„Írók tucatjai bizonygatták, senki nem érdektelenebb számukra, mint A varázshegy szerzője. De haragtól és talán irigységtől is remegő hangon mondták ezt.” – írta Marcel Reich-Ranicki az ötvennégy éve elhunyt Thomas Mannról.

Thomas Mann 1875. június 6-án született Lübeckben. Édesapja a régi családi hagyományt követve kereskedő volt. Édesanyja Brazíliában született német apa és portugál anya lányaként. Mann-nak négy testvére volt: a nála idősebb Heinrich (szintén író lett), Julia (felnőttként öngyilkosságot követett el), Carla és Victor (memoárt írt testvéreiről). A család jómódban élet, Mann úgy emlékezett vissza gyermekéveire, mint a „gondoskodásban és boldogságba” eltelt időszakra.

Mann iskolai tanulmányokban közönyt tanúsított, sokkal szívesebben töltötte írással idejét. Már 1893-ban prózavázlatokkal és tanulmányokkal részt vett egy újság kiadásában. Édesapja halála után a még nem felnőttkorú fiú mellé rendelt gyám azt kívánta, hogy polgári foglalkozása legyen, így Mann egy tűzkár-biztosítási társaságnál helyezkedett el. Két évvel később a müncheni Műszaki Főiskolán kezdett tanulni, majd újságírással kacérkodott. Végül nagykorúvá válása pillanatában elhatározta, hogy író lesz.

Bátyjával ezután Olaszországba utaztak, ahol Mann hozzáfogott első nagy regényéhez A Buddenbrook házhoz. A mű 1901-ben jelent meg, melynek alcíme Egy család hanyatlása. A könyv olvasóknál és kritikusoknál egyaránt kedvező fogadtatásra talált. A Buddenbrook ház talán Thomas Mann legjelentősebb műve, mivel 1929-ben irodalmi Nobel-díjat kapott érte.

Mann 1905-ben nősült, feleségét Katharina (Katja) Pringsheimnek hívták. Házasságukból hat gyermek született, akik közül többen írók lettek (Erika, Klaus, Angelus, Monika, Elisabeth és Michael). Mann sosem hallgatta el, hogy nemcsak a női nemhez vonzódott. Több irodalmi bizonyíték is maradt, hiszen A Buddenbrook házban, Tonio Krögerben és a Halál Velencében is megjelennek azonos neműekkel létesített szerelmi kapcsolatok.

1912-ben Mann felesége szanatóriumi ápolásra kényszerült Davosban. Az íróra nagy hatással volt a betegszálló légköre, Katja elbeszélései az ott tartózkodó vendégekről. Elhatározta, hogy megírja gondolatait egy regényben, amelyet 1913-ban kezdett el és tizenegy évvel később fejezett be. A varázshegy jelképrendszerének egyik fő motívuma a betegség-egészség ellentétpár, másik az időbeliség és az időtlenség. Hans Castorp, a főszereplő egyik legfontosabb felismerése, hogy az idő szubjektív: „Ha hosszúnak érzed, hosszú, ha rövidnek érzed, akkor rövid, de hogy igazából milyen hosszú, vagy milyen rövid, azt nem tudja senki.” A mű nagy siker lett, bár a kritikusokat némileg megosztotta. Ezután sorban jöttek az ismertebbnél ismertebb művek: 1925-ben kezdte el írni a József és testvérei tetralógiát (melynek utolsó kötete 1943-ban jelent meg.) és egy olaszországi élmény alapján készült 1929-ben a Mario és a varázsló, amely a fasizmus lélektanát ábrázolja.

Az 1930-as évek Németországának légköre elviselhetetlenné vált Mann számára. Amikor a nemzetiszocialista kormány hűségének kinyilvánítására kérte, akkor feleségével elhagyták az országot. Először Franciaországba, majd Svájcba költöztek. 1936-ban megvonták tőle a német állampolgárságot és a tiszteletbeli doktori címét is. Ezután Mann az Egyesült Államokba települt. Megérkezésekor megkérdezték, nagy teher-e számára a száműzetés: „Nehéz elviselni. A Németországot uraló mérgezett atmoszféra felidézése azonban könnyebbé teszi. Könnyebbé teszi, mert az ember valójában semmit nem veszít. Ahol én vagyok, ott van Németország. Magamban hordom a német kultúrámat. Kapcsolatban élek a világgal, és nem úgy tekintek magamra, mint elbukott emberre.”

A háború után írta a Doktor Faustust a németek világtörténelmi felelősségét boncolgatva. 1952-ben Svájcba költözött és gyakran átlátogatott hazájába. A felszabdalt Németországról ekképp vélekedett: „Nem ismerek zónákat. A látogatásom magának Németországnak szól, Németországnak, mint egésznek, nem pedig egy megszállt területnek”.

1955. július 20-án trombózis lépett fel Mann-nál. Az orvosi kezelés sikertelen maradt, augusztus 12-én, nyolcvanéves korában halt meg Zürichben. Mann óriási életművet hagyott az utókorra. Nagy és kisebb regényei mellett, novellákat, tanulmányokat, publicisztikai műveket, leveleket, verseket, sőt egy egész életen át vezetett naplót írt. A varázshegy című regényének főszereplőjéről így ír Szerb Antal: „(Hans Castorp) egy síkiránduláson eltéved, fáradtan elalszik és ekkor, a megfagyás határán, álmában, tehát ösztöneivel választania kell élet és halál között. Könnyebb és kellemesebb volna tovább aludni, megfagyni, meghalni. De álmának hatása alatt Hans Castorp összeszedi erejét, felébred és az életet választja: nem azért, mert jobb élni, mint meghalni, - hanem jóságból és szeretetből a többi ember iránt.” Thomas Mann az életet választotta.

A cikk eredeti megjelenése: 2009. 07. 20. www.nembulvar.hu

Az Egyesült Államokban már pár hónappal korábban is Dallas-láz uralkodott, hazánkba pedig szerda óta tört be újra az igazi Ewing-háború, hiszen folytatódott a nagy sikerű, kultikussá vált sorozat. Jöjjön pár érdekesség és tudnivaló a Dallasról!

1978. április 2-án kezdődött Amerikában a sorozat és az utolsó epizód 1991. május 3-án került adásba. Hazánkba a rendszerváltás után érkezett meg a Dallas, a Magyar Televízió 1990. december 28-tól hét éven keresztül, péntek esténként vetítette az Ewing család mindennapjait. Azóta többször is megismételték, például az RTL Klubon, az M1-en vagy a Story 4-en, viszont az ismerős epizódok nyilván már kevesebb néző vonzottak, hiszen megszűnt a váratlan fordulatok varázsa. A helyzet az Egyesült Államokban sem volt másképp, ezért igen nagy bombaként robbant a hír, hogy több mint húsz esztendő kihagyás után folytatódik a széria.

Állítólag 2008-ban, a Dallas premierjének harmincadik évfordulóján merült fel az esetleges új epizódok gondolata. A Southfork Ranch-en megtartott ünnepségen többek között Larry Hagman és Patrick Duffy is részt vett (további szereplők és több száz újságíró mellett), a nosztalgikus hangulatból pedig egy nagyszabású új széria ötlete bontakozott ki. 2012-re megvalósult a projekt, a Dallas legújabb epizódjaiban az ifjú Ewingok-é, Johnny-é és Christopher-é a főszerep, de visszaköszönnek ismerős arcok is (a magyar verzióban még ismerős szinkronhangokkal is), mint Larry Hagman (Jockey Ewing), Patrick Duffy (Bobby Ewing), Linda Grey (Samantha Ewing), Ken Kercheval (Cliff Barnes), Charlene Tilton (Lucy Ewing) vagy Steve Kanaly (Ray Krebbs).

Ki ne emlékezne a Dallas főcímzenéjére és indítóképsorára? A Dallas minden idők legnézettebb tévésorozataként vonult be a történelembe, nyilvánvalóan karakteres arculatának is köszönhetően. Számtalan kutatás született a Dallas nézőire gyakorolt hatásait vizsgálva. Ien Ang például azt állapította meg, hogy három, ambivalens befogadói attitűd létezik a szappanoperákkal kapcsolatban: a rajongók, a gyűlölők és az ironikus nézők. A rajongók nem képesek egyetlen álláspontot sem elfoglalni, hogy határozottan és függetlenül elmondják, miért szeretik a Dallast. A másik két attitűd a tömegkultúra negatív megítélésével azonosulva fogadja a Dallast, miszerint a tévésorozatokra az jellemző, hogy a tartalom alárendelődik az eladhatóságnak – habár az ironikus nézők mindennek tudatában mégis megtekintik, mert élvezetet nyújt a fogyasztása. A szerző szerint a Dallas hatása nyomán beszélhetünk a populizmus ideológiájáról: az ízlések és pofonok különbözőek, szabad a nézői választás és a saját ízlés élvezete, amely a kulturális sokféleségből adódhat.

A Dallas magyar sugárzása komoly társadalmi jelentőséggel bírt. A sorozat többek között bemutatja a kapitalizmus célja érdekében minden eszközt felhasználó üzletember (Jockey Ewing) jellemét. A ’90-es évek elején a magyar közvélemény szóvá tette, hogy a Dallas egyfajta pozitív élménnyel igyekszik vonzóbbá tenni a rendszerváltás utáni országra hirtelen rátörő kapitalista gazdaságot, hiszen a sorozat részletesen szemlélteti a minden hájjal megkent nagyvállalkozók farkastörvényekre alapított és rideg üzleti taktikázásokkal átszőtt mintabirodalmát. A Dallast betekintést enged az amerikai felső tízezer elegáns és pazar életminőségébe. Terítékre kerülnek a különféle szokásaik is, mint a meccsre járás, exkluzív klubokban ebédelés, whiskey fogyasztás vagy a cowboykalap viselete. Azonban az is kiderül, hogy a vagyon ellenére mindenféle kellemetlenségek és problémák adódhatnak, így némileg árnyalja a sorozat a jólétet és bemutatja a gazdagok jellemhibáit is.

Mitől egyedi még a „magyar” Dallas? Érdekes módon két filmbeli szereplő nevét megváltoztatták. Az eredeti verzió Jockey-t (azaz John Ross Ewing II.) két keresztnevének monogramjából adódó J. R. néven hívták. Viszont még ennél is érdekesebb, hogy Samantha egy az egyben kitaláció, mivel az angol nyelvű változatban Sue Ellen-ként ismert. Állítólag azért volt szükséges ez a változtatás, mert fonetikusan kiejtve a magyar verzió a bogárra (szú) emlékeztette volna a nézőket, azonban azt már homály fedi, hogy miért is éppen Samantha-ra esett a választás.

Végül jöjjön még pár érdekesség a sorozatról! Eredeti szereposztás szerint Ken Kercheval (Cliff) Ray-t játszotta volna, a Ray-t megformáló Steve Kanaly pedig Bobby-t. Bobby és Jockey között csak pár év különbség van, azonban Patrick Duffy és Larry Hagman között 18 esztendő, ráadásul az édesanyjukat megformáló Barbara Bel Geddes mindössze 9 esztendővel idősebb Hagmannél. A sorozat 13 esztendeje alatt Larry Hagman és Ken Kercheval tartott ki a Dallas mellett a kezdetektől az utolsó epizódig, illetve Jockey megformálója az összes epizódban szerepet is kapott.

A cikk eredeti megjelenése: 2012. 08. 31. www.nembulvar.hu

Semmelweis Ignác, a magyar orvostudomány egyik legnagyobb alakja 145 éve hunyt el vérmérgezés miatt - pontosan az a betegség okozta halálát, amely ellen egész életében harcolt.

Semmelweis Ignác Fülöp 1818. július 1-jén született Budapesten, abban a tabáni házban, amely ma a nevét viselő Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak ad helyet. Itt működött édesapja – a szász ősökkel rendelkező Semmelweis József – jól menő fűszerüzlete is. Édesanyja Müller Teréz, Müller Fülöp módos krisztinavárosi sváb kocsigyártó és Anderl Teréz leánya. Ignác a család ötödik gyermeke volt. Két bátyja ismert pesti kereskedő, Károly öccse pedig, a Belvárosi római katolikus plébánia lelkésze. Semmelweis Ignác gimnáziumi tanulmányait Budán végezte, majd 1835-ben a pesti egyetem bölcsészeti tanfolyamára járt. Édesapja kívánságára 1837-ben Bécsben a jogi karra iratkozott be, de egy év után már az orvosi kar hallgatója volt. Időnként ugyanis beült egy medikus barátjának anatómia előadásaira és annyira magával ragadták a hallottak, hogy "szakmát váltott". Sokoldalú érdeklődését mutatta, hogy növénytani értekezéssel doktorált, de elvégezte a két hónapos szülészmesteri tanfolyamot is, ezenkívül rendszeresen eljárt a híres Rokitanszky professzorhoz boncolni. 

Semmelweis Ignácot 1846-ban először ideiglenes, majd később végleges tanársegédnek nevezték ki a bécsi szülészeti klinikán, ahol szinte naponta szembesült a gyermekágyi lázban meghalt fiatal anyák tragédiáival. Az orvosnak feltűnt, hogy az otthon vagy bábaképző intézetekben szülő anyák közül sokkal kevesebben haltak meg így. Közben váratlanul elhunyt a törvényszéki orvostan tanára, Jakob Kolletschka, aki egy boncolás során megsértette a kezét. A boncolási jegyzőkönyvet olvasva döbbent rá Semmelweis, hogy boncolási képe azonos a gyermekágyi lázban meghalt anyák leleteivel. A gyermekágyi láz tehát nem önálló kór, hanem fertőzés következménye, és azt az orvos keze terjeszti. Ezért védekezésül a fertőtlenítést javasolta (elsősorban a klóros vízzel való kézmosást).

Felfedezését nagyon sokan elutasították, de ahol bevezették a fertőtlenítést - például a bécsi szülészeti klinikán - ott szinte teljesen megszűnt a gyermekágyi láz. 1850 októberében Pestre költözött. 1851-ben a Rókus kórház főorvosának, majd 1855. július 18-án a szülészet és nőgyógyászat professzorának nevezték ki a Pesti Tudományegyetemen. 1858-ban hosszabb cikksorozatot közölt a gyermekágyi lázról az Orvosi Hetilapban. 1861-ben adták ki német nyelven nagyméretű monográfiáját, de még a legkiválóbb orvostanárok közül is csak kevesen fogadták el elveit.

Utolsó éveiben súlyos idegrendszeri tünetek léptek fel nála. 1865 júliusa közepén magatartásában az elmezavar jelei mutatkoztak; július 31-én Bécsbe vitték, itt elmegyógyintézetbe zárták, ahol ápolói agresszív magaviselete miatt súlyosan bántalmazták, s ennek következtében két hét után, 1865. augusztus 13-án meghalt csontvelőgyulladásból eredő szepszisben. Hamvait 1891-ben szállították haza Bécsből, s a Kerepesi úti temetőben helyezték el. Stróbl Alajos által készített szobrát 1906-ban állították fel az Erzsébet téren, a műemlék 1948 óta a Semmelweis (volt Rókus) kórház előtt áll. Halálának százéves évfordulójára állították helyre orvostörténeti múzeummá berendezett budai szülőházát, mely 1965 óta exhumált hamvait is őrzi. A magyar orvostudomány nemzetközi hírű, kiemelkedő alakjának nevét viseli e múzeum, s a budapesti orvostudományi egyetem is. Születésének évfordulóján évente Semmelweis-napi megemlékezéseket és ünnepségeket tartanak, melynek keretében elismerésben részesítik a szakma kiválóságait. 

A cikk eredeti megjelenése: 2010. 08. 13. www.nembulvar.hu

Hazánkban mindenki hallott már Mancsról, arról a mentőkutyáról, akinek sok ember köszönheti az életét határon innen és túl. Lassan már 10 éve, hogy nincsen köztünk ez a nagyszerű németjuhász, így éppen itt volt az ideje, hogy mozgókép formájában is emléket állítsunk neki.

Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy Pejó Róbert rendező filmje egy fiktív történet, a forgatókönyvet a képzelet szülte – viszont Mancs pályafutása ihlette a művet. Így, ha nem is úgymond „életrajzi” alkotásról van szó, de ez a film célja nem titkoltan a tiszteletadás a világ összes mentőkutyája előtt, akik lélekjelenlétüknek és helytállásuknak köszönhetően életeket mentenek. Kifejezetten a magyar mentőkutyáknak is köszönetet mondanak a Mancs végén, azoknak a négylábú hősöknek, akiknek bátorságát és kitartását sokan megirigyelhetnék.

A Mancs első bemutatója 2015. január 29-én volt és elég csendesen gyűrűzött be a hazai filmszínházakba, nem túl nagy sajtó visszhangot kiváltva. Elsőre akár azt is gondolhatnánk, hogy egy aranyos és egy egész ország által szeretett kutyussal szinte bármit el lehet adni, azonban ez a film több, mint egy eleven és szórakoztató németjuhász másfél órán át tartó mutogatása: ötletes, frappáns, egészen izgalmas és üdítően keveri az élőszereplős és az animált betéteket. Bájos keretet ad a történetnek, hogy az egész egy lefekvés előtti esti meseként elevenedik meg, így a gyermeki fantázia megvalósulása révén egyértelmű létjogosultsága van a rajzolt részeknek. Kétségkívül ez az egyik legeredetibb ötlet a Mancsban, mivel a humoros, kedves és változatos rajzok az aktuális történéseket árnyalják, ráadásul egy leheletnyi karikatúrával is élnek, amelyek a jól eltalált zene mellett igencsak szórakoztatóak tudnak lenni.

Annak ellenére, hogy Pejó Róbert műve fiktív kreáció, mégis hűen próbálja bemutatni Mancs és gazdája kapcsolatát a kezdetektől. A gazdátlanul maradt kiskutyát eleinte családi állapotra hivatkozva nem akarja befogadni Zoli, a villamos szerelő, egykori díjnyertes kutyaidomító. Aztán persze megtörik a jég, és a terhes feleség elől gondosan titkolva az épülő házuk környékén kap menedéket Mancs. A különlegesen kifinomult szaglással rendelkező kutyából kitartó munkával képzett kereső kutya válik. Minden egy elveszett kisfiúval kezdődik, hogy aztán évek múltán már a brassói földrengés következtében kialakult romok között kutasson a magyar Herkules csapat túlélők után.

Azonban a Mancs filmnek is megvannak a maga hibái. Az egyik legégetőbb probléma a karakterekkel kapcsolatban fedezhető fel, akik vagy nem szimpatikusak vagy nem túl életszerűek: a főhős (Zoli) tulajdonképpen hazudozik feleségének és nem lehet túl komolyan venni apaként, a felesége pedig mindebbe nagyon könnyen beletörődik, teljesen természetesnek veszi, hogy férje alig tölt időt itthon. Továbbá számtalan apró logikai baki fedezhető fel a filmben, az például elég furcsán vette ki magát, amikor a brassói mentős jelenetben a nyolc napja a törmelék alatt fekvő kislány, aki beszorult egy kád alá, szinte varázsütésre ki tudja húzni elgémberedett végtagját a vas szorításából. Igen, ezek a hibák sokszor zavaróak, viszont összességében nem vonnak le túl sokat a Mancs értékéből. A kortárs magyar filmgyártás üdítő színfoltja ez a film, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Magam is meglepődtem rajta, hogy mennyire szívmelengető ez a történet, és habár nem is tökéletes, habár nem is igaz, mégis örülök, hogy láthattam.

Mancs

magyar családi kalandfilm,92 perc, 2015

Rendező: Pejó Róbert

Főszereplők: Trill Zsolt, Szacsvay László,

Forgalmazó: A Company Hungary Kft.

A cikk eredeti megjelenése: 2015. 10. 28. www.nembulvar.hu

A legénybúcsú témaköre évtizedre, időjárásra és országra való tekintet nélkül mindig aktuális. Ezekhez pedig hozzátehetjük az életkort is, hiszen akár 70-hez közel is lehet egy nagyot bulizni. Erre tökéletes példa, hogy Hollywood négy Oscar-díjas nagyágyúja összeállt egy igazi Las Vegas-i partihoz!

A Másnaposok trilógia után már semmin nem tudunk meglepődni, meddig fajulhat el egy legénybúcsú. Azonban akár még újat is mondhat egy olyan feldolgozás, amelynek főszereplői már 70 körül járnak. Las Vegas a végtelen lehetőségek tárházát kínálja a bulizni vágyóknak, bárkik is legyenek azok. Ámde főszereplőink nem akárkik, hanem négy világklasszis, Oscar-díjas színész, akikről már mindenki hallott: Michael Douglas (2 Oscar-díj – Tőzsdecápák, 1988, Száll a kakukk fészkére, 1976 <producer>), Robert De Niro (2 Oscar-díj, Dühöngő bika, 1981, A Keresztapa 2, 1975), Morgan Freeman (1 Oscar-díj – Millió dolláros bébi, 2005) és Kevin Kline (1 Oscar-díj, A hal neve: Wanda, 1989). (Akárhogy is vesszük, Kline kicsit kilóg a sorból, hiszen nem az az őslegenda, mint a többiek, illetve kicsit fiatalabb is náluk. Elképzelhetőnek tartom, hogy eredendően másnak szánták a szerepet, de csak ő tudott beugrani.) Viszont akárhogy is legyen, a Last Vegas arról szól, hogy nagy színészek összejöttek egy kicsit bohóckodni – ennél többet senki ne várjon tőle.

A négy legenda, egytől egyig már letett pár dolgot (avagy szobrot) az asztalra. Mindannyian annyira karakteres és jellegzetes színészek, hogy egymaguk elvittek már sok-sok főszerepet a hátukon és beleírták nevüket a filmtörténetbe emlékezetes alakításaikkal. Ciki vagy nem ciki, ha erre vágynak, akkor megérdemlik, hogy végre poénkodjanak egy kicsit, nem kell mindig a dráma. A Last Vegas tulajdonképpen azért működik és azzal szórakoztat, hogy a főszereplők jól érzik magukat a bőrükben. A viccek tényleg viccesek (míg a Másnaposok harmadik részében nem feltétlenül) és látható, hogy élvezik egymás társaságát a nagy öregek. Ellenben túl nagy történetre ne számítsunk, se meglepő fordulatokra, se túl izgalmas karakterekre vagy emlékezetes alakításokra. A helyzetkomikumok és a jól megírt szövegkönyv miatt működik a nem mindennapi szórakoztatás.

A Másnaposok egyféle kifigurázása ez a film, amely megmutatja, hogy az idősebb korosztály is ki tudja használni a Las Vegas nyújtotta lehetőségeket és azt üzeni a nézőknek, hogy kortól független az, hogy bárki eltöltsön a régi barátokkal egy kellemes hétvégét. A film olyan szempontból kifejezetten ízléses, hogy mellőzi a gusztustalan és ordenáré poénokat (amiből tucatnyi van például a Másnaposokban), inkább kedvesen cikizgeti az idősödő korosztályt, semmint bántóan vagy megszégyenítő módon. Igazi fricska ez, hogy az öregek is meg tudják mutatni, hogyan kell kirúgni a hámból – nekik pedig nem kellenek extravagáns kalandok, hogy szórakoztassanak.

Azért érdemes megnézni a Last Vegast, mert ritkán látni ennyi színész óriást egyetlen filmben és az egésznek olyan hangulata van, mint egy osztálytalálkozónak. Kicsit le is döbbenhetünk, mennyire elszaladtak az évek és elmélázhatunk, hogy még a legnagyobbakat sem kíméli az idő vasfoga. Viszont láthatóan élvezték egymás társaságát és a mozivásznon átszűrődik mennyire jó hangulatban telhetett a forgatás. A film se nem több, se nem kevesebb, mint amit előzetesen elvárunk tőle. Mindenki jól szórakozhat rajta és kellemes másfél órás kikapcsolódást kaphat. Ha nem is leszünk bölcsebbek és nem traktálnak minket világmegváltó gondolatokkal, mégis megéri egy kicsit lazítani és egy utolsó nagy közös útra indulni négy legendával Las Vegasba.

Last Vegas (2013)

amerikai vígjáték, 105 perc

Főszereplők: Michael Douglas, Robert De Niro, Morgan Freeman, Kevin Kline

Rendező: Jon Turteltaub

Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.

A cikk eredeti megjelenése: 2013. 11. 07. www.nembulvar.hu

"Az volna gyönyörű, ha írás közben szótól szóig, mondattól mondatig - mint a zseblámpafény - világíthatnánk magunknak, és így érhetnénk tetten, ami éppen a tettenérésünktől lesz azzá, ami."  Vallotta Mészöly Miklós, író, költő, drámaíró és publicista.

Molnár Miklós néven 1921. január 19-én született Szekszárdon. 1938-42 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen (mai ELTE) jogot hallgatott és diplomát szerzett. Párizsban a Sorbonne-on szeretett volna irodalmat tanulni, de ezt megakadályozta a második világháború. 1943-ban besorozták, egy évig frontkatonai szolgálatot teljesített, de hamarosan szerb hadifogságba esett. Megszökött, és amíg szovjet fogságba nem került, katonaszökevényként bujdosott.

Szabadulása után munkásként dolgozott, számos munkahelye volt, például malomellenőrként terménybegyűjtőként tevékenykedett. 1947-től dolgozott először lapszerkesztőként Szekszárdon és ekkor vette fel a Mészöly Miklós írói nevet. 1949-ben feleségül vette Polcz Alaine-t, aki író, pszichológus, a Magyar Hospice Alapítvány vezetője volt. Számos könyve foglalkozik a halál problémakörével, ezen kívül a pszichológiával, életvezetési kérdésekkel, a hozzá közel állókkal, az esszétől a regényig terjedő műfajban.

Mészöly Miklós 1951–ben a Bábszínház dramaturgja volt, csak 1956-tól vált szabadfoglalkozású íróvá. Az életműve gerincét elbeszélések, novellák, kisregények alkotják, több esszé-, publicisztika-, dráma- és mesekötet szerzője. A korai rövidprózát a határozott szituációrajz, fegyelmezett szerkesztés, erőteljes atmoszféra jellemzi. A tömörítés, a távolságtartó narráció, a bölcseleti beállítottság és a formafegyelem szinte minden pályaszakasz meghatározója. Stílusára jellemző a letisztult, pontos, egyszerű és meghitt nyelv a szekszárdi tájba sűrített Pannónia nyelvi megjelenése.

Még 1948-ban jelent meg első könyve, a Vadvizek című elbeszéléskötet. Az ötvenes években sokáig nem publikálhatott. 1955-ben, a Nagy Imre nevével fémjelzett enyhülés idején azonban megjelenhetett Hétalvó puttonyocska című mesekötete. 1956-ban látott napvilágot első jelentős műve, a Magasiskola című kisregénye, melyben solymászok életén keresztül mutatja az ember tevékenységeinek természetellenességét. Nemcsak írói teljesítményével, hanem morális tartásával is kitűnt alkotótársai közül. Nem alkudott meg a hatalommal sem '56 előtt, sem utána. Egy időben ezért feketelistás szerző is lett, Az atléta halála című regénye itthon nem jelenhetett meg, ezért először Párizsban látott napvilágot franciául. Magyarországon csak 1966-ban jelenhetett meg. A regény példázat a teljesítményt hajszoló nyugati civilizáció kudarcáról. 1968-ban ő is a Csehszlovákiai beavatkozás ellen tiltakozó írók között volt, ekkor jelent meg Saulus című könyve. A kádári rendszer sem értékelte nagyra művészetét, csak a nyolcvanas évek második felében kezdték elismerni amikortól számos díjat és kitüntetést kapott (Déry Tibor-díj, Magyar Művészetért Díj, Kossuth-díj, Soros-életműdíj).

A rendszerváltás után is élénken kiállt az ember jogaiért, tagja volt a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligájának. Liberális elvei miatt számos támadás érte. 1990-ben beválasztották az Írószövetség elnökségébe, 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító elnöke lett. 2001. július 22-én hunyt el, hamvait a Farkasréti temetőben helyzeték örök nyugalomba.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 01. 19. www.nembulvar.hu

II. Frigyes, porosz uralkodó csak Őfelsége, az Alsószoknya névvel illette minden idők legismertebb királyi szeretőjét. Madame de Pompadour polgári származása ellenére olyan befolyásra tett szert XV. Lajos udvarában, amiről kortársai csak álmodni mertek.

1721. december 29-én látta meg a napvilágot Jeanne-Antoinette Poisson Párizsban. Kétes hírű, de jó módú családból származott. Édesanyja a környék legszebb asszonya hírében állt és ezt nem mulasztotta el kihasználni boldogulása érdekében. Amikor a kis Jeanne-Antoinette négy éves volt, édesapja elhagyta az országot és egy gazdag bankár vált hivatalos gyámjává, aki minden valószínűség szerint a vérszerinti apja is volt.

A kusza családi élet ellenére édesanyja ügyelt, hogy Jeanne-Antoinette mindenből a legjobbat kapja. Először zárdában nevelkedett, majd Párizs leghíresebb tanárai segítségével sajátított el mindent, amire az előkelő társaságokban szüksége lehetett. Megtanult táncolni és klavikordon játszani. Született bájának, tehetségének, műveltségének és kapcsolatainak köszönhetően gyorsan megnyíltak előtte a társasági élet legfontosabb színterei.

Húsz évesen férjhez ment gyámja unokaöccséhez, ám rossz nyelvek szerint csak a férfi nemesi címe vonzotta. Két gyermekük is született. Kastélyukban az akkori francia társadalom krémje egytől egyig tiszteletét tette: Montesquieu és Voltaire is a házaspár közeli barátjának számított. Jeanne-Antoinette színházat rendezett be otthonukban és maga is gyakran megmutatta színészi tehetségét és énektudását. Kellemes társaságának híre a király fülébe is eljutott, úgyhogy a meghívás sem váratott sokáig magára.

A XVIII. században a király szeretője igen kiváltságos titulusnak számított. Az udvar nyílt titokként kezelte személyét, tehát nem kellett a háttérben meghúzódnia. A szerencsésebbek különféle rangokra és birtokokra is szert tehettek. A legenda szerint Jeanne-Antoinette Poisson-nak már kilenc éves korában megjósolták, hogy egyszer a francia király szeretőjévé válik. Így érthető módon lázba hozta a meghívás. Az sem zavarta, hogy csak kurtizánként számítottak megjelenésére, mivel különváltan élt férjétől.

1745. februárjában XV. Lajos fiának házassága alkalmából rendezett maszkabálban találkoztak először. A király szeme rögtön megakadt rajta és gyakori vendéggé vált Versailles-ban. Polgári származása miatt csak rövid kalandot remélhetett, ám sikerült annyira meggyőznie a királyt, hogy júliusban hivatalos szeretőjévé tette és a Pompadour márkinője címet ajándékozta neki.

Madame de Pompadour a királyné, sőt az egész udvar pártfogását igyekezett megnyerni. Színházi társulatot szervezett, lovagolt, táncolt, énekelt, szavalt. Lakosztályán adott vacsoráira történő meghívás különös kegynek számított. Pár év múlva a király gálaasztalánál is saját széke volt és udvarhölggyé nevezték ki. Összesen hat évig volt XV. Lajos szeretője, ami nagyon hosszú időnek számított.

A szerelemi viszony megszűnte után a király közeli barátjává vált. Beleszólhatott az állam ügyeibe, a külügyekbe, a tudomány és a művészet bőkezű pártfogója volt. Ő tette híressé Voltaire-t és a felvilágosodás alapművének számító Enciklopédia megjelenésében is közreműködött. Az 1755-os francia-osztrák békeszerződés is az ő érdeme, ami az európai diplomácia nagy fordulatának számított. Ám a hétéves háború kedvezőtlen békefeltételeit is Madame de Pompadournak tulajdonította a közvéleményt. Emellett pénzügyei sem vetettek jó fényt hírnevére, hiszen rengeteget költött építkezésekre, ékszerekre, ruhákra és szerencsejátékra is. Megítélése a mai napig ellentmondásos.

Az örökös feszültség, az állandó intrika és a kényszeres megfelelési vágy komolyan megviselte Madame de Pompadour szervezetét. Folyamatosan romlott az állapota, amit már púderrel sem tudott elfedni. A híresen szép márkinő idő előtt megöregedett és lesoványodott. 1764-ben ágynak esett és pár hét betegeskedés után április 15-én meghalt. XV. Lajos őszintén megsiratta.

A cikk eredeti megjelenése: 2010. 12. 29. www.nembulvar.hu

1942. augusztus 20-án vesztette életét repülőgép-szerencsétlenségben a kormányzó, Horthy Miklós fia. A végzetes eseménnyel kapcsolatban több legenda keletkezett.

Vitéz nagybányai Horthy István 1904. december 9-én született Pulában. 1928-ban szerzett gépészmérnök diplomát, majd a Weiss Manfréd gyár repülőmotor osztályán helyezkedett el. A következő évben amerikai útra indult, a Ford gyárban dolgozott, először egyszerű munkásként, később tervezőmérnökként. Hazatérte után MÁVAG gyárban dolgozott. A tervezőcsoport élén sok nagyobb fejlesztésben vett részt, például a 424-es gőzmozdonyéban. 1934-től 1938-ig cégvezetője, 1938-tól haláláig vezérigazgatója volt a cégnek. 1940 februárjától a MÁV elnöke. Kinevezésével a magyar kormány hosszú hagyományt tört meg: először került a MÁV élére nem vasúti szakember. 1940-ben házasodtak össze gróf Edelsheim-Gyulai Ilonával. 1941. január 17-én megszületett fiuk ifj. vitéz nagybányai Horthy István.

1941-től államtitkár volt. A kormányzóhelyettesi intézmény bevezetéséről szóló 1942: II. törvénycikk elfogadása után, 4 nappal később közfelkiáltással választották meg Horthy Istvánt – csak a szélsőjobboldal tiltakozott. Az országban a "kiskormányzó" igen nagy népszerűségnek örvendett, angolbarát politikája egyedülálló volt a térségben. Horthy István kiváló sportember és szenvedélyes repülős volt, pilóta képesítését diplomájával egy időben szerezte meg. 1939-ben egyedül repült Budaörsről az indiai Bombaybe, 1940 nyarán ő vezette azt a gépet, amellyel nászútját tette Észak-Afrikában és a Közel-Keleten.

Horthy István 1942-ben tartalékos vadászpilótaként a keleti frontra került - semmilyen kivételezést nem kért (és nem is kapott), vadászpilótaként felderítő és bombázógépeket kísért. Bár maradhatott volna, nem tette: azzal indokolta, nem érezné magát jogosultnak a hadsereg majdani irányítására háborús tapasztalatok nélkül. A frontszolgálat alatt felismerte, hogy a németek már elvesztették a háborút. Hazatérte után Angliába vagy az USA-ba ment volna, hogy kapcsolatai révén előkészítse az ország átállását a szövetséges oldalra. A magyar politikai vezetés döntése értelmében augusztus 20-át követően Horthy István vadászpilóta-beosztása megszűnt volna, és kormányzóhelyettesi minőségében először protokolláris feladatokat látott volna el a keleti fronton, majd visszatért volna Magyarországra. A visszahívó parancs késéssel érkezett a frontra, de megkapta még 19-én. Emiatt másnap nem vehetett volna részt bevetésen – de felettese nem tudott róla, ő meg nem jelentette. Egy korábbi légi győzelme mellé feltehetően befejezésnek szánta az aznapi bevetést, mivel az a 25. bevetése lett volna.

Horthy István kormányzó-helyettest, a keleti fronton a szolnoki 1. vadászrepülő-osztály kötelékében szolgálatot teljesítő repülő főhadnagyot hajnali 4.15-kor ébresztették, majd bevetésre indult. Harci feladata az volt, hogy egy közelfederítőnek fedezetet adjon. 5.07-kor Héja típusú gépe kb. 300-400 méter magasságban, alacsony sebességgel végrehajtott, túldöntött és túlhúzott fordulóból ún. dugóhúzóba került, lezuhant és felrobbant. Pilótája azonnal meghalt.

Az ország Hitler-ellenes közvéleményében népszerű mítosz szerint, Horthy István németek által szervezett szabotázs vagy merénylet áldozata lett. A nyilas és a Horthy családot gyűlölő körökben az a pletyka járta, hogy a kormányzó-helyettes egy tivornyázással töltött éjszaka után ittasan indult a légi útnak. Egyik állítást sem támasztják alá bizonyítékok. Az történhetett, hogy nem tudta uralni nehezen repülhető vadászgépét. A szükséges 200 repülőóra helyett csak 75 óra 15 perc gyakorlattal rendelkezett, ami kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a gép hibáit ellensúlyozza, és a kis magasságon a saját rossz manőverét korrigálja. Halála nagy veszteséget jelentett az ország vezetésének, ami nem tudta így megállítani a politika és a hadsereg a szélsőjobboldal felé tolódását.

A cikk eredeti megjelenése: 2010. 08. 20. www.nembulvar.hu

1973. szeptember 24-én keveredett az amerikai Richard Nixon elnök a Watergate-botrányba, amely a lemondásához vezetett.

1972. június 17-én tetten értek öt férfit, amint a Demokrata Párt választási központjában a Watergate-szállóban lehallgató készülékeket szereltek fel. A vizsgálat során kiderült, hogy a betörők kapcsolatban álltak a Nixon újraválasztását szervező bizottsággal. A hír a legnagyobb amerikai belpolitikai válság kezdetét jelezte, az egyetlen olyan botrányét, amely egy épp hatalomban lévő elnök lemondásával végződött. A Fehér Ház először megkísérelte elsimítani a botrányt; okmányok tűntek el, Nixon elnök megtagadta a Fehér Házban történt beszélgetéseit rögzítő magnószalagok kiszolgáltatását.

Az elnököt sokáig „csak” azzal gyanúsították, hogy megpróbálta fedezni az ügyben érintett legközelebbi munkatársait. Harminc év után ennél sokkal súlyosabb vád hangzott el ellene. Mint az El País nevű újság megírta: az elnök egyik hajdani politikai tanácsadója azt állítja, hogy Nixon személyesen adott utasítást a Demokrata Párt irodájába való behatolásra, mert lehallgató készüléket akart elhelyeztetni politikai riválisa telefonjába.

Az elnök a botrány kirobbanása után minden erejével, többek között a CIA segítségével, igyekezett az ügyben folytatott FBI nyomozást gátolni. A sok trükk ellenére a nyomozás során nyilvánvalóvá vált, hogy a betörés mögött az elnök Újraválasztási Hivatala és John Mitchell, szövetségi főügyész állt, illetve az adatok szerint magának Nixon elnöknek is tudomása volt az ügyről.

A tárgyalások 1973. januárjában kezdődtek, ahol a bíróság előtt először még csak az öt „betörő” felelt tettéért. Rövid időn belül azonban továbbgyűrűzött az eset, és több magas rangú politikus is belekeveredett a Watergate-ügybe, többek között John Dean, a Fehér Ház jogi tanácsadója és John Ehrlichman belügyi tanácsadó.

1973-ban az amerikai média alig foglalkozott mással, mint ezzel a politikai botránnyal, ami Nixonnak igen komoly politikai problémát okozott. A republikánusok helyzetét pedig még inkább súlyosbította, hogy a kémkedés vádját erősítve a Fehér Házból hangfelvételek kerültek elő. 1974-ben Richard Nixon politikai hatalma meggyengült, a szenátusban a támogatottságát elveszítette, így 1974. augusztus 9-én lemondott az elnöki posztról. Utóda, a republikánus Gerald Ford, rövid időn belül felmentette Nixont.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 09. 24. www.nembulvar.hu

Adolf Hitler hírhedt könyve, a Mein Kampf (magyarul Harcom) nyolcvannégy éve ezen a napon jelent meg. Ebben fogalmazta meg a Führer a náci párt politikai és ideológiai programját.

Adolf Hitler 1889. április 20-án született a felső-ausztriai Braunau am Inn nevű kisvárosban, Linztől kilencven kilométerre. Már egész fiatalon érdeklődött a festészet iránt és a bécsi Művészeti Akadémián szeretett volna elmélyülni benne. 1905-ben érkezett az osztrák fővárosba és két alkalommal (1907-ben és 1908-ban) felvételizett az akadémiára, sikertelenül. Nagyon érzékenyen érintette, hogy elutasították, ám ezután sem kezdett újabb munka vagy más szakma keresésébe. Festőként próbált Bécsben megélni: képeslapokról másolt festményeire látképeket, amelyeket kereskedők és turisták vásároltak meg. Egyes becslések szerint Hitler nagyjából kétezer ilyen jellegű képet festhetett.

Ez az időszak azért is bír nagy jelentőséggel életében, mert Bécsben kezdte magáévá tenni az antiszemita nézeteket. A fővárosban ekkoriban nagy létszámú zsidó közösség élt, sokan közülük Kelet-Európából odavándorolt ortodoxok voltak. Elszigetelt kis csoportokat alkottak a többi bécsitől, így radikális erők támadásainak volt kitéve. Hitler nézeteire hatással volt Lanz von Liebenfels fajelmélete, a bécsi polgármester, Karl Lueger antiszemita politikája illetve Georg von Schönerer, aki a pángermán mozgalom vezetőjeként tevékenykedett. Hitler elsajátította az ária faj felsőbbrendűségébe vetett hitet és azt a nézetet, miszerint a zsidók az áriák természetes ellenségei és minden gazdasági probléma okozói is. Ez az ideológia alapozta meg Hitler későbbi politikai nézeteit, ám ekkoriban még nem állt ki a nagyvilág elé. Közeli barátja August Kubizek, aki a bécsi időszakban a szobatársa volt, elmondta, hogy emlékei szerint Hitlert sokkal inkább Wagner operái érdekelték, mint az aktív politikai élet.

1913-ban Münchenbe költözött. A környezete és az első világháború (ahol egy mustárgáz támadás miatt átmenetileg elvesztette látását) akkora hatást gyakorolt Hitlerre, hogy 1923-ban elkezdte átszervezni a náci pártot és olyan embereket juttatott kulcspozíciókba mint Joseph Goebbels, Rudolf Hess és Hermann Göring. Az úgynevezett sörpuccsal megkísérleték a hatalomátvételt, ám Hitler emiatt börtönbe zárták.

Egy éves landsbergi fogsága alatt született meg a Mein Kampf, melynek szövegét Rudolf Hessnek diktálta. A Mein Kampf két részből áll: az első Hitler életét és pártját mutatja be, a második a nemzetiszocialista párt eszméit, szabályait és a Hitler-köszönés módját írja le. A könyvben Hitler beszámol életéről, tapasztalatairól, leírja, hogyan alakult ki benne az ideológiája, melyet részletez és ismerteti terveit egy nagy birodalom létrehozásáról. Tulajdonképpen élete későbbi részében a Mein Kampf-ot próbálja a valóságban alkalmazni.

A Mein Kampf erősen rasszista, antiszemita és kommunizmusellenes, az alapjául szolgáló fajelmélet pedig nem tudományos, hanem ideológiai alapokon nyugszik A Mein Kampf 1925. július 18-án jelent meg először. A könyv több országban évtizedeken át be volt tiltva, de mára majdnem mindenhol (így hazánkban is) hozzáférhető.

A cikk eredeti megjelenése: 2009. 07. 18. www.nembulvar.hu

A háborús bűnösök spandaui börtönében, 93 éves korában, 1987. augusztus 17-én öngyilkos lett Rudolf Hess, Hitler egykori titkára. Halála után is folytatódtak a spekulációk, hogy a náci rezsimben mi volt a szerepe – 2017-ben talán fény derül az igazságra.

Rudolf Hess édesapja, Fritz Hess nagykereskedő volt, a németországi Wunsiedelből származott. Fia az egyiptomi Alexandriában született 1894. április 26-án. Itt végezte el az alapiskolát, majd 1908-ban Bad Godesbergben egy evangélikus iskolába iratkozott be, az érettségi után egy kereskedelmi iskolát végzett el.

Az I. világháborúban egy önkéntes bajor ezredben harcolt - többek között Verdun ostrománál. Háromszor sebesült meg a fronton, Romániában tüdőlövést kapott. Hitlerrel 1920-ban ismerkedett meg, és hamarosan személyi titkára lett. Részt vett a müncheni sörpuccsban, ezért elítélték; a landsbergi börtönben Hitlerrel együtt raboskodott. Itt segédkezett a Mein Kampf megírásában: Hitler Hessnek diktálta le a szöveget, amit ő egy írógéppel dokumentált. 1933-tól Hitler helyettese lett a pártban, tárca nélküli birodalmi miniszter és számos egyéb cím tulajdonosa lett. Aláírását viselik többek között a nürnbergi faji törvények. Ismeretes, hogy ő találta ki a Heil Hitler! köszöntést és a Führer elnevezést. Az 1930-as évek második felében fokozatosan háttérbe szorult, köszönhetően Hermann Göringnek, aki ezentúl Hitler második embere lett.

Hess nem tudta elviselni, hogy nem ő az első embere Hitlernek, ezért fel akart mutatni valamit. Egy szintén fajelméleteket gyártó egyetemi professzorral már évekkel ezelőtt hangoztatták, hogy Németország és Nagy-Britannia népe a tökéletes fajhoz tartoznak, ezért kettejük együtt a világ urai lehetnének. Hess mindig közeledni próbált az angolok felé és angolul is szívesen tanult.

1941. május 10-éntitokban Nagy-Britanniába repült, hogy a két ország közötti békekötésről tárgyaljon, s elérje azt, hogy a britek a németekkel közösen lendüljenek támadásba a kommunista Oroszország ellen. Repülőútja, annak körülményei ma is vitatéma a történészek körében. Egyesek szerint nem is Hess érkezett meg Nagy-Britanniába, hanem annak egyik hasonmása (mivel Hesst megölték). Mások szerint a brit titkosszolgálat vette rá az utazásra. Nem tisztázott az sem, hogy Hitler tudott-e a repülésről, de mindenesetre rettenetesen félt attól, hogy Hess esetleg elmondja a Barbarossa-tervet, (a Szovjetunió megtámadását) ezért valószínűleg kivégezte volna, ha az angolok kiadják Németországnak. Miután tárgyalásai sikertelennek bizonyultak, Hesst a Towerbe zárták. A háború végén Nürnbergben bíróság elé állították.

A vádlottak közül egyedül Hessnek nem volt szüksége szinkron tolmácsra, mert beszélt angolul. A hosszú tárgyalási idő alatt Hess eleinte azzal keltett feltűnést, hogy úgymond nem emlékezett semmire. Később azonban, miután elmeorvosok is megvizsgálták és úgy vélték, hogy csupán szimulál, saját maga ismerte el a bíróság előtt, hogy csupán mímelte az emlékezetkiesést. Hess az utolsó szó jogán elmondott beszédében hithű nácinak mutatkozott. "Semmit sem bánok" - jelentette ki. A nürnbergi perben az ellene felhozott négy vádpontból kettőben találták bűnösnek: "békeellenes bűncselekmények", és "összeesküvés" más német vezetőkkel bűncselekmények elkövetésére. Nem találták vétkesnek a háborús bűnök és az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények vádpontokban, azonban életfogytiglani börtönre ítélték, amit Spandau börtönében kellett letöltenie. Az angolok minden Hessel kapcsolatos iratot 2017-ig titkosítottak és szigorúan elzártak a nyilvánosság elől.

Amióta 1966-ban húszéves börtönbüntetésének letöltése után szabadlábra került Baldur von Schirach és Albert Speer, Hess maradt az egyetlen fogoly. Humanitárius okokra hivatkozva több ízben is kegyelmet kért, de ezt a Szovjetunió ellenállása miatt mindig elutasították. Fogsága hosszú éveiben lassan ugyan, de valamelyest enyhült a rabbal szembeni szigorúság. Nagy élményt jelentett például az idős embernek, amikor több mint huszonnyolc év után találkozhatott családjával, vagy az, amikor televíziót kapott és végigizgulhatta az 1970-es mexikói foci világbajnokságon az angol-német meccset. 1987. augusztus 17-én, 93 évesen halt meg. Valószínűleg öngyilkos lett, de felvetődött annak a lehetősége is, hogy brit kommandósok gyilkolták meg. Mindenesetre Hesst egy villanyszereléshez használt kábelből készített hurokkal a nyakán találták meg a cellájában. Rudolf Hess sírja a frankföldi Wunsiedelben található, ami a mai napig neonáci szervezetek zarándokhelye.

A cikk eredeti megjelenése: 2010. 08. 17. www.nembulvar.hu

476 éve ezen a napon házasságot kötött a hírhedt angol király, VIII. Henrik és Boleyn Anna. A frigynek történelmi jelentősége volt, mivel ez vezetett az anglikán egyház megalapításához.

Boleyn Anna a király második felesége volt, először bátyja özvegyét, Aragóniai Katalint vette el. A királyné nem tudott fiú utódot szülni, ezért VIII. Henrik több ízben is a pápához fordult, hogy semmisítse a frigyet, viszont VII. Kelemen erre nem mutatott hajlandóságot. A király 1532-ben saját kezébe vette az irányítást és létrehozta a Vatikántól mentes, de keresztény anglikán egyházat. A pápa kiátkozta, de ez nem igazán izgatta, mivel saját egyházának fejévé vált. Természetesen első dolga volt Katalintól elválni, utána pedig gyorsan megházasodni. 1533. január 25-én vette feleségül Boleyn Annát, aki már terhes volt az esküvő idején.

Ki is volt Boleyn Anna? Pár nemzedék óta nemessé vált családból származott, kitűnő francia neveltetésben részesült. Tizenhat évesen került az angol királyi udvarba nővérével, Mary-vel együtt, mint Aragóniai Katalin udvarhölgyei. VIII. Henriknek először Mary-n akadt meg a szeme. Viszont kapcsolatuk nem tartott sokáig, mert a király gyorsan ráunt. Egyre inkább a titokzatos Anna foglalkoztatta. A kor fogalmai szerint Boleyn Anna nem számított szépnek, de a kifinomult ízlése, szellemessége és szexuális vonzereje megbabonázta VIII. Henriket.

1525-től a király szeretőjévé vált. Boleyn Anna volt az első olyan nő az angol történelemben, aki saját jogán nyert nemesi címet: a király Pembroke márkinőjévé tette. Befolyását családja javára is felhasználta, mivel apja Ormond és Wiltshire earljévé vált, bátyja a királyi tanács tagja lett, nővére kegydíjban részesült.

1532. novemberében titkos házasságot kötöttek, majd januárban jött a hivatalos ceremónia is. Boldogságuk egészen szeptemberig tartott, amikor is Boleyn Anna egy kislánynak adott életet. Belőle lett a későbbi I. Erzsébet királynő, az angol történelem egyik legnagyobb uralkodója. VIII. Henrik elégedetlen volt, mindenáron fiút akart, de Boleyn Annától ezt már nem kaphatta meg. Született egy életképtelen fiuk, illetve Boleyn Anna egyszer elvetélt. Ezután VIII. Henriknek csak útban volt felesége és nem akart még egy válási procedúrát, ezért más eszközökhöz folyamodott.

Koholt vádakkal törvényszék elé állította nejét. Az egyik ok a hűtlenkedés volt: tanúk szerint három arisztokratával és egy muzsikussal csalta meg a királyt. A vádirat szerint vérfertőző viszonyt tartott fenn saját bátyjával és a boszorkánykodást sem vetette meg. Boleyn Annát a bíróság halálra ítélte, gyermekét törvénytelennek minősítették. Kivégzéséig nem is tudhatta, mágián égetik el vagy lefejezik. 1536. május 19-én az utóbbi következett be a Tower udvarában. VIII. Henriket annyira érzékenyen érintette az eset, hogy a lefejezés után tizenegy nappal feleségül vette Jane Seymourt.

A cikk eredeti megjelenése: 2009. 01. 25. www.nembulvar.hu

Háromszázkét éve ezen a napon született Henry Fielding, angol író. Szatírikus írásaival szerzett hírnevet korában, de a Tom Jones-szal ő vált az első igazi angol regényíróvá.

Henry Fielding Sharpham Parkban, Glastonbury közelében látta meg a napvilágot 1707. április 22-én. Vagyontalan főnemesi családból származott és katonatiszt édesapja sanyarú anyagi körülményei miatt az egyetemet is ott kellett hagynia. Többféle módon próbált pénzhez jutni, például megpróbált elszöktetni egy gazdag lányt. Molière műveit angolra fordította. 1728-tól játszották a politikai korrupciót gúnyoló darabjait, amelyek szellemesek ugyan, de csak múlandó sikert aratott velük. Egy Walpole kormányfőt kifigurázó műve után foglalták törvénybe, hogy a bemutatni kívánt darabokat előzetesen ellenőrizni kell. Ezzel nagyjából véget is ért Fielding drámaiírói pályája és jövedelem nélkül maradt.

1734-ben újabb lányszöktetést kísérelt meg, ezúttal sikerrel. Feleségéről mintázta később több regényének nőalakját. Megélhetésük érdekében három év alatt jogi diplomát szerzett és egy újság szerkesztésével is foglalkozott. Anyagi helyzete ezáltal jelentősen javult. Házasságuk kilencedik évében Fielding felesége váratlanul meghalt. Az író nehezen heverte ki ezt a csapást. Csak akkor vigasztalódott meg, amikor 1747-ben elvette felesége egykori szobalányát.

Egy évvel később kinevezték békebírónak. Tolvajfogó csapatokat szervezett, bűnügyi és rendészeti tanulmányokat írt, szociális javaslatokat tett. 1749-ben jelent meg legnépszerűbb regénye, a Tom Jones. E könyv a művészi szerkesztés kiváló példája: szereplői több csoportba sorolhatók, a főhős csak számos kaland után nyeri el szerelme kezét és az író eközben végigvezeti olvasóját a korabeli Anglián, szembeállítva a szegények és a gazdagok világát. Fieldingnek ekkortájt köszvénye volt, de békebírói tisztje miatt nem ért rá fürdőkbe menni. Csak 1754 nyarán utazott Portugáliába, a lisszaboni gyógyfürdőbe. A portugál fővárosban halt meg 1754. október 8-án és a lisszaboni angol temetőben helyezték végső nyugalomra.

A cikk eredeti megjelenése: 2009. 04. 22. www.nembulvar.hu

1443. február 23-án látta meg a napvilágot Hunyadi Mátyás. Kevés annyira közkedvelt és szeretett magyar uralkodó volt mint ő, tetteit legendák övezik, alakja számos monda főhőse lett.

Mátyás nagyapja havasalföldi előkelő család tagjaként 1395 táján került Magyarországra, Zsigmond udvarába, s érdemei jutalmául 1409-ben megkapta a Hunyad birtokot Erdélyben.  Ezzel alapozta meg családja magyarországi pályáját. Ő, majd fia, János megteremtették a vajdahunyadi uradalmat. A család hatalmas vagyona, várak, kastélyok, uradalmak Hunyadi János szerzeményei voltak, aki 1446 és 1452 között Magyarország kormányzója volt, és hírnevet a törökök felett aratott győzelmeivel szerzett magának.

Hunyadi Mátyás Kolozsvárott látta meg a napvilágot Hunyadi János, korának egyik leghatalmasabb főura és Szilágyi Erzsébet második gyermekeként. A fiatal Mátyás kiváló nevelésben részesült: a nagyváradi püspök, Kapisztrán János szerzetes és a tudós pap Karvajal János bíbornok csak néhány név tanítói közül közül. Humanista szellemben Mátyást sokoldalú, érdeklődő emberré nevelték, tanították egyház- és államjogra, művészetekre és latinra. A magyar mellett németül és csehül is beszélt. Vitéz János a váradi könyvtár ritkaságait adta az ifjú Mátyás kezébe, az antik írók műveit. Eredetiben olvasott Nagy Sándor bátorságáról, Hannibal ravaszságáról szóló elbeszéléseket. Habár neveltetése félbeszakadt, műveltsége így is jóval meghaladta korának főuraiét.

1456-ban Hunyadi János halála után a Garai-Cillei párt a törökverő hős fiai, László és Mátyás ellen fordul. A Hunyadiak hívei Nándorfehérvárott csapdába csalták és meggyilkolták Cillei Ulrikot. Bár a király sértetlenséget ígért Lászlónak, később mégis felségárulás vádjával kivégeztette, Mátyást pedig Prágába hurcolta. V. László király hirtelen halála után Mátyás az események fő sodrába került: Podjebrád György megállapodott Szilágyi Mihállyal, hogy a fiatal hazaengedéséért cserébe Mátyás feleségül fogja venni leányát, Katalint. (1463-ban ez meg is valósult, ám Podjebrád Katalin hamarosan gyermekszülésben meghalt.) Mátyást 1458. január 24-én királlyá választották a Duna jegén. A még alig 15 esztendős fiatalember nagykorúságáig Szilágyi Mihály lett a kormányzó. Viszonyuk hamar elmérgesedett, mert Mátyás nem engedte, hogy nagybátyja beleszóljon a kormányzat ügyeibe, majd az ezért ellene szervezkedő Szilágyit lemondatta, sőt bezáratta. A székesfehérvári ünnepélyes koronázásra 1464. március 29-én került sor.

Mátyásnak számos nehézséggel kellett szembenéznie. Az uralkodó energikusan látott hozzá hatalmának megszilárdításához. Leszámolt a Szilágyi-párttal, adót vetett ki, zsoldossereget hozott létre, egyetemet is próbált alapítani. Külpolitikájának fő irányát Csehország és Ausztria megszerzése jelentette. Az Oszmán Birodalom ellen akkor lépett fel, amikor a törökök magyar területeket fenyegettek. Uralkodása idején budai, illetve visegrádi udvara az európai reneszánsz egyik központja. Világhírűvé vált könyvtára (corvinák).

Második felesége, Aragóniai Beatrix sem szült neki gyermeket, így a trónöröklés kérdése égetővé vált. Az 1470. évi bécsi látogatásakor ismerkedett meg egy steini polgárleánnyal, Edelpeck Borbálával. Elhozta Budára, maga mellett tartotta, s szerelmükből 1473. április 2-án fiúgyermek született, Corvin János. Mátyás mindent megtett, hogy a magyar főurak törvénytelen gyermekét, Corvin Jánost fogadják el leendő királyukként.

Mátyás 1490. április 6-án Bécsben, váratlanul halt meg. Bonfini beszámol arról, hogy az udvari pletykák szerint Mátyást megmérgezték, és ezzel Beatrixot gyanúsították. Orvosi kutatások ezt kétségbe vonják, a leírások ugyanis nem számolnak be mérgezésre utaló tünetekről — valószínűbb az agyvérzés. Az egyre növekvő török fenyegetettségre való tekintettel olyan királyra volt szükség, aki Mátyás nyugati figyelmű politikája után ezt a problémát is orvosolni tudja. Trónkövetelőként lépett fel Mátyás törvénytelen fia, Corvin János, Jagelló Ulászló cseh király, valamint János Albert lengyel királyfi. Az ország bárói ezek köré csoportosultak. Corvin János az újjáalakuló ligákkal alkudozva lemondott a trónról, Mátyás III. Frigyessel kötött megállapodását figyelmen kívül hagyták, végül a pesti országgyűlés 1490. július 15-én II. Ulászlót választotta királlyá. Mátyás király hatalmának alapját, a Fekete sereget feloszlatták, rablóbandává fajult maradékát a sereg legendás hadvezére, Kinizsi Pál és Báthory csatában szórták szét. Mátyás halála véget vetett a központosított nemzeti királyságnak.

A cikk eredeti megjelenése: 2010. 02. 23. www.nembulvar.hu

20 éve halt meg az igen gazdag életművel bíró angol író, akinek egyik legismertebb regénye A csendes amerikai.

Henry Graham Greene 1904. október 2-án született a Hertfordshire-i Berkhamstedben, Charles Henry (iskolaigazgató) és Marion Raymond Greene hat gyermeke közül negyedikként. A szülők gazdag és befolyásos családból származtak, és egymás unokatestvérei voltak. A családtagok között volt a Greene King sörfőzde tulajdonosa, illetve több bankár és üzletember. Greene öccse, Hugh a BBC vezérigazgatója, egyik bátyja pedig (Raymond) kiváló orvos volt.

Greene 1910-ben került iskolába. Az érzékeny fiú utálta a sportot, inkább kalandregényeket olvasott (egyik kedvence R. Haggard volt). Graham bentlakóként mélységesen boldogtalan volt itt, és többször próbált öngyilkosságot elkövetni. 1921-ben, tizenhét éves korában hat hónapig pszichoanalízissel kezelték depresszió ellen.  Ezután bejáróként tért vissza az iskolába majd az oxfordi Balliol College-ba került.

Az iskola elvégzése után Greene újságírással kezdett foglalkozni, először Nottingham-ben (ez a város később úgy tér vissza a regényeiben, mint a sekélyes provincializmus szimbóluma), majd később a The Times szerkesztőjeként. Nottinghami korszakában kezdett levelezni a római katolikus Vivien Dayrell-Browning-gal, aki azért írt neki, hogy helyreigazítsa őt egy katolikus hittételt illetően. Greene 1926-ban tért át katolikusnak, és a következő évben összeházasodtak. Két gyermekük született, Lucy (1933-ban) és Francis (1936-ban).

Irodalmi karrierje 1925-ben kezdődött egy versgyűjtemény publikálásával. Ezt követően látott napvilágot első regénye, a Mi emberünk, ami még észrevétlen maradt. Első jelentős sikerét a Brighton sziklája című regényével érte el 1938-ban, majd két évvel később megjelent az igazi világhírt meghozó alkotás, a Hatalom és dicsőség. A regényírásból származó jövedelmét újságírással egészítette ki: könyv- és filmszemlét írt a The Spectatornak, és társszerkesztője volt a Night and Day folyóiratnak.

Írói munkássága mellett - 1939-1955 között - Freetownban és Sierra Leonéban folytatott titkosügynöki tevékenységet. Greene 1941-ben csatlakozott a MI6-titkosszolgálathoz, amelynek három évig volt tagja. (Halála után derült ki, hogy tovább is, szinte egész életében kémkedett a brit Intelligence Service-nek.) Az 1960-as évektől a baloldali eszmeáramlatokhoz közeledett. Barátja lett Fidel Castrónak, egyik kubai útja után írta meg Havannai emberünk című regényét, amelyben kifigurázta a titkosszolgálatot.

Élete során Greene bejárta szinte az egész világot. Utazásai során mindig olyan helyekre látogatott, ahol politikai- vagy vallási válságok voltak. Így jutott el az indokínai háború idején Vietnámba – itteni élményei szerepelnek 1955-ben kiadott A csendes amerikai című regényében, amelyből egyértelműen érződik az USA iránti ellenszenve. A Mau Mau felkelés idején Kenyában járt, vagy a sztálinista Lengyelországban.

Greene gazdag életművén belül maradandó értékű regényei és a saját maga által másodrendűnek tartott szórakoztató könyvei eleinte különösen élesen elkülönültek. Határozott, ironikus társadalomkritikája, páratlan hangulatteremtő ereje, kivételes jellemábrázoló képessége, humanizmusa vitathatatlan erénye írásainak. Greene és az olvasói később egyaránt úgy találták, hogy a "szórakoztató" könyvek majdnem olyan magas - sőt, néha magasabb - értéket képviselnek, mint az irodalmiak, így később Greene kombinálta e két megközelítést olyan könyveiben, mint Az emberi tényező, Havannai emberünk és A csendes amerikai. Amellett, hogy számos könyvét megfilmesítették, írt néhány eredeti forgatókönyvet is, amelyek közül A harmadik ember vált a legismertebbé.

Greene magánéletéről ellentmondásos híresztelések láttak napvilágot (alkoholista nőcsábászon keresztül az irodalmi terroristáig).  Greene két életrajzi művében meglehetősen diplomatikusan beszél erről. Önmagát rossz férjnek és ingatag szeretőnek vallja – az biztos, hogy számos, házasságon kívüli kapcsolata volt (és a saját maga által 1920-1930 között vezetett listán 47 prostituált szerepel). 1948-ban az ötgyermekes (és a leggazdagabb angol férfi felesége) Catherine Walston miatt elhagyta feleségét Vivient, de hivatalosan nem váltak el. 

1966-ban Greene Antibes-re költözött, hogy Yvonne Cloetta közelében lehessen, akit már több éve ismert. Kapcsolatuk az író haláláig fennmaradt. Élete utolsó éveiben Greene egy svájci kisvárosban (Vevey-ben) élt, a Genfi-tó partján. 1991- április 3-án hunyt el, 86 éves korában.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 04. 03. www.nembulvar.hu