúnak nyilvánították és kizárták a trónutódlásból, akárcsak a király első gyermekét, Máriát, kinek édesanyja Aragóniai Katalin volt.

18_7.jpg

VIII. Henrik harmadik házasságából született Jane Seymourtól Edward nevű fia, aki követte apját a trónon. Edward mindent megtett, hogy féltestvéreit távol tartsa az uralkodástól, ám cselszövés révén mégis Mária vette át bátyja halála után nem sokkal a trónt. Mária ezután folyamatosan azon fáradozott, hogy lealacsonyítsa húga szerepét. Nem sokkal később egy felkelés is kitört, hogy az uralkodót elmozdítsák, ám nem jártak sikerrel és Erzsébetet a Tower börtönébe vetették (ahol anyja is raboskodott lefejezése előtt), pedig neki fogalma sem volt az egészről. 1558-ban halálos ágyán Mária megenyhült és Erzsébetre hagyta a trónt, aki 1588. november 17-től lett Anglia királynője huszonöt esztendősen.

Mire trónra lépett, már sok politikai tapasztalattal rendelkezett, több uralkodó hol sikeres, hol kevésbé megnyerő regnálását látta, így mondhatni kiforrott és átgondolt programmal kezdte meg országa irányítását. Nem volt könnyű dolga, mivel külpolitikailag, belpolitikailag és vallásilag is mélyponton volt az ország. Minisztere és tanácsadója, William Cecil segítségével vezető birodalommá tette Angliát.

Első lépésként a vallási megosztottságot figyelembe véve kijelentette, hogy „csak Jézus Krisztus a fontos, a többi jelentéktelen vita.” Igaz, hogy megszüntette a nyilvános katolikus miséket, de az otthoni vallásgyakorlást nem korlátozta semmivel. A hivatalosan elfogadott vallás az amglikán volt, amelyet VIII. Henrik alapított.

19_6.jpg

Erzsébet, mint „szűz királynő” vonult be a történelembe. Nem volt hajlandó férjhez menni, bár sok kérővel akadt dolga élete folyamán. A házasság gondolatát azonban mindig ügyesen meglebegtette nem utolsó sorban külpolitikai céljai elérésében. Szeretőiről számtalan legenda kering, közéjük sorolják Thomas Seymourt, Robert Dudley-t (akinek állítólag titokban gyereket is szült) és Robert Devereux-t, a királynő unokaöccsét, ám az igazság talán már sosem derül. Az viszont bizonyos, hogy az Észak-Amerikai angol gyarmatok Virginia nevét (amely az angol szűz szóból ered) I. Erzsébetről nevezték el.

A királynő uralkodása során az egyetlen sötét folt Stuart Mária skót királynő kivégzése. Ugyanis Skóciában bebörtönözték a katolikus királynőt, aki Erzsébethez menekült oltalomért. Ő szintén börtönbe záratta tizenkilenc évre, majd bizonyos hamis levelekkel csőbe húzta és végül lefejeztette 1587-ben. Ezután indult a rettegett spanyol armada az angolok ellen, akik meglepő módon legyőzték az elpusztíthatatlannak vélt katolikus hadat. Így vált Anglia újra a világ vezető hatalmává, sok év után, egy nőnek köszönhetően.

Valószínűsíthető, hogy Erzsébet nem önszántából, hanem politikai tanácsra végzett Stuart Máriával. Ennek egyik bizonyítéka, hogy Stuart Mária gyermekét, Jakabot jelölte meg utódjának, hiszen őmaga nem szült saját trónörököst Angliának. Így 1603. március 24-én Erzsébet halálával ért véget a Tudor-dinasztia uralkodása.

A cikk eredeti megjelenése: 2009. 11. 17. www.nembulvar.hu

A magányos Maugham

„A tények és a képzelet annyira keverednek munkáimban, hogy rájuk visszatekintve, már magam sem tudom megkülönböztetni őket” - vallotta William Somerset Maugham, aki saját korának egyik legtehetségesebb irodalmára volt.

A híres író Párizsban született 1874. január 25-én. Maugham édesapja a párizsi angol követségen dolgozott, mint ügyvéd. Mivel a francia törvény szerint mindenkit, aki Franciaországban született, besorolhattak katonai szolgálatra, elrendezte, hogy Somerset a követségen lásson napvilágot, tehát technikailag brit talajon. Maugham anyja, Edith Mary Snell, tüdőbajban szenvedett. Azokban az időkben az orvosok hittek abban, hogy a gyerekszülésnek gyógyító hatása van, ezért a Maugham házaspár egyre növelte gyerekei számát. Az ötödik gyermek halva született, és hat nappal később az anya is meghalt.  Anyja elvesztését Maugham soha nem tudta teljesen kiheverni. Fényképét ágya mellett tartotta 91 esztendős koráig.

10_10.jpg

Két évvel édesanyja halála után apját elvitte a rák, a kisfiút pedig visszaküldték Angliába. Ettől kezdve nagybátyja, Henry MacDonald Maugham, anglikán plébános nevelte. A változás katasztrofális volt az árván maradt tízéves gyerek számára. A nagybácsi hideg természetű volt, és érzelmi szempontból eléggé kegyetlen. Unkaöccsének megtiltotta érzelmei kimutatását, bármilyen érzelemről vagy indulatról volt is szó. A „The King's School” internátus, ahol a fiú az iskolai évek alatt lakott, pusztán egy másik verziója volt élete purgatóriumának. Társai csúfolták rossz angoljáért (első nyelve a francia volt), és apjától örökölt alacsony termetéért. Dadogása ezekben az időkben fejlődött ki, ami aztán kisebb-rövidebb kihagyásokkal egész életében elkísérte.

Maugham tizenhat éves korában kijelentette, hogy tovább nem marad. Nagybátyja megengedte, hogy Németországban, a heidelbergi egyetemen folytathassa tanulmányait az irodalom, német, és filozófia szakon. Angliába való visszatérése után nagybátyja nekilátott valamiféle hivatást találni unokaöccse számára. Mivel nemcsak Somerset apja, de négy idősebb bátyja is ügyvéd volt, a nagybácsi ezt is megpróbálta, de Somerset nem volt hajlandó a családi tradíciót követni. Beszédhibája miatt a papi pályafutás szóba se jöhetett, így a helyi orvos tanácsára beiratkozott a londoni St. Thomas orvostudományi egyetemre, ahol 1897-ben megkapta orvosi diplomáját.

Londonban olyan emberek között fordult meg, akikkel soha nem találkozott volna más társadalmi körökben. Egyszerű emberek közelségében élt, alkalma volt megfigyelni őket válságos körülmények között. Később így emlékezett vissza orvostanhallgatói tapasztalataira: „Láttam embereket meghalni. Láttam, hogyan viselik a fájdalmat. Láttam, hogy néz ki a remény, a félelem, és a megkönnyebbülés…”

11_12.jpg

Maugham már fiatal korától írogatott és 1914-re már híres szerző volt, tíz regényével és ugyanannyi színdarabjával. Az I. világháború alatt a brit hírszerzés titkos ügynökeként dolgozott. Működését 1915-ben, Svájcban kezdte titkos adatok gyűjtésével, írói tevékenysége leple alatt. A jó hidegvérrel, kitűnő megfigyeléssel és ítélőképességgel rendelkező író kitűnően végezte kémszolgálati feladatát. 1917-ben pedig közös amerikai és brit megbízással Sommerville fedőnéven Oroszországba is kiküldték, hogy segítsen felmérni a cárt megbuktató februári forradalom következményeit.

Irodalmi tevékenysége egész életét végigkísérte. Leghíresebb művei közé tartozik Az ördög sarkantyúja, Sör és perec, Borotvaélen, A színes fátyol és a Színház. Önmaga megelégedésére egyik könyvét a másik után írta - örült annak, hogy még mindig képes alkotni. Sikerei ellenére, munkáit a kritikusok és korabeli írótársai nem kezelték különösebb tisztelettel. Maga Maugham ezt a jelenséget azzal magyarázta, hogy hiányzott nála a lírikus kifejezésmód, szókincse megszabott volt, és a szóképek használatához nem volt elég szakértői érzéke. Legtöbb regényét, színdarabját és novelláját megfilmesítették, kezdve a némafilmek korszakától egészen napjainkig.

Maugham szerelmi életéről annyit tudni, hogy a nők és a férfiak társaságát sem vetette meg. Viszonyt kezdett Syrie Wellcome-mal, az amerikai születésű gyógyszerészmágnás Henry Wellcome feleségével. A kapcsolatból született lányuk, Liza. Henry Wellcome ekkor beadta a válópert, és 1917-ben Maugham és Syrie összeházasodtak. Aztán pár évvel később elvált és sosem találta meg élete párját. Maugham magányosan halt meg Nizzában 1965. december 16-án.

A cikk eredeti megjelenése: 2010. 12. 16. www.nembulvar.hu

Színes tévé amerikai módra

Hogyan ábrázolják a színes bőrűeket a televízióban? A Time elemzése szerint az amerikai csatornákon látható etnikai sokszínűség legalább annyira szól a toleranciáról, mint a nyereségről.

Napjainkban a tévénézés rituális, áhítatos tevékenység, ami magával vonja a televízió által közvetített értékek és világkép hatásának vizsgálatát. A televíziós értékek, tipizációk, értelmezések ismétlődése hatással van a nézőkre, alakítja attitűdjeiket és a világról alkotott elképzeléseiket. Tehát a televízió nemcsak kultúraközvetítő, hanem kultúrateremtő tényező is, amely fokozatos figyelmet érdemel – írja Antalóczy Tímea Szomszédok közt című könyvében.

A magyar származású George Gerbner a Szerepek és sorsok a televízióban című tanulmányában tíz évnyi televíziós anyagot elemez, melyben a kisebbségek médiareprezentációjáról is szó esik. Annak ellenére, hogy az emberiség többségét alkotják a színes bőrűek, az amerikai mintán végzett kutatás eredménye szerint az afro-amerikaiak a főműsorok szereplőinek kevesebb, mint tizenegy százalékát teszik ki, a latin-spanyolok egy százalékban szerepelnek, az ázsiai-óceániai és indián népesség jelentéktelen mértékben látható a képernyőn. Az alulreprezentáltság mellett még az is egyértelműen megmutatkozott, hogy a tévében látható rossz sorsra ítélt karakterek aránytalanul nagy hányada latin és afro-amerikai, illetve torz társadalmi képet állít fel róluk a média (rejtve marad az a tény, hogy az afro-amerikaiak szegénységi és munkanélküliségi aránya háromszorosa a fehérekének).

5_15.jpg

2008-ban, Obama megválasztásakor mindössze egyetlen műsor futott színes bőrű főszereplővel – írja a Time. Ráadásul ez attól is függ, mit értünk ember és színes bőrű meghatározása alatt: a Fox csatorna The Cleveland Show-ja animációs sorozat és a főszereplő afro-amerikai karakter hangját fehér férfi adta. A következő években megbizonyosodott, hogy az Obama-éra nem hozta el a megváltást a színes bőrűek számára a televíziós műsorszórásban. Azonban mutatkozik némi lehetőség a változásra: a mostani nyilatkozatok alapján az őszi szezonban helyet kapnak afro-amerikai, spanyol és ázsiai-amerikai családokról szóló komédiák, fekete nők főszereplésével készült drámasorozatok és az amerikai rasszizmust bemutató jogi sorozat a 12 év rabszolgaság forgatókönyvírójától.

Azonban amerikai televíziózás már korábban is átesett ezen a folyamaton: unalmas műsorok miatti elégedetlenség, majd egy kis ideig tartó javulás, végül visszatérés a régi tendenciához. Viszont most akad egy érv amellett, miért is lesz hosszabb életű a változás. Tulajdonképpen ez az egyetlen tényező, aminek hinni lehet Hollywoodban: a pénz.

A televíziós műsortervezetről szóló nyilatkozatok legfőbb célcsoportjai a hirdetők. A tévétársaságok felvennének a főműsoraik közé néhány kisebbségi szereplővel készült show-t, illetve biztosítanák a Madison Avenue-t (az amerikai reklámipar fellegvárát), hogy a fehér nézők nem menekülnek el a színes bőrűekkel készült műsorok láttán. A tolerancia ötlete dicséretes, de vajon megtérülne-e? A hirdetők tudják, hogy igen. Amikor a Coca Cola készített egy feltűnő Super Bowl reklámot, amelyben különböző nyelveken énekelték az „America the Beautiful”-t, azzal Amerika multikulturalizmusa mellett szavazott és a fajgyűlölet ellen. A színes bőrűek vagy meleg párok szerepeltek már Cheerios, Chevrolet, Banana Republic vagy Honey Maid reklámokban is.

A televíziózás bebizonyította, hogy a színes bőrű sztárok szerepeltetése nem egyenlő az öngyilkossággal. Például az indiai-amerikai Mindy Kaling már a harmadik évadot éli meg a The Mindy Projecttel, emellett a két legsikeresebb drámasorozatban (Botrány, Az Álmosvölgy legendája) is szerepelnek fekete nők, illetve a CBS nyári nagy durranásának szánt sci-fijében Halle Berry játszik.

6_15.jpg

Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy szappanoperák karakterei és a velük kapcsolatos eseményszálak kizárólag fikciós jellegűek, nem tévesztendők össze a valósággal. „Ahogy a valóság és a fikciós valóság sem ugyanaz, egy dráma karakterei sem valódi emberek. Számtalan drámaíró próbálja bemutatni az életet olyannak, amilyen valójában, olyan szereplőkkel benépesítve a történeteket, akikről úgy érzik, valódi emberek. Egy történetet azonban nem valódi személyek népesítenek be…” – írja Krigler Gábor (Folyt. köv.) – Hogyan írjunk tévésorozatot? című könyvében.

Bármennyire is távol álljon a szappanopera a dokumentarista műfajoktól, alapvetően valóságelemeket tartalmaz. A sorozatok olyan élethelyzeteket elevenítenek meg, amelyek reális elemeket hordoznak és a különböző társadalmak anomáliáiból épülnek fel, amelyekben mi is élünk és amelynek részesei vagyunk. Ráadásul a szappanoperák másik fontos sajátossága, hogy egyfajta erkölcsi tanulságot is szolgáltatnak a nézőiknek – vélekedik tanulmányában Antalóczy Tímea.

A fiatalabb nézők meggyőzése mindig is fontos volt – írja a Time. Az ezredforduló felnőttjeinek arányát tekintve, már több mint a negyven százalékuk nem fehér bőrű. A fiatal közönséget megcélzó ABC Family műsorai évek óta felhívják a figyelmet a különböző rasszokra, a mozgássérültekre, és az eltérő szexuális orientációkra.  Az ABC vezérigazgatója, Paul Lee szerint az őszi műsorrendjük minden eddiginél színesebb: „Meglátják majd, a műsoraink a már átalakult arculatú Amerikát mutatják be” – mondta a hirdetőknek. A fiatalok sokszínűséget akarnak. A hirdetők fiatalokat akarnak. A tévétársaságok hirdetőket akarnak. Nem hangzik túl lelkesítően, viszont működik. A sokszínűség erősebbé teszi a piacot, mivel a médiabirodalmak a mindig biztos haszonra vágynak.

Mindehhez természetesen maguknak a műsoroknak is jónak kell lenniük. Például a sorozatok egyik kulcskérdése abban áll, hogy mennyire esnek egybe annak a társadalomnak a képével, amelyben játszódnak. Minden szappanopera egy-egy társadalom lekicsinyített mása, egy adott világ képviselője. A sorozat a társadalmat az egyén szemszögéből ábrázolja, a világot annak a szemével látjuk, akit figyelünk a képernyőn – írja Antalóczy Tímea. Egy sikersorozat világképe azt is megmutatja, hogy az alkotók milyennek látják és kívánják láttatni a társadalmat és a világ működését. Amennyiben a szappanopera sikeres, az azt jelzi, hogy a közönség széles rétegének eladható a kulturális termék, tehát figyelemreméltónak találják a bemutatott nézőpontot és megfelel számukra az ábrázolt világkép – olvasható Szretykó György A szappanoperák világképe című tanulmányában.

A Time szerint a nagy kérdés az, hogy az őszi műsorok mennyire adják át napjaink etnikai viszonyainak bonyolultságát. Minden néző a hitelességre vágyik, egy olyan médiavalóságra, ami az általa megismert világra hasonlít. Az új műsortervezet a kultúrát nem behatárolhatónak mutatja: egy olyan világot ábrázol, ami nem fekete és fehér, hanem annál sokkal színesebb. Azonban ehhez még van mit hozzátenni, a sztereotípiák nem tűntek el. A tévé nehezen válik tökéletessé, de elindult a jobbá válás útján.

A cikk eredeti megjelenése

süti beállítások módosítása