A klasszikus formák, műfajok és a szimfóniák megteremtőjének, illetve a vonósnégyes atyjának tekintik Joseph Haydnt a zenetörténészek. A világhírű komponista születésének évfordulóját ünnepeljük ma.

Franz Joseph Haydn Rohrau-ban látta meg a napvilágot 1732. március 31-én. Édesapja szegény kerékgyártó volt. Két feleségétől tizenhét gyermeke született, de csak három lány és három fiú érte meg a felnőttkort. Joseph sorrendben a második volt. Az apának volt érzéke a zenéhez, szívesen énekelt, hárfán kísérve önmagát. A gyereksereg is bekapcsolódott a dalolásba, és így Joseph zenei tehetsége hamar kiderült. A szülők nem kis anyagi áldozatot hozva a közeli Hainburgba küldték iskolába a hatéves fiút, ahol rokonuk volt a vezető. Az iskolában megismerkedett néhány hangszerrel, megtanulta a kottaírást-olvasást, fejlődött énektudása.

A fordulópontot a bécsi Stephansdom karmesterének látogatása hozta, aki új énekeseket keresett a kórusba. Meghallván a nyolcéves gyermek énekét, felvette a templomhoz tartozó kollégiumba. A gyermekkórus tagjainak időbeosztása meglehetősen szigorú volt: a latin nyelv és a hittan, a zenei tantárgyak elsajátítása mellett állandó elfoglaltságot jelentettek a különböző fellépések. Haydn a kórus legtehetségesebb énekese volt, az egyik schönbrunni előadás alkalmával Mária Terézia pénzjutalomban részesítette.

A kóruséneklésnek a mutálás vetett véget, 1749-ben az utcára került. Kottamásolásból, orgonálásból, tanításból tartotta fenn magát. Végül ki tudott bérelni egy padlásszobát, kölcsönből egy rozzant zongorát vett, és hozzá tudott fogni a komponáláshoz. Egyházi művei, divertimentói ismertséget biztosították számára. Így került Fürnberg báró weinzierli kastélyába, ahol megírta első vonósnégyeseit. 1759-ben Morzin gróf csehországi birtokán vállalt zeneigazgatói állást, és itt írta a zenekar számára első szimfóniáját. Haydn 1760-ban házasságot kötött, felesége Anna Maria Keller, egy bécsi parókakészítő lánya volt.

1761-ben Morzin gróf utcára akarta tenni, ám Esterházy Pál Antal herceg szerződtette másodkarmesternek Kismartonba. A herceg egy év múlva meghalt, utódja fivére, Esterházy „Fényes” Miklós (avagy „Pompakedvelő” Miklós) lett. Testvéréhez hasonlóan ő is aktívan zenélt és új zenekari műveket, operákat rendelt Haydntól. A zeneszerző több mint 170 darabot írt neki. Egy idő után már őt tekintette a zenekar vezetőjének, az első karmester halála után zeneigazgatóvá nevezte ki. A feudális „szolga-gazda” viszony ellenére a herceg becsülte Haydn tehetségét. Művei nagy sikert arattak Bécsben, és tovább növelték tekintélyét, nem mellékesen pedig komoly bevételhez juttatták a zeneszerzőt. Neve Európa-szerte ismertté vált, sőt még Amerikában is előadták néhány szimfóniáját. Párhetes bécsi tartózkodásai alatt tisztelgő látogatást tettek nála neves komponisták. Mozart, aki mesterének tekintette, még hat új vonósnégyesét is neki ajánlotta.

1790-ben Miklós herceg halála után fia, Antal feloszlatta az együttest, de Haydnnak meghagyta karmesteri rangját és évi nyugdíjat biztosított számára. A mester Bécsbe költözött, majd eleget téve a többszöri meghívásoknak Londonba utazott, ahol óriási ünneplésben részesült, hangversenyei hatalmas sikert hoztak számára, és Oxfordban díszdoktorrá avatták. A tizenkét londoni szimfóniával művészi fejlődésének csúcsára ért. 65 éves korában írta meg A teremtés és Az évszakok című oratóriumait, két legterjedelmesebb művét, s ebből az időből származik hat ünnepi miséje is. 1792 nyarán visszautazott Bécsbe, ahol Beethoven a tanítványa lett, ez a kapcsolat azonban nem volt sikeres. Szülőhazájában is tisztelettel halmozták el, majd 1794 januárjában ismét Angliába utazott, ahol előadták utolsó szimfóniáit. A siker ismét rendkívüli volt, de 1795-ben – III. György kérlelése ellenére – végleg hazatért.

Közben II. Esterházy Miklós lett Eszterháza ura, aki újjászervezte a zenei életet birtokán. Haydn is szerepet vállalt ebben, de a kapcsolat már csak néhány darab megkomponálását jelentette. Haydn a zenei műfajok közül már csak a vonósnégyesek és az oratóriumok érdekelték. Utolsó napjaiban, a francia megszállás alatt, Napóleon - tisztelete jeléül - díszőrséget állított háza elé. Bécsben hunyt el 1809. május 31-én, hamvai ma a kismartoni Haydn-mauzóleumában (az Esterházyak egykori várkápolnájában) nyugszanak.

A cikk eredeti megjelenése: 2012. 03. 31. www.nembulvar.hu

Bebizonyosodott, bár Mata Hari nem volt szent, valójában soha nem szolgált használható információkkal a németeknek. A kurtizánként híressé lett holland szépség koncepciós per áldozata volt: mint kémet végezték ki, holott valójában sosem volt az.

Margaretha Geertruida Zelle 1876. augusztus 7-én a hollandiai Frízföldön fekvő Leeuwarden városban született egy kohóépítő munkás és egy háztartásban dolgozó asszony egyetlen leánygyermekeként. Margarethanak három idősebb fiútestvére volt. Gyermekkorának nagy részét a város egyik régi patrícius házában töltötte, ahová a család 1876-ban költözött. Édesapja egy sapkaüzletet működtetett a városban, de üzleti spekulációk után 1891-ben csődbe ment. Ugyanebben az évben meghalt az édesanyja is, ekkor a család Amszterdamba költözött. Édesapja a kikötővárosban újból megnősült és új felesége pénzéből egy kis petróleumboltot nyitott. Hamarosan Leiden város óvónő-képző intézetébe íratták be Margaretha-t, aki azonban abbahagyta tanulmányait és egy Hágában élő nagybácsihoz költözött.

1895-ben Hágában, a Nieuws van den Dag című újság hirdetése útján ismerte meg későbbi férjét. Az addig agglegényként élő John McLeod 20 évvel volt idősebb Margaretha-nál. A férfi katonatiszt volt. A jelentős korkülönbség ellenére Margaretha-t teljesen magával ragadta a férfi fellépése, kitüntetései és egyenruhája.18 éves korában, 1895. július 11-én feleségül ment McLeodhoz. Hét hónappal az esküvő után született meg első gyermekük, Norman John. 1897-ben a család a Prinses Amalie nevű gőzös fedélzetén Batáviába, Jáva szigetére költözött. McLeod az egyik jávai kisváros holland helyőrségének vezetője lett. 1898-ban megszületett leányuk, Luisa Johanna. A kezdetben boldog családi idill hamarosan rémálommá változott, McLeod nem tudta levetkőzni természetét, rengeteget ivott és gyakorta bántalmazta feleségét és gyermekeit. A pár elidegenedett egymástól. 1899. július 8-án mérgezés következtében meghalt a család egyetlen fiúgyermeke, John, míg Luisa Johanna életét csak a gyors orvosi segítség mentette meg. Pár héttel később a kolerában haldokló főbérlőjük beismerte, hogy mérget tett a gyermekek ételébe, hogy a McLeod által a hozzátartozóira kimért büntetéseket megtorolja. Norman John halála végérvényesen tönkretette a házasságot.

Válása után, 1903-ban Párizsba ment és megkezdődött táncosnői pályafutása. Felvette a Mata Hari (Hajnal Szeme) művésznevet, és hamarosan mint a keleti, belső élményeket kifejező táncok művésze vált ismertté. Különösen meztelenül előadott táncai vonzották sok tisztelőjét a francia fővárosba, akik a Mata Harival töltött egyetlen éjszakáért frankok ezreit fizették ki. Fantasztikus gyorsasággal emelkedett karrierje: Madrid, Berlin, Monte-Carlo, Bécs, sőt még Kairó is a lába előtt hevert, hódolói közé tartoznak arisztokraták, katonatisztek, sőt uralkodóházak tagjai is. Mata Hari sohasem tagadta, hogy leginkább a katonatisztekhez vonzódik, sőt sokszor hangoztatta: "Szeretem a katonákat. Inkább vagyok egy szegény katonatiszt szeretője, mint egy gazdag bankáré." Hódításai közé tartozott például a Német Birodalom trónörököse, a külügyminiszter és Brunswick hercege is, akik rajongásukat természetesen anyagiakkal is kiegészítették, így hamarosan Európa legjobban fizetett kurtizánjává vált, akinek előlelő pártfogói egymást túlszárnyalva vásárolták a házakat, bundákat, ékszereket. Az ünnepelt táncosnő több nyelven is beszélt, s mivel semleges országból származott, szabadon utazgathatott Európában.

1914-ben, az első világháború kitörésekor Mata Hari Berlinben tartózkodott. Onnan Hollandiába menekült és hamarosan anyagi nehézségei támadtak. De a német konzul 20 000 márkát ajánlott fel neki, ha Franciaországban kémkedik, mivel sok befolyásos személyt ismert és keresztülutazta egész Európát. 1916-ban, Franciaországban ugyancsak kémkedésre kapott ajánlott a francia titkosszolgálattól. De a francia titkosügynökök Madridban megfigyelték, amikor Mata Hari látogatást tett a német katonai attasénál. Párizsba való visszatérése után azonnal letartóztatták. Kihallgatásakor hiábavalóan bizonygatta, hogy csak ki akarta kérdezni az ezredest; a francia hadbíróság Németország javára végezett kémkedés miatt halálra ítélte, 1917. október 15-én tizenegy lövéssel ölték meg.

Halála előtt a következőket mondta: „A halál semmi, és ami azt illeti az élet is. Meghalni, aludni, a semmibe eltűnni, mit számít ez. Minden csak illúzió!”. Mivel a holland kurtizánt senki nem volt hajlandó saját költségén eltemettetni, holttestét a Sorbonne Egyetem orvosi karának rendelkezésére bocsátották.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 08. 07. www.nembulvar.hu

Százegy éve halt meg a világhírű író, akinek életét egy különös égi jelenség foglalta keretbe: 1835-ben vele érkezett e világra a Halley-üstökös, és 1910. április 21-én vele távozott az élők sorából.

Mark Twain, eredeti nevén Samuel Langhorne Clemens Missouri állam Florida nevű városkájában született 1835. november 30-án. Egyszerű családban, Jane Lampton Clemens és John Marshall Clemens ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot. A család igyekezett tisztes egzisztenciát teremteni, de az idők folyamán egyre jobban elszegényedtek, 1842-ben egyetlen rabszolgájukat, Jennyt is el kellett adniuk. Amikor Mark Twain 13 éves volt, meghalt édesapja. A fiú a Missouri Courier-nál kezdett dolgozni, Orion nevű bátyja pedig megvette a Hannibal Journal című lapot. Ebben jelent meg Twain első rövid cikke.

1855-től Clemens St-Lousiban élt, és egy folyami gőzhajón dolgozott. Mint később bevallotta, ezekben az években módjában állt megismerkedni mindazokkal az embertípusokkal, amelyekről csak regényekben és történelmi művekben olvashatunk. Írói álnevét is életének ebből a korszakából kölcsönözte: ’mark twainnek’ nevezik a Mississippin a biztonságos hajózást jelentő kétölnyi vízmélységet.

Az amerikai polgárháború kitörése 1861-ben a munkanélküliséget hozta Twainnek. Két hetes katonáskodás után Nyugatra indult és Nevadában aranyásóként dolgozott. Mivel nem járt sikerrel, 1862-ben visszatért az újságíráshoz, ezúttal a nevadai Virginia City Territorial Enterprise riportereként. A Mark Twain álnevet először e lapnál 1863. február 3-án használta. A következő esztendő rendkívül mozgalmasnak ígérkezett: Twain San Franciscóba költözött, majd ismét Nevadába, vissza Kaliforniába, Hawaiiba és megint Nevadába. Közben rövid ideig tudósítóként dolgozott Európában és a Közel-Keleten.

A szélesebb körű elismerést az 1865-ben megjelent Jim Smiley and His Jumping Frog történet hozta meg. Ezután profi előadóként járta az országot és New York-i lapoknak kezdett írni. 1870-ben feleségül vette Olivia Langdont. 1871-ben Hartfordban (Connecticut) telepedett le, ahol tizenhét évig élt sikeres íróként. 1874-ben Mark Twain egy Remington-írógépet vásárolt és a Tom Sawyer kalandjai volt az első olyan könyv a világon, amelynek a kéziratát az író írógéppel készítette.  Ebben a korszakban jelentek meg legsikeresebb művei: Egy jenki Arthur király udvarában, Koldus és királyfi és a Huckleberry Finn kalandjai. Munkássága utódaira különös hatással bírt: „Az egész amerikai irodalom Mark Twain egyetlen könyvéből ered, a Huckleberry Finn-ből… Előtte semmi sem volt. Azóta sem írtak ilyen jót.” – állította róla Ernest Hemingway.

Twain 1891-ben ismét Európába utazott, ahol kilenc évet maradt. 1894-ben egy nyomdai vállalkozása csődbe jutott, ezért az anyagi ügyeinek a rendbehozatalára felolvasó körútra indult. Az utazás alatt meghalt Twain Suzy nevű lánya. (Az író négy gyermeke közül három idő előtt halt meg; feleségét is elvesztette.) Twain szerencséjére a Standard Oil alelnöke, Henry Huttleston Rogers, kész volt Twaint átsegíteni az anyagi nehézségeken és békében teltek utolsó évei.

Megadatott számára a csoda, hogy egy ritka természeti jelenség, a Halley-üstökös feltűnése keretezte életét: "A Halley-üstökössel jöttem, 1835-ben A következő évben [1910] újra jönni fog és én arra számítok hogy elmegyek vele. Életem legnagyobb csalódása lenne, ha nem vele együtt távoznék. A Mindenható kétségtelenül azt mondta: »Nos itt van ez a két kiszámíthatatlan csaló; együtt jöttek, együtt is kell elmenniük.« Oh, én mindezt előre látom". – írta önéletrajzában Twain. A Halley-üstökös pedig 1910. április 20-án haladt át az égbolton és a következő napon örökre lehunyta szemét Samuel Langhorne Clemens, akit a világ Mark Twainként ismert.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 04. 21. www.nembulvar.hu

Csaknem négyszáz éve halt meg (azon a napon, amelyen született) a világirodalom egyik legismertebb alakja, William Shakespeare.

William Shakespeare életére vonatkozóan a hiteles történeti források eléggé szórványosak. Születésének pontos dátuma ismeretlen. Mivel az újszülötteket pár nappal születésük után keresztelték (Shakespeare esetében 1564. április 26-án), felteszik, hogy 1564. április 23-án született Stratford-on-Avonban. Apja Erzsébet kori karriert futott be, kitanulta a kesztyűkésztés mesterségét, vállalkozásokba fog; fával, gyapjúval, élőállattal is kereskedik, ház- és bolttulajdonos. Különböző tisztségeket is vállalt: esküdt, csendbiztos, főkincstárnok, majd 1569-ben polgármester és békebíró lett. Fiát, Williamet sem inasnak adta, hanem a helybeli latin iskolába, hogy itt elsajátítsa a humanista tudomány új alapelemeit, majd tanulmányait a közeli Oxfordban folytassa. De erre már nem került sor: apjának anyagi nehézségei támadtak, kezességet vállalt ismerőseiért és eladósodott.

William Shakespeare nem igazán kecsegtető háttérrel vágott neki a felnőtt életnek: 1582-ben nősült meg, feleségül vette a nála nyolc évvel idősebb, csekély hozományú Anne Hathaway-t, leánygyermekük öt hónapra születik. 1585-ben az asszony egy ikerpárnak adott életet. 1583. május 26-án Stradfordban megkeresztelték elsőszülött lányát, Susannát, 1585 februárjában pedig az ikreket: fiát, Hamnet-et és Judithot. Hamnet 11 éves korában, egy ismeretlen betegség következtében meghalt; egyes források feltételezik, hogy fia halála befolyásolta Shakespeare-t a Hamlet megalkotásában. Az ifjú családapának nem volt biztos egzisztenciája: talán házitanítóskodott vagy írnokoskodott. Feleségével, a gyermekekkel ott szorongott a szülői házban, a húga meg a két öccse mellett.

A legenda szerint a földesúr erdejében vadat lőtt, azért kellett világgá futnia. Valószínűbb, hogy a tehetetlenséget megsokalló tettvágy juttatta elhatározására: 1587 táján vándorszínésznek állt, és 5 évre nyoma veszett. Mint oly sok angol fiatalember, talán ő is hajózással próbálkozhatott először. Matróz is lehetett, kereskedő is, egyesek kalóznak is képzelték. Annyi csaknem bizonyos, hogy járt Itáliában. Velencében játszódó színjátékaiban (Othello, Velencei kalmár) ottani helyismeretet gyaníthatunk. És valamelyest tudott olaszul, olasz novellákat eredetiben is olvasott. (Gyakran félre is értett.) Annyi bizonyos, hogy az olasz világ mindig is érdekelte, vígjátékainak többsége itáliai városokban játszódik.

A jó londoni színtársulat egy jó darabbal főúri palotákban vagy akár a királyi udvarban is szerepelhet. Tagadhatatlan, hogy Shakespeare hátrányos helyzetből indult, kiejtése és modora falusias volt, nem járt egyetemre, nem voltak kapcsolatai. Ő azonban mindent megnézett, megfigyelt, elolvasott, félelmetesen tanulékony volt. Született költőzseni volt és ízig-vérig színész, a színházból formált, s nem az irodalomból színházat. Mindig megérezte, hogy mi kell a sikerhez. 1590-1591-ben már jelentek meg művei, először király és rémdrámák, illetve komédiák. A pórnépet bohóctréfával, daliákkal, haramiákkal és tündérekkel mulattatta; a páholyt új divattal és antik szerzőkkel. Elfogadták és sikeres lett.

1594-ben a régi színészek egy része új társulatot szervezett, Shakespeare hozzájuk szegődött, mint alapító tag. A siker nem maradt el: szezononként tartottak egy-két Shakespeare bemutatót. 1599-ben a társulat új játékszínt építtetett, mely a Globe nevet viselte. Mivel az alaptőkéhez a költő is hozzájárult, így igényt tarthatott a közös bevétel egy részére: így tekintélyes vagyont sikerült összegyűjtenie, amiből egy birtokot vásárolt Stratford határában. 1610-ben Shakespeare visszaköltözött szülővárosába. 1613. július 29-én leégett a Globe színház, elképzelhető, hogy a lángok között ismeretlen Shakespeare-kéziratok is ottvesztek. 1614-ben újjáépítik a színházat, de a költő már nem írt több darabot. 1616. március 25-én véglegesítette végrendeletét. Minden ingó és ingatlan vagyonát leltárba vette, műveiről azonban egy szót sem ejtett. 1616. április 23-án, 52. születésnapján halt meg.

Az angol nyelvű drámaírás egyik legnagyobb alakja volt. Shakespeare világirodalmi öröksége és hatása a világ minden táján fellelhető. Angliában mint a nemzet dalnokát tisztelik ("Bard of Avon", vagy egyszerűen "The Bard"). Műveit az élő nyelvek majdnem mindegyikére lefordították, és színműveit folyamatosan játsszák a világ színpadain. Shakespeare azon kevés drámaírók közé tartozik, akik mind a komédia, mind a tragédia műfajában számos maradandó művet alkottak.

A cikk eredeti megjelenése: 2013. 04. 23. www.nembulvar.hu

241 éve született Ludwig van Beethoven német zeneszerző. Haydn és Mozart mellett a bécsi klasszicizmus harmadik nagy képviselője volt, ám zenéje romantikus jegyeket is tartalmazott. Legkiemelkedőbb műveit pedig hallása elvesztése után írta.

1770. december 16-án látta meg a napvilágot Ludwig van Beethoven a németországi Bonnban. Egy ősi flandriai családból származott, felmenői között több zenész is megtalálható. Már négy éves korában megmutatkozott zenei tehetsége és Beethoven édesapja elhatározta, hogy csodagyereket nevel fiából Mozarték példája nyomán. Ám erőszakkal semmit nem ért el az iszákos apa.

Tíz éves korától viszont Christian Gottlob Neefe tanította, aki nemcsak gyakorlott muzsikus, és zeneszerző, de művelt ember és kiváló pedagógus volt. 1787-ben tanára bíztatása nyomán elhatározta, hogy Bécsbe megy és Mozartnál képezteti tovább magát. Ám ez nem valósulhatott meg, mert édesanyja halálos betegsége miatt vissza kellett térnie Bonnba. Ezután ő tartotta el két testvérét, mert édesapja teljes mértékben az alkohol rabjává vált.

Haydn angliai útjára Bonnon keresztül utazott. A városban felhívták a figyelmét egy fiatal tehetségre, akit érdemes lenne meghallgatnia. Az idős zeneszerző előtt Beethoven egyik kantátáját játszotta el és Haydn további tanulmányokra bíztatta. Egy gróf támogatója segítségével 1792-ben sikerült újra Bécsbe kerülnie és élete végéig a városban maradt.

Mivel Mozart 1791-ben meghalt, így Beethoven lekéste a nagy találkozást. Viszont egy ideig Haydnnél majd nyolc évig Salierinél tanult. 1795-ben volt az első nyilvános hangversenye. Zongoravirtuózként és zeneszerzőként gyorsan ismertté és népszerűvé vált. Ő volt az első, akinek sikerült szabad művészként nyilvános fellépésekből, munkáinak eladásából, és azok bevételeiből fenntartania magát.

Huszonöt éves kora körül viszont óriási trauma érte, ami miatt az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében. Egy erdei séta közben tanítványa egy pásztorfiú sípjára hívta fel a figyelmét, amit ő nem hallott meg. A századforduló környékére ismerte fel, hogy állapota rohamosan romlik. Képzeljük el, mekkora tragédia lehet egy zeneszerzőnek az alkotáshoz leginkább szükséges kézsége elvesztése. Teljes süketsége 1819-ben következett be. Valószínűsíthető, hogy tífusz utáni szövődmény következménye volt hallása elvesztése.

Beethoven innentől írásban közölte minden gondolatát. Ezek a társalgási füzetek hagyatéka jelentős részét képezik. 1822-től már nem vállalt nyilvános fellépéseket és otthonában komponált. Munka közben fogai közé egy dobverőt szorított, aminek másik vége a zongora fedőlapjához ért. Ennek segítségével érzékelhetővé vált számára egy minimális szinten a nem hallható hangszer, mivel a koponyacsont rezgése képes bizonyos mértékű hallásérzetet biztosítani. 1824-ben részt vett a IX. szimfónia ősbemutatóján. Az előadás óriási sikert aratott, ám a süket zeneszerző semmit nem érzékelt a tapsviharból. Kottáit lapozgatta, amikor egy énekesnő az éljenző publikum felé fordította és ekkor hajolt meg közönsége előtt.

Beethoven 1827. március 26-án halt meg valószínűleg májzsugorodás következtében, amihez tüdőgyulladás is társult. Modern kutatások viszont azt is kimutatták, hogy ólommérgezés is hozzájárulhatott korai halálához, mert a megengedettnél százszor magasabb volt az ólomszint a szervezetében. Ennek valószínűleg a Duna vízéből származó hal és a borok édesítésére használt keverék lehetett az oka.

Beethoven zeneszerzői pályafutását három korszakba sorolhatjuk. Az elsőre Mozart és Haydn hatása jellemző, ekkor született az I. és II. szimfónia és húsz zongoraszonátája, köztük a Holdfény szonáta. A második a századforduló környékére tehető, amikor a süketségével kapcsolatos válságot élte. Ekkortájt írta következő hat szimfóniáját, a Für Elise című zongoraművét, az Egmont-nyitányt, és egyetlen operáját, a Fideliot. Az utolsó korszak teljes süketségében született műveket foglalja magába, amiket Beethoven csak gondolataiban hallhatott. Nagyszabású műve, a IX. szimfónia is ekkor keletkezett, amiből az Európai Unió himnusza is származik.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 12. 16. www.nembulvar.hu

A híres írónő a mai napon ünnepelné a születésnapját. Regényei népszerűsége töretlen, mondhatni még most is egyre több rajongót szerez magának romantikus történeteivel.

Jane Austen a Hampshire megyei Steventon falujában született 1775. december 16-án. Édesanyja Cassandra Austen, édesapja George Austen tiszteletes, anglikán plébános volt. Jane a nyolcfős családba hetediknek született, öt báty, egy öcs és egy nővér mellé. Jane élénk és szeretetteljes családi háttere ösztönzően hatott az írásra. Sőt, kiterjedt rokoni és baráti kapcsolatai révén élményei jóval messzebbre jutottak a steventoni parókiánál. Ebből a világból merítette regényeinek helyszíneit, szereplőit és témáját.

A család számára legfontosabb szórakozás a színjátszás volt. 1782-1784 között színjátékokat adtak elő a parókián, és 1787-88 folyamán Jane kifinomult ízlésű unokanővérének, Eliza de Feuillide-nek a hatására egyre gondosabban kidolgozott előadásokat állítottak színpadra. Jane meglehetősen sokat olvasott korának népszerű és szépirodalmából egyaránt. Apja 1801-re 500 könyvből álló könyvtárral rendelkezett, és Jane egyik levelében megemlíti, hogy jómaga és családja „lelkes olvasói a regényeknek, és nem szégyellik magukat miatta”.

Jane első regényét, az Elinor és Marianne-t 1795-ben írta, s 1811-ben ez a szöveg jelent meg Értelem és érzelem címen. Igazi népszerűséget és sikert második regénye, a Büszkeség és balítélet (1813) hozott számára. Műveiben a vidéki felső középosztály életét ábrázolja. Írói technikájában miniaturistának vallotta magát, apró részletességgel ábrázolta hőseit és környezetüket. Az olvasók és kritikusok egy része fantáziátlan, szűk látókörű írót látott benne, aki saját világának a foglya, s aki képtelen ebből a kis világból kitekinteni. Az ellenvélemény szerint viszont a modern regényírás Jane Austennel kezdődik, éppen azért, mert azt a társadalmi kört ábrázolja, melyet valóban jól ismert. Életműve tulajdonképpen hat regényből áll: Értelem és érzelem, Büszkeség és balítélet, Mansfield Park, Emma, A klastrom titka, Meggyőző érvek. Több művét megfilmesítették. Olyan világszerte ismert színészek vállaltak szerepet e filmekben, mint Gwyneth Paltrow, Colin Firth, Hugh Grant, Emma Thompson, Kate Winslet, Ewan McGregor vagy Keira Knightley.

Bár Jane Austen élete végéig kisasszony maradt, mégis következtetni lehet regényeiből, hogy nem volt számára ismeretlen a szerelem. Kevés a kézzelfogható tárgyi bizonyíték maradt, mert nővére, Cassandra féltő gonddal őrizte húga magánéletének titkait, a Jane halála után megmaradt leveleket pedig cenzúrázta: egyeseket megsemmisített, másokat feldarabolt. Ám néhány emléke mégsem merült a feledés homályába. „Végre eljött a nap, amikor utoljára flörtölök Tom Lefroy-jal, és mire ezt megkapod, már mindennek vége. Könnyek szöknek szemembe a szomorú gondolattól.” – olvasható egyik levelében. Thomas Lefroy anyagi helyzete nem engedte meg, hogy feleségül vegye Jane-t, ám egyik gyermekét róla nevezte el. Illetve azt is tudni lehet Jane szerelmi életéről, hogy eljegyezte Harris Bigg-Wither, de az eljegyzést később felbontották.

Harminchét éves korában, 1813. november 6-án kelt levelében ezt írta: „Erről jut eszembe, mivel búcsút kell mondanom a fiatalságomnak, egyre több kellemességet találok a gardedámságban, hiszen immár a tűz mellé telepedhetek egy díványra és annyi bort ihatok, amennyit csak akarok.” Pár nappal korábban megírta, hogy „vettem egy Hangverseny-jegyet és egy kis csokor virágot öregkorom felköszöntésére.”

Április 27-én megírta végrendeletét, melyben majdnem mindent Cassandrára hagyott. Május 24-én Winchesterbe szállították gyógykezelésre, ahol 1817. július 18-án, pénteken, negyvenegy éves korában hunyt el. Nem tudni biztosan, mi okozta a halálát, de valószínűnek tűnik, hogy Addison-kórban szenvedett melynek következtében a teste elfeketedett. A betegség elhatalmasodása után már nem járt emberek közé, nővérével folytatott levelezéséből tudhatunk meg sokat az írónő életének ezen szakaszából. A Winchesteri székesegyházban temették el.

A cikk eredeti megjelenése: 2010. 12. 26. www.nembulvar.hu

Halála után egy évvel egy szavazáson minden idők legnagyobb amerikaijának választották meg Ronald Reagant, aki olyan személyeket előzött meg, mint George Washington, Abraham Lincoln vagy Martin Luther King.

1911. február 6-án látta meg a napvilágot Ronald Wilson Reagan az illinoisi Tampicoban. Édesapja ír származású cipőkereskedő volt, aki gyakran nézett a pohár fenekére. Édesanyja próbálta egyben tartani a családot. A rossz anyagi körülményeik miatt Ronald Reagan nyaranta kénytelen volt vízimentőként dolgozni, hogy tanulmányait finanszírozni tudja. Az egyetemen szociológiát és közgazdaságtant hallgatott, de emellett sportriporterként dolgozott egy rádióállomáson.

1937-ben Hollywoodba költözött és színészként próbált szerencsét. Habár filmekkel nem szerzett akkora hírnevet, mint amire vágyott, a szerelem mégis rátalált. Feleségül vette Jane Wyman színésznőt, akitől egy Maureen Elizabeth nevű kislánya született és egy fiút (Michael Edward) is adoptáltak.

Ronald Reagan a második világháborúban tartalékos volt a légierőnél. Pár évvel később aktívan politizálni kezdett és a Filmszínészek Egyesületének elnökévé vált. Emellett tévéműsorok vezetésével is foglalkozott. Házassága megromlásában ezek a tényezők is közrejátszottak és második kislánya, Christine röviddel születése utáni halála csak súlyosbította a helyzetet. Így nyolc év házasság után elvált. 1952-ben másodszorra is megnősült, újra egy színésznőt vett feleségül, Nancy Davist. Két gyermekük született: Patricia Ann és Ronald Prescott.

1966-ban Kalifornia kormányzójává választották, amely címet közel tíz évig birtokolt. 1980-ban az elnökválasztáson sikerült legyőznie az akkori elnök Jimmy Cartert. Így Ronald Reagen lett az Egyesült Államok negyvenedik és egyben legidősebb korban hatalomra lépő elnöke.

Egy évvel később merényletet követtek el ellene: egy elmebeteg new yorki taxisofőr hatszor rálőtt egy hollywoodi filmből vett példa alapján. Bár az egyik lövedék a szívétől nem messze állt meg, Ronald Reagannek sikerült felépülnie. De elnöksége alatt többször volt problémája egészségével: vastagbél-, bőr- és prosztatarákkal is operálták 1989-ig.

1994-ben Alzheimer-kórt diagnosztizáltak nála, ami memóriazavarokkal, szellemi képességek hanyatlásával és az idegrendszer folyamatos leépülésével járó gyógyíthatatlan betegség. Ronald Reagan ekkor vonult vissza a nyilvánosságtól. 2004. június 5-én tüdőgyulladás következtében 93 évesen vesztette életét. Fiatalabbik lánya elmondása szerint utolsó éveiben már nagyon kevés tiszta pillanata volt, járni és beszélni sem tudott.

Halálának híre az egész világot megrázta, a vezető politikusok sorra tették a szebbnél szebb nyilatkozatokat. Az akkori elnök, George Bush elmondta, hogy „Ronald Reagan halálával egy hatalmas amerikai személyiség élete ért véget, aki segített a világ megmentésében… Reagan elnök egy magára talált nemzetet hagyott maga után. Munkásságával jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy eltűnjön a félelem és a zsarnokság világa.”

Tony Blair brit munkáspárti miniszterelnök szerint „Nagy-Britannia egy jó barátot veszített el.” Ronald Reagan elnöksége idején Lady Margaret Thatcher töltötte be a brit miniszterelnöki posztot, aki egy “igazi amerikai hősnek”, legközelebbi politikai szövetségesének és barátjának nevezte az USA negyvenedik elnökét.

Ronald Reagen politikája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államoknak egy puskalövés nélkül sikerült a hidegháborút megnyernie és milliók köszönhetik neki szabadságukat. Hazánkban 2006. szeptember 22-én a Városligetben szobrot avattak a tiszteletére.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 02. 06. www.nembulvar.hu

„Puskin minden kezdet kezdete” – mondta róla Gorkij. Az orosz- és a világirodalom egyik meghatározó egyénisége 1837. február 10-én vesztette életét egy párbajban.

Alekszandr Szergejevics Puskin 1799. június 6-án született Moszkvában, nemesi családban. Művelt otthonban nevelkedett, az orosz úriemberek otthonukban is franciául beszélgettek. Az apa, Szergej Puskin francia verseket írt, szűk körben költőnek is tekintették. De nagybátyja, Vaszilij Puskin a maga korában elismert író-költő volt, s ő már oroszul írt. Az elsők egyike volt, akik felismerték a még serdülő Puskinban a nagy jövő előtt álló költőt. Anyai ágról Puskin Nagy Péter afrikai származású testőrének volt leszármazottja. Négernek lenni a XVIII. századi Oroszországban még nem volt szégyen, csak egzotikum. És ha az egzotikus férfi bátor katona volt és tábornokságig vitte fel, utódainak sem vált szégyenére.

Puskin kisgyermek korától anyanyelvi szinten volt otthonos az orosz nyelvben, ami az akkori orosz úri családoknál ritkaság volt (Tolsztoj például csak 18 éves korában tanult meg oroszul). Ennek nemcsak az volt az oka, hogy a család kedvelte a nemzeti nyelvet, hanem az a tény is, hogy falusi birtokukon éltek, és dajkát csak a helybeli parasztasszonyok közt találhattak.

A napóleoni háborúk végeztével Puskin 16 éves volt. Baráti körének jó része már a felvilágosodás és a forradalmi eszmék ábrándos híve. Ezekből a fiatalokból verődött össze a később "dekabrista" mozgalomnak nevezett, főleg fiatal tisztekből és néhány költőből álló csoport, amely polgárosodó orosz világról ábrándozik. Puskin e nézetekkel a líceumban ismerkedett meg. Politikai versei, cárellenes szatírái hivatali áthelyezéséhez, majd száműzetéséhez vezettek. Jekatyerinoszlávot a Kaukázus és a Krím vidéke, majd Odessza és Kisinyov követte.

Költészetét ezzel párhuzamosan Byron egyszerre világdivattá szélesülő hatása is befolyásolta. Az angolul is hamar jól olvasó Puskin már serdülő korában megismerte a Childe Harold-ot, a kiábrándult fiatalember céltalan kalandjait, majd találkozását a szabadság eszméjével. Ám emellett elkészítette első sikeres elbeszélő költeményét, a Ruszlán és Ludmillát: ez olyan népmesei téma volt, amilyenhez nem tért vissza később, de egyből népszerűvé tette.

Puskin a száműzetés alól is kegyelmet kapott és a cár maga mellé hívta udvari költőnek 1825-ben. Puskin száműzetése idején, 1823. május 3-án, Kisinyovban kezdte írni a Jevgenyij Anyegint, s 1830. szeptember 25-én fejezte be Bolgyinóban. Egy évvel később illesztette művéhez a címszereplő levelét. Az Anyegin művészi, pontos átmenet a valóságról képzelődő romantika és a romantikus vágyakat egyszerre kifejező és tagadó realizmus között. Mint emberábrázolás, mint korábrázolás, mint társadalom- és társaságábrázolás egyaránt maga a művészi tökély. Verselése játékosan bravúros, de ez a játék komorságot is ki tud fejezni.

1831-ben Puskin megnősült: feleségül vette a tizenkilenc éves Natalja Goncsarovát, akivel Péterváron telepedtek le. Négy gyermekük született, két fiú s két leány (Marija Alekszandrovna, Alekszandr Alekszandrovics, Grigorij Alekszandrovics és Natalja Alekszandrovna). Élete utolsó éveiben kistragédiákat, elbeszéléseket, népmeséket, prózai és lírai alkotásokat készített és a cenzúra közepette is megtalálta a lehetőséget véleménye kinyilvánítására.

1837. február 10-én érte utol Puskint végzete. Egy Franciaországból menekült holland diplomata fia, Georges Charles d'Anthès terjesztett rágalmakat feleségéről. A kor úri kényszere szerint ilyenkor párbajnak kell következnie. Az Anyegin tragikus mozzanata, amikor a hős értelmetlen párbajban megöli barátját. Abban az időben Európa-szerte a párbaj járványként terjedt az úri ifjúság körében. Puskin is kénytelen volt kihívni a rágalmazót. Pisztolylövésre ment a halálos játék. Puskin halálos sebet kapott és a párbajt követő második napon sérüléseibe belehalt. Sokan állították, hogy szándékos gyilkosság volt Puskin politikai nézetei miatt. Az igazság ez esetben sem valószínű, hogy valaha is napvilágra kerül.

A cikk eredeti megjelenése: 2009. 02. 10. www.nembulvar.hu

“Azt mondják, a kerek világon semmire se vittem. Semmi se lett belőlem, semmi, csak költő.” – mondta a német irodalom egyik legjelentékenyebb alakja, Heinrich Heine, aki 1856. február 17-én halt meg Párizsban.

Harry Heine Düsseldorfban, egy zsidó posztókereskedő családban született 1797. december 13-án. Amikor a családi üzlet csődbe ment, Hamburgba küldték milliomos, bankár nagybátyjához. A férfi agglegény lévén bőven támogatta rokonait, ha erre szükség támadt (és végrendeletében annyit hagyományozott tehetségesnek bizonyuló unokaöccsére, hogy annak a nyomorúságos időkben se kellett éheznie, és halála után özvegye is elélhetett a maradékból.) Heine nem értett a pénzügyekhez, inkább jogot tanult és látogatta Hegel történelemfilozófiai előadásait. 1825-ben áttért a protestáns vallásra és Harry keresztnevét (Johann Christian) Heinrichre változtatta. A lépésre leginkább az vitte rá, hogy zsidók ekkoriban nem vállalhattak egyetemi oktatói állást - saját bevallása szerint „megszerezte a belépőjegyet az európai kultúrába".

1821-ben jelent meg első verseskötete, amelyet az unokahúgai iránt érzett viszonzatlan szerelem kínjait megéneklő Dalok könyve követett. A könyv azonnal az irodalmi közönség kedvencévé tette, költeményeiben már felsejlettek az irónia elemei is. Heine minden alkalmat megragadott, hogy mindent és mindenkit kigúnyoljon, akit csak lehet. Csipkelődése későbbi, politikai és az irodalmi élettel foglalkozó verseiben csak fokozódott. Számos legendát és történelmi eseményt dolgozott fel: a Tannhäusert, Marie Antoniette-et, Belcazart, Dávid királyt. Legjelentősebb prózai írásaiban, az Útiképekben sorra vette a német valóság számos elemét, a tájleírások mellett sok politikai és irodalmi kérdésben foglalt állást.

1830-ben Párizsba ment, ahová az a csillogás vonzotta, amit az az évi júliusi forradalom kölcsönzött a világ fővárosának. Tartózkodását eredetileg rövidre tervezte, ám hamar bekerült a város kulturális elitjébe, amit igencsak élvezett. A németek mindmáig nehezményezik, hogy Heine elhagyta szülőhazáját és örökre Párizsban maradt. 1835-ben megtiltották műveinek kiadását, ám ő a távolból nyomon követte és kommentálta a német politika eseményeit, élete végéig tudósított német és francia lapokat. Honvágy kínozta, amelyen iróniával igyekezett felülkerekedni, de 1843-44-ben titokban hazalátogatott beteg anyjához. 1841-ben megnősült: Augustine Crescence Mirat-ban, egy vidéki leányban, akit Mathildének nevezett, találta meg élete asszonyát (bár házassága alatt több romantikus kapcsolata is akadt).

1845-től komoly gerincbántalmak tették elviselhetetlenné életét. Utolsó nyolc évét félig vakon töltötte (ahogy ő nevezte) „matrac-sírjában". Fizikai állapota teljesen leromlott, a kezelések elgyötörték, csak morfiummal volt képes elviselni a fájdalmakat, de szellemileg teljesen tiszta volt. Figyelemmel kísérte az európai eseményeket és követte a magyar szabadságharc történéseit, Petőfi költészetével is megismerkedett: 1849 októberében című verse méltó emléket állít a forradalomnak. Heine 1856. február 17-én halt meg Párizsban, a montmartre-i temetőben helyezték örök nyugalomra. „S a németek nagy örömére végre/ én, Heinrich Heine, feljutok az égbe,/ s ha igaz az, hogy néha rosszat tettem,/úgy majd az Isten törvényt ül felettem,/és megbocsájt, mert az a mestersége.” – írt az Enfant perdu című versében.

A zsidók hitehagyottnak tartották, a keresztények zsidónak. Az antiszemitizmus erősödésével igyekeztek agyonhallgatni munkásságát. Jellemző, hogy Loreley című híres balladáját a hitleri időkben „ismeretlen német költő verseként” tanították, mivel kihagyni nem lehetett. Düsseldorf városa még húsz éve is tiltakozott, amikor nagy szülöttjéről akarták elnevezni az ottani felsőoktatási intézményt. Ma mégis ez a neve: Heinrich Heine Egyetem.

Heinét egyszerre mondják a romantika utolsó költőjének és a romantikát meghaladó realista és modern költőnek. Egyike a leggyakrabban fordított német nyelvű irodalmároknak: a nagy triász harmadik tagja, Johann Wolfgang von Goethe és Friedrich Schiller mellett. Akárcsak a francia, angol, orosz költők, a magyarok is ugyanúgy lelkesedtek érte. Legismertebb költeményeit Schumann, Schubert, Mendelssohn, Brahms, Richard Strauss és Liszt Ferenc zenésítette meg. Az osztrák Erzsébet császárné, Heinét vallotta kedvenc költőjének, olykor maga is írt Heine-stílusú kis verseket. Szobrot is akart állíttatni neki Bécs közepén, de a főváros igen reakciós vezetősége a császárnét se kedvelte, még kevésbé Heinét. El is érték, hogy a bosszús királyné az elkészült szép szobrot New Yorkba küldje, egy másikat pedig kedvenc üdülőhelyén, a görögországi Korfu szigetén állíttatta fel.

A cikk eredeti megjelenése: 2010. 02. 17. www.nembulvar.hu

Amikor az utazók a Crater Lake pereméhez vezető meredek kapaszkodó baktatnak, biztosan elképzelik, milyen látvány vár majd rájuk. Mégis, amikor elérik a tetőt, gyakran nem találnak szavakat, mert a kilátás minden várakozást felülmúl.

Közismert, hogy az Egyesült Államok nyugati része bővelkedik a természeti szép­sé­gek­ben. Igaz, hogy Oregon állam csak egyetlen nemzeti parkkal büsz­­kélkedhet, de az a messze földön híres. Egy valószínűtlenül kék, mondhatni zafír színű tó található ott, amelynek 42 kilométernyi kerületét csipkék övezik. Különleges értékét az is bizonyítja, hogy bár fehér ember csak 1853-ban látta elő­ször, Theodore Roosevelt elnök már 1902-ben nemzeti parkká nyilvánította.

A klamat indiánok, akinek ősei már tizenkétezer évvel ezelőtt is itt éltek, szentként tisztelik a tavat, és számos legendát szőttek köréje, mindig is a rémítő erő otthonának tartották, ahol hatalmas rákok bukkanhatnak elő, és bekaphatják az óvatlan látogatókat. Llao, a he­gyek és az Alsó-Világ főnökének szelleme, gyakran feljött otthonából a felszínre, hogy meg­álljon a táj fölé magasodó Mount Mazama csúcsán és megszemlélje a vidéket. Egyik látogatása során megpillantotta a klamat törzsfőnök gyönyörű leányát és azonnal beleszeretett. Kérlelte, hogy menjen vele a he­gyek alatti birodalmába és az örök élet lehetőségét kínálta neki cserébe, de a leány visszautasította. Llao haragjában tüzet zúdított a klamatok falujára. Skell, az égbolt szelleme, a Felső-Világ főnöke a pusztítás láttán megsajnálta a sze­ren­csétlen indiánokat és a Mount Shasta (ma Kalifornia egyik legmagasabb pontja) csú­csára állva szembeszállt az alvilág urával. Két szel­lem vívott ádáz harcot a hegyek tete­jén, vörösen izzó sziklákat hajítva egy­másra. Skell végül visszakényszerítette Llaót a Mount Ma­za­ma mélyére. Mire a nap felvir­radt, a hatalmas hegynek nyoma sem maradt. Csupán egy hatalmas lyuk tátongott a helyén, maga alá temetve az Alsó-Világ szellemét. Telt-múlt az idő és özönvízszerű esőzés töltötte fel a hatalmas mélyedést. Ezt nevezik ma Crater Lake-nek.

Mint minden legendának, ennek is van alapja. A több mint tízezer éve itt élő embe­rek valóban szemtanúi lehettek az Észak-Amerika történetében lejátszódott egyik leg­na­gyobb vulkáni kitörésének. Mintegy 7700 évvel ezelőtt a Mount Mazama ha­mu­ja nyolc jelenlegi amerikai állam és három kanadai provincia terü­letére hullott. A katasztró­fa során százötvenszer több hamu került a levegőbe, mint a Mount St. Helens 1980. évi kitö­ré­sekor. Ez a hamutömeg három magyarországnyi terü­letet húsz centiméter vasta­gon borított volna be. Amikor a magmakamra kiürült, a vulkán egy hatal­mas, tál alakú kalderát maga után hagyva összeomlott. A kutatók egy része úgy vélekedik, hogy a Mount Mazama utolsó kitörése, romba dönt­­ve félmillió év munkáját, csupán alig néhány óra alatt lejátszódhatott. Amint a vulkáni működés alábbhagyott, eső és olvadékvíz kezdett összegyűlni a mé­lye­­désben. A tó mélyülésével és szélesedésével a párolgás, az elszivárgó nedves­ség és a beáramló csapadékvíz között kialakult egyensúly következtében jött létre a je­len­legi, többé-kevésbé állandó vízszint. Ennek éves ingadozása az egy métert sem éri el. Az 1882 méter tengerszint feletti magasságban keletkezett kráter- vagy inkább kal­de­ra­­tó 592 méteres mélységével az Egyesült Államok legmélyebb és a világ kilencedik leg­mélyebb tavává vált.

Egyetlen folyó sem ömlik a tóba vagy távozik belőle, ezért zárt ökológiai rendszert alkot. Vizét kezdetben baktériumok, algák, növényi és állati plankton hódította meg, majd meg­jelentek a fonalférgek, édesvízi szivacsok, csigák és rákok. A tó állattani külön­­leges­sége a csak itt élő Crater Lake atka. Halak csak a 19. század végén, telepítés révén gazdagították az élővilágát, ám közülük csak kettő – a kékhátú lazac és a szivárványos pisztráng – tudott véglegesen megtelepedni.

A víz csodálatos kéksége egyrészt a roppant mélységből adódik., másrészt ez a bámulatos szín a rendkívüli tisztaságának is köszönhető. A kizárólag csapadékból, elsősorban a hóból táplálkozó tó mentes minden hordaléktól, a medret alkotó vul­ka­nikus kőzet pedig gyakorlatilag nem oldódik a hideg vízben. További különlegessége, hogy a tó színe a felhős vagy tiszta égbolttól és a be­eső napfény szögétől függően óráról órára változhat. És állítólag különleges élményt kínál egy nyári zivatar látványa: ilyenkor a kráter sistereg a villámcsapásoktól, miközben az erős szél felkorbácsolja a tó felszínét.

A Crater Lake majdnem félúton fekszik San Francisco és Seattle között, mindegyiktől mintegy 690 kilométerre. A legközelebbi reptér a 97 kilométerre délre található Klamath Fallsban van, ahonnan gondozott utak vezetnek a kráter pereméig. A Nemzeti Park egész évben nyitva tart, viszont a tó elkeresésére a júliustól szeptember elejéig tartó időszak a legmegfelelőbb - télen veszélyes lehet a hó miatt. A Steel Visitor Center áprilistól novemberig, a Rim Visitor Center pedig júniustól szeptemberig várja a látogatókat.

Bár itt a föld mélye 5000 éve csendesen hallgat, a geológusok nem zárják ki a lehetőségét egy újabb vulkáni működésnek. Ha lesz ilyen esemény, akkor az nagy valószínűséggel a kaldera területén belül történik és meg sem fogja közelíteni a korábbi nagy kitörést. Reméljük.

Forrás: Pangea

A cikk eredeti megjelenése: 2015. 07. 14. www.nembulvar.hu

Szeptemberben ünnepli születésnapját a híres mesehős, akit a híres Walt Disney mester álomgyárában jött világra. Ma már 83 éves is elmúlt a kulturális ikon egérke, akit egy felmérés szerint többen ismernek, mint a Mikulást.

1928. szeptember 19-én mutatkozott be először a nagyközönségnek Miki Egér a Plane Crazy című néma rajzfilmben. Két hónappal később készült el az első szinkronizált rajzfilm, a Steamboat Willie melynek főszereplője ugyancsak Miki egér volt. Később számtalan rajzfilm követte egymást és Pluto, Goofy, Minnie egér és Donald kacsa személyében újabb társakat kapott. Valószínűleg Miki egér az egyik leghíresebb a Disney rajzfilmek karakterei közül, majdnem olyan híres szimbóluma az USA-nak, mint az amerikai zászló. A világon szinte minden gyermek és felnőtt ismeri. Miki egér színrelépése a Steamboat Williebenvolt a new yorki Colony Színházban megtartott vetítésen, 1928. november 18-án . Az évtizedek alatt körülbelül százhúsz más rajzfilm követte, melynek mind ő volt a csillaga. Az 50-es évektől a nevével fémjelezett Miki Egér Klub televízió show házigazdája lett.

Kezdetben Miki egér kicsit gonoszabb, csintalanabb volt, vékony pálcikákból álló figura, aki nagyon nem szerette a macskákat és a nőket. Alakját Ub Iwerks álmodta meg, mely az 1939-es évekre kikerekedett. Kör lett a feje, a teste, a füle is. A kezdetekben kisebb nagyobb változtatásokat még eszközöltek Mikin, például megnövelték a szemét, hogy kifejezőbb legyen a tekintete. Ahogy változott Miki személyisége, úgy változott megjelenése is. Bár az egér nem öregedett, a rajzolók változtattak rajta a kor igényeinek megfelelően. Megfigyelhető, hogy az évek elteltével szeme és feje nagyobb lett, melyek a gyermeki lét sajátosságai. Az évtizedek alatt a dühös, szemtelen Mikiből (Steamboat Willie), aki ellátta a körülötte lévők baját, gyermeki, csendes, ártalmatlan figura lett (The Simple Things). Testét is megváltoztatták azzal, hogy vékony lábait befedték hosszabb nadrággal, végtagjait megvastagították.

Miki hangját eredetileg Walt Disney adta (1928-1947), később azonban meg kellett válnia ettől a szereptől, kötelezettségei miatt. Tőle Jim Macdonald (1947-1977), majd Wayne Allwine (1977-napjainkig) vette át a stafétabotot. Az egér figuráját tulajdonképpen kényszerből szülte Disney, mert elveszette első karakterének, Oswaldnak, a Szerencsés nyuszinak jogait. Charles Mintz-cel (Universal Stúdió) történt vitája és szétválásuk után, Disney elhatározta, hogy újrakezdi az egész eddigi munkáját és megalapította az új Disney stúdiót. Utána biztos meggyőződött arról, hogy vajon ténylegesen ő birtokolja-e karakterei jogait. 1928 tavaszán elkezdték a munkát, amiből először felejthető kutyák, macskák, békák születtek, majd Disneynek eszébe jutott régi kedvenc egere. Előkereste az állatka fényképét, ami megihlette Iwerkset. Így született meg Miki egér, aki először a Mortimer nevet kapta, de ez nem tetszett Disney feleségének, végül Mickey Rooney-é lett a megtisztelő keresztapaság szerepe.

Bár a Steamboat Willie igazából Miki egér harmadik filmje, azért számítják ezt az elsőnek, mert ekkorra teremtődtek meg a rajzfilm forgalmazásának feltételei. A filmben változtattak már Miki megjelenésén, amely megalapozta a későbbi filmek stílusát is. Bár az 1920-as évektől kezdődően már jelentek meg hangosfilmek a mozikban, azokban a hang és mozgás köszönő viszonyban sem voltak egymással. Disney ebben a rajzfilmen pontosan kimérte a tevékenységek hosszát és ahhoz igazította a zenét. Az, hogy ki volt a zeneszerző máig vitatott. Wilfred Jackson, Carl Stalling vagy Bert Lewis? Csak az biztos, hogy ebben a filmben Miki és Minnie hangját is Disney adta. 

Mikit ötvenedik születésnapján hatalmas megtiszteltetés érte. Ő lett a filmtörténet első rajzfilmfigurája, aki csillagot kapott a hollywoodi "Hírességek sétányán".Walt Disney mindig szívesen hangoztatta, hogy óriási cége egy kisegér létezésétől függ. Disney 1966-ban meghalt, de cége a világ egyik legsikeresebb filmgyára maradt. Ma összesen négy Disney-park működik a világon: Floridában, Californiában, Párizsban és Tokióban, illetve még egy park létrehozását tervezik Hong Kongban. 1930-ban megjelent az első Mickey egér-képregény, 1932-ben Walt Disney tiszteletbeli Oscart kapott Mouse úrfiért.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 09. 05. www.nembulvar.hu

1937. december 21-én mutatta be Walt Disney Los Angelesben a Hófehérke és a hét törpét, a világ első egészestés mesefilmjét, amely Oscar-díjat is hozott a híres rajzfilmgyáros konyhájára.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy Walter Elias Disney nevű újságkihordó fiú, aki tizenöt éves korában moziba tévedt. A vetített némafilm címe Hófehérke volt. Akkora hatást gyakorolt az ifjú Walt-ra az alkotás, hogy egyből ceruzát ragadott és rajzolgatni kezdett. Először karikaturistaként és reklámrajzolóként kereste meg a kenyérre valót, majd egy újabb isteni sugallat folytán rövid, rajzolt trükkfilmeket kezdett készíteni. 1926-ban született meg tollából Miki egér, aki a mai napig töretlen népszerűségnek örvendő sztár.

Pár év múltán a tehetséges Walt még nagyobb fába vágta a fejszéjét: elhatározta, hogy ifjúkori kedvenc Hófehérkéjéből is sztárt farag, méghozzá nem is akármekkorát. Egészestés rajzfilmje három éven keresztül készült és nagyjából 750 színészt mozgatott meg. A költségek a tervezett hatszorosára növekedtek és csőd közeli állapotba sodorták a vállalkozást. Aztán elérkezett a premier napja 1937. december 21-én.

A Variety a bemutató másnapján így írt róla: "Sosem láttunk még moziban ehhez hasonlót! Az illúzió oly tökéletes, a szerelmi románc oly kedves, és a fantázia oly érzelmes, és a figurák viselkedése olyan mélységről árulkodik, mely vetekszik a valódi színészi alakítással. A film tényleg kiváló."

Minden jó, ha a vége jó, a vakmerő Walt óriási sikerre és nyereségre tett szert. Mindkét tényező arra sarkallta, ne álljon meg, hiszen nem biztos, hogy felért a csúcsra. Ezután sorra jöttek az ismertebbnél ismertebb rajzfilmek: Pinocchio, Dumbo, Bambi, Hamupipőke, Alice Csodaországban, Robin Hood, Pán Péter, Csipkerózsika, 101 kiskutya, Mary Poppins és még sorolhatnánk. Gyermekek és felnőttek egyaránt rajongtak és rajonganak most is az alkotásaiért. Sikerének titka a kedves és bájos mesefigurákon kívül a fülbemászó dalokban és a különleges humorban rejlik. A kritikusok is értékelték próbálkozásait, hiszen 64 jelölésből 26 alkalommal vihette haza az Oscar szobrocskát. Ebben is megelőzött mindenkit, a mai napig nem akadt vetélytársa.

Az öregedő Walt jól tudta, hogy ő sem él örökké és biztosítania kell, hogy tovább fennmaradjon az általa megteremtett rajzfilmvilág. Gondolt egy nagyot és megépítette Disneyland-et, ami a világ leghatalmasabb szórakoztató központjává nőtte ki magát. Létrehozta a Walt Disney Company-t is, ami a mai napig készíti a rajzfilmeket és reméljük még jó sokáig. Itt a vége, fuss el véle.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 12. 13. www.nembulvar.hu

Wolfgang Amadeus Mozart, az európai komolyzene történetének egyik legnagyobb alkotója. Szinte minden műfajban kipróbálta magát: írt szonátákat, szimfóniákat, operákat, zongoraversenyeket, vonósnégyeseket, egyházi és kamarazenéket. Halálának körülményeiről a mai napig legendák keringenek.

1756. január 25-én született Salzburgban Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart. Utolsó utónevét görögről a latin Amadeusra változtatta és magát a későbbiekben leggyakrabban Wolfgang Amadé Mozartnak hívta. Édesapja, Leopold Mozart kora egyik legkiválóbb zenepedagógusa volt. Lánya, Maria Anna (Nannerl) számára már állított össze zenei gyakorlatokat, így legkisebb fiát korábbi tapasztalatai alapján kifinomultabb oktatásban részesítette. Mozart már 3-4 éves korában tudott zongorázni és hegedülni. Legelső művei az édesapja kézírásával maradtak fent 1761-ből, így nem teljesen bizonyos, hogy teljes egészében a kis Amadé műveiről van szó.

Mozartot csodagyereknek tartották. Édesapja felismerte, hogy jelentős anyagi bevételre tehet szert, ha közszemlére teszi fia tehetségét. Amadé bekötött szemmel vagy letakart kézzel zongorázott nővérével és gyerekkorukat fellépésekkel töltötték. Beutazták egész Európát. A legenda szerint Rómában a Sixtus-kápolnában meghallgatták Gregorio Allegri kilenc szólamú Misereréjét, amely csak ezen a helyszínen hangozhatott el, kottáját nem másolhatták. A kis Amadé pedig egyszeri hallás után, emlékezetből lejegyezte a művet.

Mozart 1772-ben visszatért szülővárosába egy időre és Hieronymus Colloredo salzburgi hercegérsek szolgálatába lépett koncertmesterként és udvari orgonistaként. Leopold Mozart számára nem volt elég rangos fia munkája ezért fejébe vette, hogy megkísérli vele a császári udvar meghódítását is. Elsőre nem sikerült, de jó kapcsolatba került a bécsi zenei élet szereplőivel. Mozart koncertkörútjai során beleszeretett Aloisia Weberbe, egy tizenhat éves énekesnőbe. Édesapja ellenezte a kapcsolatot és Aloisia sem találta udvarlóját megfelelőnek, így kosarat adott neki. A zeneszerző pedig visszatért szülővárosába és nem csüggedt, hiszen ekkoriban keletkezett egyik legismertebb zongoraszonátája, a Törökinduló.

Mozart az 1770-es évek végére már több mint háromszáz zeneművet alkotott. 1781-ben komoly vitába keveredett munkaadójával, a salzburgi hercegérsekkel és felmondott neki. Ezután Bécsbe költözött. Következő évben apja akarata ellenére feleségül vette Constanze Webert, Aloisia húgát. Házasságukból hat gyermek született, viszont csak ketten érték meg a felnőtt kort. Mozart megkísérelte, hogy szabadon élő zeneszerző legyen, művei tiszteletdíjából, koncertezésből és tanításból éljen meg. A császárváros kiemelkedő művészegyéniségévé vált, de anyagi helyzete élete végéig nem stabilizálódott, mivel többet költött, mint amennyit keresett. Constanze nehezen viselte férje zseniségéből fakadó habitusát és utazásokra szórta el keresetét. Hitel problémáik miatt gyakran kellett költözniük.

A bécsi évek alatt született a Kis éji zene és három operája, a Szöktetés a szerájból, a Figaro házassága és a Don Giovanni. Felemás fogadtatásban részesültek művei, mindezek ellenére Emanuel Schikaneder színigazgató felkérte egy látványos, fantasztikus mesejáték komponálására, amely a külvárosi színház közönségét vonzaná. Ebből a koncepcióból jött létre A varázsfuvola.

Mozart a Requiem írása közben halt meg higanymérgezés vagy reumatikus láz miatt 1791. december 5-én harmincöt éves korában. Később egy tanítványa, Franz Xavier Süssmayr fejezte be utolsó művét. A legenda szerint Mozart saját magának írta a gyászmisét: riválisa, Antonio Salieri mérgezte meg és ő a Requiem titkos megrendelője. Ennek ellent mond, hogy Salieri valójában a zeneszerző nagy rajongója volt és halálos ágyán is rosszindulatú rágalomnak nevezte, hogy ő lenne a gyilkos. Mindenesetre családja és barátai számára megdöbbentő hirtelenséggel halt meg a zeneszerző. Egyes feltételezések szerint a szabadkőművesek végeztek vele, mert A varázsfuvolában túl sok titkot árult el. Az viszont tény, hogy rendes temetés nélkül egy közsírban helyezték végső nyugalomra. Ma jelképes emlékmű áll Bécs egyik temetőjében a világ egyik legnagyobb zeneszerzője, Wolfgang Amadeus Mozart tiszteletére.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 12. 13. www.nembulvar.hu

196 éve ezen a napon született Richard Wagner, kora egyik legnagyobb hatású zeneszerzője, akit operái tettek halhatatlanná. Kalandos és utazásokkal teli életet mondhat magáénak.

Richard Wagner 1813. május 22-én Lipcsében született a család kilencedik gyermekeként. Alig fél évvel később rendőrtiszt édesapja meghalt és édesanyja ismét férjhez ment egy drezdai színész-költőhöz. Nevelőapja igen laza neveltetésben részesítette, a végletekig elkényeztetett gyermek volt. Drezdai otthonukba bejáratosak voltak a színház emberei, így Wagner már egész kis korában kapcsolatba került e világgal. Bár a család festőnek szánta, őt inkább az irodalom érdekelte és gimnazistaként tragédiák írásával foglalkozott.

Beethoven IX. szimfóniájának megismerése után határozta el Wagner, hogy zenével szeretne foglalkozni. Rendszeres muzsikus oktatásban sohasem részesült, az alapokat a lipcsei Tamás-templom karnagyától tanulta meg. 1833-ban a würzburg-i színháznál karigazgatói állást szerzett, majd egy évvel később Magdeburgban lett karmester. Itt ismerkedett meg Minna Planerrel, akit nemsokára feleségül vett.

Wagner 1837-ben Königsbergben majd Rigában is karmesterkedett, de hitelezői elől menekülni kényszerült. Feleségével apró vitorlás kereskedőhajón, három és fél hétig tartó viszontagságos úton értek Londonban. A tengeri viharok és a norvég fjordok Wagner eszébe juttatták Heine egyik novelláját a bolygó hollandi mondájáról. Így született meg a híres opera alapötlete, amelyet 1843-ban mutattak be.

Wagner Párizs után Drezdában telepedett le, ahol karmesteri állást kapott. Ekkortájt a német mondavilág tanulmányozásával is foglalkozott, a germán mesék, legendák alapján szeretett volna szövegkönyvet és zenét létrehozni. Munkáját megszakította az 1848-as forradalom, aminek aktív részese volt. A bukás után menekülnie kellett és Svájcban lelt új otthonra. Zürichben egy vagyonos, operabarát kereskedő villájába költözött feleségével együtt. 1865-ben újból csomagolhattak, mivel Wagner szerelmi viszonyba bonyolódott házigazdája feleségével. Az afférra saját házassága is ráment. Ezután szerezte a Trisztán és Izolda című operáját, amivel örök emléket állított szerelmének.

Wagner Münchenben kapott állást a bajor királytól, de kicsapongó életmódja miatt gyorsan menesztették. Wagner egy barátja hívására visszatért Svájcba, Luzern közelébe. „Önmagam másik énjét ismertem fel benne”- írta naplójában Liszt Ferencről. A két zeneszerzőt élete végéig szoros barátság kötötte össze. Svájcban találkozott Wagner a házas Liszt-Bülow Cosimával, akiben nemcsak megértő társra lelt, hanem eszméinek lelkes támogatójára talált. Nem törődve a botránnyal, Liszt Ferenc lánya elvált és feleségül ment Wagnerhez.

A rendeződött magánélet a munkáját is inspirálta, mivel sikerült megírnia A Nibelung gyűrűje című tetralógiát, amin évtizedeken keresztül dolgozott. Az újonnan épített bayreuthi operaházban mutatták be mind a négy operát: A Rajna kincsét, A walkürt, Siegfriedet és Az istenek alkonyát. Wagner élete végéig Bayreuthban dolgozott. Utolsó műve a Parsifal szintén a német mondavilág alapján készült. Wagner 1883. június 15-én halt meg.

Wagner operáinak nemcsak zenéjét szerezte, hanem a szövegkönyvet is saját maga írta. Műveit általában langyos fogadtatásban részesítették a bemutató napján, viszont egy kis idő elteltével igen népszerűvé váltak. Wagner operái közül az eddig említetteken kívül kiemelendő a Lohengrin, amiről pszichológiai tanulmányok jelentek meg, A nürnbergi mesterdalnokok, ami görbe tükröt mutat Wagner koráról, illetve a Tannhauser, aminek nyitánya igazi operaklasszikus.

A cikk eredeti megjelenése: 2009. 05. 19. www.nembulvar.hu

Wolfgang Amadeus Mozartot már kisgyermek korában is zseninek tartották, nem véletlenül. Legismertebb operája, A varázsfuvola még napjainkban is igazi kihívást jelent mind az énekesek, mind a tartalomelemzők, mind a történészek részéről.

Emanuel Schikaneder, színész, költő, rendező, színműíró a csőd szélén állt, és olyan operát keresett, amely biztosan kasszasiker lesz. A közönség ekkortájt a varázsoperákért rajongott. Ezeknek a cselekménye meglehetősen egyszerű: a főhőstől elszakítják szerelmét, távoli vidékre hurcolják, ahonnan csak titkos hatalmak segítségével vagy varázserővel szabadítható ki. Ilyen témában Giesecke: Oberon, a tündérek királya is igen népszerű volt akkoriban, de Schikaneder August Jacob Liebeskind Lulu avagy a varázsfuvola című művét választotta szövegkönyvének alapjául, amit ő írt meg.

Így adott volt a műfaj és a történet, már csak sikeres zeneszerző hiányzott hozzá. Schikaneder jó barátját, Mozartot választotta. A komponista rossz egészségi állapotban, a nagy sikerek ellenére is nehéz anyagi helyzetben élt, így vállalta az opera megírását, noha a történet hemzsegett az ellentmondásoktól, és a gyorsa írt librettó teljessé tette a zűrzavart. A zene és Mozart zsenije viszont elfeledtette a hibákat. Az eredeti szöveget a szabadkőműves eszmék hatására teljesen átírták. Mozart maga is a szabadkőműves páholy tagja volt, és közel állt a bécsi felvilágosult tudósokhoz. Az opera sok gondolata a felvilágosodás eszméit tükrözi, ám más források szerint Mozart A varázsfuvolában a szabadkőműves beavatási ceremóniákat gúnyolta ki.

Az operában számos belső ellentmondás van, különösen az Éj Királynőjének szerepe változik. Schikaneder szerződtetett egy ügyes bécsi diákot, Johann Georg Metzlert, hogy segítsen neki a librettó megírásában. Van olyan feltételezés, hogy az opera szövegének csak az első részét írta Schikaneder, a nagyobb második rész pedig teljes egészében Metzler műve attól a töréstől kezdve, ahonnan az Éj királynőjéből gyűlölködő démon, míg az addig negatív figurának számító Sarastróból jóságos, bölcs pap lesz.

A darab nagyon sokrétegű, és minden korosztály számára tartogat mondanivalót. A tízéves gyerekek elsősorban a mesét és a fülbemászó dallamokat élvezik benne, de a korabeli felnőtt közönség a titokzatos szabadkőműves gondolkodással is szembesült az előadáson. Az opera több dallama igen népszerű lett, ma is szinte „sláger” (például Papegeno és Papagena duettje és az Éj Királynőjének koloratúr áriája). A mű valójában egyszerre nagyopera (Sarastro szerepe), vígopera (Tamino vagy Pamina szerepköre) és daljáték (énekes és beszélt részek váltakozása). A zeneszerző a színművet „német opera” alcímmel látta el.

Mozart A varázsfuvolával szeptember 28-ra lett kész. Két nappal később mutatták be a darabot, Mozart vezényelte a zenekart, Schikaneder játszotta Papageno szerepét, az Éj Királynőjét pedig Mozart sógornője, Josepha Hofer alakította. A közönség eleinte furcsának vélte, de a siker azonban nem sokáig váratott magára. Egy héttel a bemutató után a Mozart így írt feleségének, Constanzának: „Épp most jöttem az operából; a színház tele volt, mint mindig... ami azonban a legboldogabbá tesz, az a csendes siker! Az ember látja, hogy az opera mind jobban emelkedik...”

Nem egészen három hónappal Mozart halála előtt mutatták be A varázsfuvolát. Egyes feltételezések szerint a szabadkőművesek végeztek vele, mert a darabban túl sok titkot árult el. Mások gyilkosságról suttogtak és voltak, akik a zeneszerző megromlott egészségének tudták be korai halálát. Talán az igazság sosem derül ki, de tény, hogy Mozart igen különös körülmények között hunyt el.

A varázsfuvola több mint kétszáz éve foglalkoztatja az embereket. Temérdek, gyakran egymásnak ellentmondó elemzés és vélemény született már az alkotásról, melynek oka egyrészt az lehet, hogy mi, emberek is sokfélék vagyunk, másrészt pedig a darab is megengedi ezt, hiszen sokszínűsége, különböző jelentésrétegei sokféle értelmezési kulcsot adhatnak a kezünkbe. Ahogy Liebner János zenetudós fogalmazta meg: „A varázsfuvola tükör: önmagát látja, aki belenéz; és amit csak keres, mindent megtalál benne. Teljes, zárt világkép, az univerzum tükre.”

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 09. 30. www.nembulvar.hu